Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - II. Versek - Sántha Károly. Ének

Mivé változott a lelki atyának, mint ió pásztornak az a kegyeletes gondviselése, a midőn oldala mellé véve munkatársát, az iskola rektorát, az egyház gondnokát, egyházfő és egynehány iskolából való énekes gyerekeket, ünnepek idején az egyházaknak családjait meglátogatván, mindenekelőtt házi istenitisztele'et végezvén, kegye? beszédek, tanácsadások, vigasztalások által a családnak épülésére ós oktatására szolgáltak. Mily épületes s közművelődésre szolgáló szép cselek mény volt az is. a midőn mind a két nemű fiatalság szentháromság vasárnapokon délutáni istenitisztelet alkalmával, szent beszéd után, a gyülekezet előtt, vallásban való úgynevezett Katechizacióra összegyűlvén, a vallásban, éneklésben s imádságokban együttesen a meglett hívekkel együtt művelődtek vagy pedig adventi, böjti estéken az egyház iskolájában összejővén, szintén a vallástan egyes cikkelyeinek felolvasása, magyarázása által és szent énekek éneklésében gyakoroltattak. Mind ez alkonyatra szállt és álomképpé vált, és a hol talán fenn is állana ínég, az is a múltban teljesített vallás gyakorlatunknak és kegyes vallásos életünknek csak oiy halvány ós bágyadt képe, mint az alkonyainak készülő napé. Midőn tehát egyházunk az isteni gondviselés által új magyar énekes könyv kiadatásán buzgólkodik, vajha ezzel kapcsolatosan teljesülne az a reményünk is, hogy ezen Istennek tetsző mű által visszavarázsoltatnék a mult időben apáink által gyakorlott vallásosság, istenitisztelet és szolgálat melletti áhítatos buzgóság is, hogy ezen könyv kiadásával ós megjelenésével ne csak új vallásosabb idők ós vallásosabb emberek is keletkezzenek, de a mi jó Istenünk, a kinek dicsőségére és dicséretére e mű kiadandó lészen, a Jézus Krisztus Urunk hite és Szentlélek ereje által egyesítene bennünket egy testté ós erőssé tenne minket vallásunkhoz, egyházunkhoz való hűségben, szeretetben és buzgóságban, hogy igy a mi atyáinktól reánk bízatott, azt képesek legyünk fenntartani, minden eshető bajoktól megoltalmazni, megvédeni és tovább fejleszteni. Adná azt a mindenható Istenünk, hogy a megjelenendő könyv, ne csak egyes egyházak, kerületek énekeskönyve, de egész egyetemes egyházunk szenténeklésre való vezérkönyvünk legyen, hogy e könyv szerint nemcsak gyakoroltassék, de tanitassék is az éneklés, az elemi iskoláink I-ső osztályától kezdve fölfelé, mindennemű iskoláink osztályain keresztül mindvégig. Ebben való cél elérésének sikeróért nem lenne felesleges, az énekeskönyvben foglalt énekeket a benne uralkodó dallamok szerint sorrendbe szedni és a régi Zsoltáros énekeskönyv módjára hangjegyekkel is ellátni. Igy azután egyházunk mindennemű, rendű és rangú hívei, egyórtelemmel egy szívvel-szájjal fogják akár egyesek, akár családok és gyülekezetek, vallásuk gyakorlatának ós vallásos életüknek, legkitűnőbb tanúbizonyságait adni ós az Úr Istenüket akár migán, akár nyilvános istenitisztelet alkalmival magasztos feakölt éneklés által dicsőíteni ós dicsérni a szentírás e bu'-ditó szavai szerint : ,A Krisztus beszéde lakozzék ti bennetek bőséggel minden bölcseséggel : tanítván és intvén egymást ti magatok között Zsoltárokkal, dicséretekkel és lelki énekekkel, nagy kedvvel énekelvén a ti szivetekben az Urnák." (Kolos. 3, 16.) MIOSINÀY PÁL. nyűg. tan. Ének. Dallam; Mint a szép hives patakra. A Gráduál 450 számú régi énak után újraírta Sántha Károly. Csak siralom és fájdalom, Keresztyének, életünk; Nincs itt igaz nyugodalom, Csak ha mennybe érhetünk. Ételünk és italunk Siralom, míg itt vagyunk; Éltemet ha meggondolom, Nem más az, mint csak siralom. E világra születésünk Siralomnál nem egyéb; Bár rövid csak itt ösvényünk, Lábunk száz tövisre lép. Sírunk éltünk hajnalán, . Sírunk ennek alkonyán ; Kör.uy ragyog bölcsőn s koporsón — E világon ez a sorsom. Szemeinkről a búbánat Csak siralmat ereget; A napfény alig hogy támad, Már beborul szép eged Most a bűnnek terhe nyom, Majd meg súlyos fájdalom; Siralomban hervad orcád, Míg megnyílik a mennyország. Az árvának ós özvegynek Siralom a sorsa itt; Az igazak mit szenvednek, A mig vógórájuk üti Földön nincs annyi göröngy, Tenger mélyén drága gyöngy, Mint a hány könnyet elsírunk, Mig befogad néma sírunk Óh édes könyhullatásom, Öröm-forrás vagy nékem; E siralmas bujdosásom Te vagy én ékességem. Ki könnyei vet itt alatt, Lelki örömmel arat ; Ő nagy sok siralma végre, El változik dicsőségre;