Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Név nélkül: - Az 1848-i XX. t.-cz.

hagy fenn az egyházak közötti viszonosság érvényesülése. í Középiskoláink az 1883. évi XXX. t.-c. alapján már nyernek ugyan fenntartási államsegélyt, az 1893. évi XXYI. t. c. lehetővé tette a felekezeti tanitók fizetésének -kiegészítését is s biztosította számukra a korpótlékot Az 1898 évi kongrua-törvény némileg segített a lelkészek egy részének anyagi helyzetén Az egyházkerületi állam segély is fokozódott az utóbbi években. Mind e mellett híveinknek nehéz, sok helyen alig viselhető egyházi adója most is ugyan az, sót emelkedik, miután a haladás törvénye s maga az állam is a nevelés, oktatás terén új és új áldozatokat követelnek és ehez egyházunk tagjainak megadóztatásán kivül nem bir más segélyforrást. Tekintve egyházunk intézményeinek munkásságát azon erkölcsi célok szolgálatában, melyek szoros kapcsolatban vannak a nemzet jólétének, hatalmának emelkedésével; tekintetbe véve, hogy egyházunk az elemi iskolákon kivül nóneveló-, tanítóképző-intézetek, számos középtanoda fenntartásával ma is még nagy összegű kiadásoktól menti fel az állami kincstárt: joggal várhatjuk, hogy az állam is más egyházaknak gazdag javadalmakkal ellátása után, igazságos eljárással egyházunknak Í3 oly mérvű segélyt biztosítson, meiylyel az egyház iskolai adók súly a allatt már-már roskadozó gyülekezeti tagok terhén könnyíthessünk. Államsegélyt kell kérnünk : 1. Azon célra, hogy ott, hol a hivek egyházi adója az állami adónak túlmagas százalékát képezi : a viszonyok beható mérlegelése után megállapítandó százalékon felül eső rész alól az adózók felmenthetők legyenek. 2. Az egyházi közigazgatás költségeire, a melyekhez ez idószerint hiveink új terhelése nélkül nem találunk fedezetet. Felhívja továbbá az egyház figyelmét a lelkészi javadalmazás kérdése is. Ennek 1600 koronára kiegészítését mondotta ki az 1898-i XIV. t.-cz. A lelkészi állásra, az érettségi bizonyítvány megszerzése után négy akadémiai, illetőleg, egyetemi tanfolyam végzése, szakvizsgák letevése jogosít. Ha összehasonlítjuk az ugyanennyi tanfolyamokat végzett állami hivatalnokok, tisztviselők évdiját a lelkészek fizetésével : az aránytalanság első pillanatra felötlik, s ezt még tetézi azon tény, hogy a törvény a lelkészeknél a javadalomnak sem a szolgálati evek arányában emelkedéséről, sem nyugdíjról nem tesz említést. Miután a lelkészi kar nemcsak az egyháznak, hanem a társadalomnak, az államnak is kiválóan fontos érdekeit szolgálja: méltányos az állam részéről oly módon hozzájárulás a lelkészek díjazásához, hogy szolgálati éveik szaporodtával fizetésük ötévenként bizonyos összeggel — 200 kor. — emelkedjék a negyvenedik szolgálati év betöltéig. Indokolt volna az egyház által szervezett lelkészi nyugdíjintézet támogatása is az állam részéről azon czélból, hogy nyugalomba lépésük esetén a lelkészek is oly mérvű nyugdíjra számithassanak, mint az ugyanannyi értékű fizetést élvező tisztviselők, tanárok. Nem hagyható figyelmen kivül az állami tanitók fizetésének emelését czélzó tervezet sem. A kormány által készített törvényjavaslat az állami segédtanítók fizetését, 1000 kor., öt évi szolgálat után, mint rendes tanitók törzsfizetését, 1400 koronában állapítja meg, mely összeg 30 évi szolgálattal 2000 koronára emelkedik. Közelismeréssel találkozik a magas kormány azon törekvése, mely a népnevelés szép ós nehéz feladatát teljesítő tanitók anyagi helyzetének javítását célozza; de óhajtandó, hogy az erre vonatkozó törvény jótékony hatása ne legyen az állami tanitók kiváltsága, hanem kiterjedjen a felekezeti iskolák tanítóira is. Egyházunk hivatva van a törvényes téren egész erkölcsi súlyával oda hatni, hogy a javaslat törvényerőre emelkedése esetén, népiskoláink tanítói részére ezután is biztosítva legyen fizetésüknek az állami tanitók által élvezett évdijöszszegig államsegélylyel kiegészítése, úgy a mint ezt eddig a törvényes 800 koronáig az 1893. évi XXVI. t.-cz. értelmében folyamodás utján megnyerték. Nem volna megegyeztethetó az igazsággal, hogy a felekezeti tanitók, a mig egy részről vallásoktatást, kántori teendőket is magában foglaló, igy kiterjedtebb tisztet töltenek be, a közügy érdekében több munkát végeznek, mint az állami tanitók : másrészről fizetésük, nyugdijuk mégis csekélyebb legyen. Ismételten «üerülnek fel panaszok, melyek szerint prot. egyháztagok tulajdonukat képező ingatlan vagyonuk után, mivel az egykor más vallású hivek kezén volt, más egyház céljaira is megadóztatnak, a nélkül, hogy a követelt adó dologi teherkép a vagyonra telekkönyvileg betáblázva volna. Ezen eljárás ellenkezik az igazsággal, tiltja az 1791. évi XXVI s az 1848. évi XX. t. cz. is, midőn világosan kimondja a viszonosság elvét. Ezen elv értelmében a mint mi nem kívánunk egyházi adót más, mint prot. kézen levő birtok után, úgy tiltakozunk az ellen, hogy a más felekezetű lakos kezéről ev. egyháztag tulajdonába átment ingatlan továbbra is más felekezet részére adó alapul vehető legyen. Sürgetnünk kell a létező törvények végrehajtását; a mennyiben ezt akadályok gátolnák: új törvényhozási intézkedést, mely ezen akadályok elhárításával nyíltan, határozottan érvényre emelje a viszonosság elvét. Mi lesz az eredménye az egyetemes vegyes bizottság munkájának s ennek folytán a prot. egyházak együttes fellépésének az állami dotáció