Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Mikulik József. A reformátió meghonosúlása és első szervezkedés Gömörben

gimnázium. honnan Látran elmeheteit az iíjú a külföldi egyetemre. Ily hires iskolával — helyesebb volna ü<nilÓTaI — nen csak RozHi)én, Sajógömöicn, Jolsván, Cselneken, Dobsirán, hanem faló helyeken is pld. Resléren és Oláhpalakon taíálkozunk e koiban. E) A hivek. A világi ember ez idétt, és pedig az űr és polgár úgy mint a szegény jobbágy a mindenItalé lelkész és esperes előtt meghajolni, nekik mindenben szot fogadni és azt is nyugodtan eltűrni tariozott, mit az egyház »róla nélküle" halározolt es előiit. Miután a világi embernek ezen teljes kizárása az egyházi ügyek vezetéséből a proiesiantízmus elveivel ellenkezett, a régi róm. kath. hierarchia ez állal újból behozatott és a hit és meggyőződés szabadsága korlátoltatott : az egyház intézkedései a hivek folytonos ellenmondásával találkoztak, az egyház képviselője, a lelkész minden oldalról megtámadtatott, az előirt és kizárólag papi tekintély által a népre tukmált hit« vallást a nép annál kevésbbé kedvelhette meg, miután a lelkész az iskolában is folyton folyvást az „akarom és parancsolom" (sic volo jubeoqueféle) indokot hangoztatta és az ellenmondást nem a tanitás, hanem a hatalom fegyverével nómitotta .el. Itt látom én a később Jbeállott hanyatlás ós üldözés másik kútforrását. Á fegyverre és nyers erőre támaszkodó hatalom rövid életű, csak a szabad szellemben tanított elv tart örökké I és midőn, mint látni fogjuk, a jezsuiták elvonták ama támaszokat, melyre egyházunk külső hatalmát felépítette : az erőnek erejével behozott, illetve érvényben tartott hitjavitás műve összeomlott és egyik főúr a másik után, majd egyik egyház a másik után hitet cserélt: mi bizonyára meg nem történik, legalább nem oly könnyen, ha az új hit a világiaknak is köszöni létesítését, sót merem állitani, hogy azon esetben, ha Andrássy Miklós vagy más főúr részt vesz az egyházi ügyek vezetésében, ha a hitjavitás megerősítését a maga művének is tekinti : nem fér hozzá a jezsuiták csábítása, át nem tér és meg nem — — hazudtolja magát. A miveltebb elem, a nemesség ós polgárság, az egyházi szervezettel megbarátkozni nem tudott és szinte különös, mikép lehetett pld. Maschko Menyhért vagy Herberstein Gyula báró a fráternitás védnöke, holott annak gyűlésein szólási joggal sem birt, hogy erősíthette meg a szabályokat, melyek nozzájarulása és inegkérdeztetése nélkül hozattak? Hiába, az emberi természet önző és ritka példa, hogy valaki a .másét" megvédje. Nem kell feledni azt sem, hogy a földesúr e korban jobbágyai felett bíráskodott és igy rossz szemmel nézhette a lelkészt, ki nemcsak magának követelte sok tekintetben e bíráskodási jogot, de a földesúr felé is en elledett. őt is halósága alá vonta. Mir de z súrlódásokra adott okot, melyektől a nyilt ellenségeskedés csak egy lépés volt. Hogy ez igy és nem másként volt, igazolja Pilcz Gáspárnak 1&85 ben irt nűve, melyben keseives panaszt találunk a felett, hogy „az urak a gonoszokat legyezgetik es egjházi fenyíték alá vonásókat meg nem uigedik, l.olott a lelkészt csekély okból is elaozdiiani akarják,' de igazolja különösen az, hogy a jezsuiták eisó műve volt a bűnösök megfenyitesét a iö.'des úrra bízni, kit ez állal magoknak meg is nyerlek. A röghöz kötött jobbágyság engedelmeskedett az új hatalomnak, elvállalta és teljesítette, mit ezen hatalom előirt; de nem minden vonakodás nélkül és csak addig, míg a nyomás tartott; hite a lelkészi tekintély hatalmában és nein saját meggyőződésében gyökerezett és mihelyt kilátás nyilt a tehertől szabadúlhatni, kész is volt hitet cserélni. Ez sem történik meg oly könnyen, ha a jobbágyság is hozzászólhatott volna ahhoz, mi ót nagyon is érdekelte, mikor t. i. hitéről és meggyőződéséről volt szó. Figyelembe veendő az is. hogy e korban a török, az idegen katonaság és honvédelem érdekéből összeállott nemzeti sereg új meg új terhe» kett vetett a földesúrtól eléggé elnyomott nép vállaira, mely aztán annál nyomasztóbbnak találta a lelkész uralmát, melytől magát a hitjavitás következtében már fölszabadultnak hitte. Mikor városok pusztulása és falvak elhamvasztása mindennapi dolog volt, a közerkölcs is kárát látta és a „nélkülem rólam" elv szerint tanúsított eréiy, melylyel a lelkész a durva szokás és gonosz erkölcs ellen fellépett, visszahatást szült. A nép a létért küzdött ós rá nem ért ájtataskodni; mikor pedig ezért egyházi fenyíték alá vétetett, méltán kikelt az egyház uralma ellen és nyűgnek nézte az egyházat, melytől szabadúlni akart. A lelkész, kiváltságos állása is szemet szúrt ; mórt nem lehet ót is a polgári hatóságnál vádolni? mi különbség van a mostani lelkész ós a volt róm. kath. plébános között? — kezdtek kérdezni és a ratkói hivek ellen hiába kelt egy rettenetes vihar, midőn kijelentették, hogy a lelkész az ó szolgájuk ós tartozik megtenni, a mit ók akarnak, a hamu alatt izzó maradt a parázs és egy század múlva érvényre emelkedett a ratkói felfogás; a lelkész van a hívekért és nem a hivek a lelkészért I F) A vallásosság és erkölcsiség. . Hogy a százados harczokban belefáradt népünk a jó erkölcs kerékvágásából is kizökkent és durva szokásoknak hódolt, igen természetes. A gonosztevő vagy a katonák vagy a törökök kőzz»* ment, hogy méltó büntetesét kikerülje. A brózni ifjú, kit az esperesség egy vele rokon leánynyal