Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Hajts Bálint. Értesítőink az 1902–3. tanévről

•áve nem olyan, hogy megfelelne rohamosan fejlődött és még mindig fejlődő korunk, a múlthoz képest magas igényeinek ; vagy hogy hosszú időre — a siker reményével — versenyezni birnának a hasonfokú állami iskolákkal. A magyar állam nagyon sokkal tarlozik általában a protestantizmusnak és különösen a protestáns iskoláknak. Minnél többel tartozik a nemzet iskoláinknak, annál nagyobb súlylyal nehezedik mindenkori kormányára a jogos vád, a melyet több intézetünknek sanyarú anyagi helyzete foglal magában. Talán itt van helye, hogy megfelelni igyekezzünk azon, ismertetésünk bevezetéséül szolgált sorok között felvetett kérdésünkre: hogy jogosúli-e híveinknek különösen az iskolák érdekében történt magas fokú megadóztatása? Azt mondottam ott (I. lapunk 38. számát), hogy e kérdésre megadni a feleletet — intézeteink tartoznak; azoknak működésében rejlik a felelet. Azt hiszem, megfeleltek. Mert ha kifogásoltuk is azt, hogy némely protestáns iskolánknak épen protestáns jellege nem domborodik ki úgy, a mint az épen ma kívánatos volna és a mint az a nagyon változott viszonyok között is (állami főfelügyelet) lehető, készséggel elismertük és ismételjük, hogy nincs egy intézetünk sem, a mely az evangelikus-protestáns szempontot figyelmen kivül hagyta volna, sőt — a múlthoz képest — haladást véltünk ez irányban konstatálhatni.*) Más téren meg — akár tudományos, akár nemzeti művelődés terén — versenyeznek bármely más intézetekkel, sót vezető szerepet visznek. Tehát nem áldoztunk iskoláinkra eredménytelenül. Viszont tagadhatatlan az is, hogy népünknek a tulnagy egyházi adók miatti panasza szintén jogosúlt. Ezt mi tudjuk legjobban, a kik a néppel legsűrűbben érintkezünk. Ma pedig ott tartunk, hogy onnan várjuk, reméljük és követeljük a segitséget, a honnan azt egyedül és joggal követelhetjük — a magyar nemzettől, illetőleg annak mindenkori kormányától. Tudom, sokan ellenezték és ellenzik ma is, az államsegélyt — elvileg ; lehet is róla vitatkozni. De ha már egyszer igénybe vettük és kezdtük elfogadni azt, úgy saját érdekünkben ós a nemzet érdekében, követelnünk kell azt oly mértékben, a milyenben arra szükségünk van és a minőt szentesitett törvényeink nekünk biztosítanak. Bizonynyal a szükség rideg kényszere alatt •Örömmel registrálom ezt a rozsnyói főgimnáziumnál is, hol a VIII. osztály magyar Írásbeli dolgozatainak tételeit feltüntető rovat kimaradt. Tévedésből, mint erről magánlevélből értesültem, de én csak az értesítőből ki nem felejtett adatok ntán indulhattam. nyúltunk az államsegély után. A fokozódó szükség és öntudatunk kényszerít arra, hogy ne elégedjünk uieg a kormánynak adósságtörlesztó morzsáival, hanem lankadatlanúl követeljük törvénybi/.tositotta jogunkat — teljesen. Feltótlen ós elvitázhatlan létjogosúltsága van annak a mozgalomnak és iránynak protestáns egyházunkban, a mely ezt tűzte ki célúi. Nem üis mértékben iskoláink érdekében történik. Hogy csak az iskoláknál maradjunk. Az állami iskolák mellett a róm. kath. felekezeti iskolákat mind nem az állam tartja-e fenn? Hisz a római kath. egyház általában minden javát nem az államtól nyerte-e? Bizonyos kötelességek teljesítése fejében kapta. Ma megszűnt a kötelesség, de maradt a vagyon. Mi nemcsak saját iskoláinkat tartjuk fenn — igen nagy áldozatok árán, hanem adózunk az államiakra is. Hol itt az egyenlőség? Ha jól tudom, Széli Kálmán volt miniszterelnök volt az, a ki egyik beszédében azon ismert határozati javaslatra, illetve annak indokolására vonatkozólag, a melyet pártja megbízásából Veres József, lapunk tulajdonosa és főszerkesztője nyújtott be az országgyűlésen, körülbelül azt mondotta, hogy hiszen az egyenlőség lényege a különböző felekezetek között megvan. Az áttérés az egyik egyházból a másikba szabad stb. . . . Protestáns embertől is hallottam már ilyesmit, — pedig nagy tévedés 1 Az bizonyos, hogy a szellemi élet egészséges működésének és fejlődésének nem legelső feltétele az anyagi jólét; de az is bizonyos, hogy a szellemi és lelki élet gyakorlati érvényesülhetősének nem legelső ugyan, de azért elengedhetlen fetétele a megfelelő anyagi képesség. Az egyenlőség szempontjából I Az különösen ott, a hol pl. iskoláink oly aránytalan ós méltánytalan versenyre vannak utalva, mint nálunk. Az egyenlőséghez lényegileg hozzá tartozik az egyenlő anyagi javadalmazás is. Ennek a mi viszonyaink között nincs más módja, mint 1848: XX-nak akár szelleme szerinti, akár betűszerinti végrehajtása. Erre törekednünk kell épen iskoláink érdekében leginkább. Lemondanuk az ez iránti küzdelemről csak akkor szabad, ha megvalósúl, mert jól mondta Deák Ferenc: „A mit elvesz erőszak ós hatalom tőlünk, azt jó szerencse ós a körülmények fordulása vissza is hozhatja ; d e a m i r ő 1 önként mondunk le, aztmárvisz-szaszerezni alig lehetHitbuzgó evangelikus-protestáns tanárok mel-