Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Svedlér

dig nyílt kérdés az, hogy az állam hogyan bol dogúl majd velők. A műveltebb körökben külön­ben gyakori a templomlátogatás és a házi imád t-ág. A vezető férfiak többnyire tagjai valamely szűkebb egyházi hatóságnak. Az állami és községi iskolák teljesen a felekezetnélküliség elvén álla­nak és azért a vasárnapi iskola intézménye felett szükséges és áldásos. Legmélyebb alapjában álta­lában jellemzi az életet egy oly közszellem, mely ősgerman intézménye ken és piotestáns vallásos­ságon épül. Nagy lelkesedéssel fogadta a közönség D. M e y e r superintendenst, a ki „A jezsuita rend ról és a német néplélekról" tartott nagyérdekű felolvasást. Előadásának főbb gondolatai a követ­kezők : jezsuitismus és keresztyénseg olyan, mint éjszaka és nappal. A j. azt hitte, hogy megmenti a katholicizmust, pedig a legmélyebb sebeket ütötte rajta, úgy, hogy igaza volt a párisi egye­temnek, mikor az egyház megrontójának mon­dotta. Minden protestáns büszkén tekinthet Luther, Franke, Schleierniacher, Kant,. Goethet Schiller, Herder, 1. Vilmos, Bismarck stb. nagy alakjaira, a jelenkor tudományos és művészi pezsgő éleire, — ezzel szemben a jezsuita csak a zavaró kém s/erepét játsza Példákat idéz ha­zája történetéből annak bizonyítására, hogy na­gyobb veszedelem nem érhetné az országot, mint a jezsuiták belogadása. A szabadság és szeretet elve egyaránt tinó szavát emeli a jezsuiták ellen. Nem is a kath nép, hanem centrum óhajtja a jezsuitákat — hatalmi érdekből Bülow nem Bis­mark tanítványa. Erkölcs, becsület, lelkiismeret egyaránt til­takozik a jezsuiták ellen. A tagok és vendégek nagy száma az elő­adásokra nézve is szükségessé tette a két helyen való összejövetelt. K ö s t I i n D. elnökölt ezen. Szerinte a történelem teszi kötelezővé a Róma elleni harcot, a melyet azért folytatni kell szel lemi fegyverekkel, küzdve egyúttal a saját tábor közönyössége ellen is. „A jövőről, gondjainkról és reménységünk­ről" beszélt Wurster. Nem az ellenség, ha nem a hittestvérek okoznak nagy gondot. A fel­sőbb körök felnek a socialismustól és azért gyakran szerelmes pillantásokat váltanak a cen­trummal. Gondot okoz. hogy a kormányzó kö­rökben egy bizonyos felekezeti jellemtelenség tért hódit. — A/. alsó körökben pedig tévesen bár, de valósággal sokszor együtt jár a Róma elleni gyűlölet a vallástalansággal. A felekezeti öntudat nagy a kath., lanyha a prot. részen, a mit növel a vidéknek a nagy városokba való tóduiása De biztat a remény, hogy a községek nagyobb sza badságával a valódi gyülekezeti élet is új lendü­letet nyer. E mellett az evangelikus hitélet feltá­madása pl. Ausztriában, Franciaországban oly alapot nyújt, a melyen protestáns öntudat és so­lidaritas is felépülhet. Rendes és iga?.i gyüleke­zeti élet szervezése az új, örvendetes fejlődés kezdetét jelenti. »Négy évi evang. munka Stájerországban" thema felett beszélt Mahnert vikárius, rövid vonásokkal feltárva a „Los von Rom* mozgalom eredetet és folyamát. A mozgalom hordozói nem az evangélikusok, hanem a német katholikusok voltak. 10,000 evangelikus állt 80,000 katholikus­sal szemben Roma politikai működése, minden té­ren való támadó fellépése oka és kiinduló pontja a mozgalomnak. Felismervén azt az óriási vesze­delmet, a mely Róma részéről fenyegetett és azt, hogy Rómái csak vallási hatalom képes megdön teni, megemlékeztek protestáns mu'.tjukról és sza­kítanak Romával. Eddig 3100 ilyen katholikus lett evangélikussá és 1200 ó-katholikussá. Szept. 30-án tartatott még a tulajdonképeni nagygyűlés. K o 1 d e colangení tanár itt tartotta a főelőadást: „A reformáció állameszmóje ós a római egyház" cimmel. A pápaság zsarnokságából Lu her szabadította ki a világi hatóságot, vagyis az allamot és erősen hangsúlyozta, hogy a világi hatóságot Isten ren­delte közvetlenül. E/,ért az állam önálló, sőt az egyedüli jogrendet képezi Az állam, mint világi célú intézmény saját jogi rendje szerint rendez kedik be; azt tehát nem lehet egyházi törvények szerint kormányozni. Az egyházi kormánynak Is­tenhez kell vezetnie az embert, a világinak köte­lessége a béke és közbiztonság felett őrködni. Az állam hatalma addig terjed, a meddig az eges/, külső élet. Alája tartozik a házasság. A klérus is épen úgy áll a polgári törvény alatt, mint bármely más ember. Egyházi térre az állani csak annyiban nyúlhat, a mennyiben a nyilvános rend megköveteli. Ezzel az állameszmóvel és épen azért a mo­dern állammal a legélesebb ellentétben áll a kath. egyház! Osak javithatlan álmodozás, vagy úgy a kath egyháznak, mint az állam feladatainak nem ismerése tarthatja lehetőnek a római egyház és a modern állammal való tartós békét A római egy­ház nem is akarhat békét az állammal, mig csak alá nem rendeli magát annak A harc az államra nézve szükségszerűség Ha római részről azt a jelszót adták ki, nogy az államnak rómainak kell lennie, avagy azzá kell csinálni, úgy az „Evang. Bund* kötelességszerűen emeli fel intő szavát a modern állameszme megdöntése ellen Az a tény, hogy a római egyház egyenrangú hatalomnak ismertetik el, az állam részéről jog­feladást jelent. „Róma minden békekötést csak törlesztésnek tekint u Minél többet ér el a róm. egyház, igényei annál inkább nagyobbodnak. Az egyház mellett az állam a legtöbb jó a földön. Ezért küzd a „Bund."

Next

/
Thumbnails
Contents