Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Név nélkül: - Mennyi birtok van a felekezetek kezében? - Hiványcsonkítási ügyek a bányai egyházkerület foruma előtt

Összes állomásainak száma 83, a missionáriusokó 95. Kereszteltek száma 3495. Az Evang. Bund szász egy háztartományi fiókja 8272 tagról 11,000-re emelkedett, s az osztrák ev. reformmozgalomra 28,000 márkát fordíttatott. Végül a würtenbergi Gusztáv-Adolf egyesület júl. 14. 15-én tartotta ez évi rendes közgyűlését Az ünnepi szónoklatot Hesekiel poseni generalsurperintendens tartotta, ki maga is tömör katholikus vidéken régóta magasan lobogtatja az egyesület zászlaját. A vendégek sorában többen voltak Ausztriából s egy lelkész Jaffából, kik mindannyian lelkes szónoklatokat mondottak a Gusztáv-Adolf egyesület lelkes munkásságáról. Mult évi bevétele volt 148,000 márka, mely összegből 33,000 a külföldi diaspora és 51,000 a hazai egy házak fölsegélyezésére volt fordítható. A bíborosok római kollégiumának jelenleg 64 tagja van, a 70 es teljes számot soha sem éri el. A pápa halála után a Camerlengo (Oreglia) vesz: át az ügyek vezetesét és teszi meg az intézkedéseket a conclave összehívására, a melybe a bíborosok 10 nappal a pápa halála után lépnek be Oreglia az egyetlen bíboros, ki 1873ban IX. Pius által lett azzá, mig többi társainak bíbora XIII, Leó pápától való. Oreglia XIII. Leó politikájának ismert nevű intransigens ellensége, s ennek köszönhette azt, hogy Rampolla, Vanutelli ós Gotti társaival a közel mult pápa választáson kisebbségben maradt. Nemzetiségüket tekintve a biboros collégium ban helyet foglal 40 olasz, 7 francia, 4 spanyol, 3 német, 4 osztrák s 1—1 magyar, portugál, belga, írországi, ószakamerikai és ausztráliai biboros. 30 bíborosnak állandó lakóhelye Róma, tehát a pápa liosztosa és pedig 27 olasz ós 3 külföldi, köztük Steinhuber, az ismert nevű német jezsuita. Olasz ország többi részein még 13 érseki vagy püspöki biboros van, a külföldön lakik 21. A bíborosok között 1—1 tagja a bencések, a karmeliták, a dominikánusok és a kapucinusok rendjének. A konklaveben végbemenő pápaválasztáson a legtávolabb eső bíborosok is megjelenhetnek Igy Gibbons érsek Baltimoreból ós Mórán Szidneyből. Az olasz bíborosoké a többség s a választás érvényességéhez a szavazók két harmadrésze szükséges. Francia, Spanyol, ós Osztrákország régi veto joga a régi egyházi állam megszűnése óta megszűnt, mig Olaszországnak a pápasághoz való viszonya az u. n. garantiális törvény által van szabályozva. Tudjuk, hogy a pápaválasztásból Sarto került ki győztesen, ki állítólag elődje vallásosabb jellegű pápás egyházpolitikájának a hive. A pápa territoalis suveritása tanárul, mint a pápai világuralom szüKségkópi feltételéről ó is meg van győződve, » miben a vatikáni zsinat óta egy katholikus sem kótelkedhetik. Ebben rejlik épen a modern pápaJismus államveszélyessége. Az új pápára nagy feladatok várnak. A franciaországi kultur harcz, a római ós olaszországi kérdés, a kath- reformkórdós, a szabadelvűbb amerikanizmus stb mind oly kérdések, a melyek előbb utóbb lehető megoldást várnak az új pápától. Az új pápa a X. Pius nevet vette fel, a mi sokféleképen kombináltatott. Mert hát tudjuk azt, hogy IX. Pius politikai katholicizmusa bajban és zavarban hagyta, XIII. Leo pedig új erőre vitte a pápás egyházat s igy valószínű, hogy X. Pius, az új pápa elődje val lási irányában fogja vezetni a világuralmi egvház hajóját. W e i n e 1 bonni theol. magántanár „Jézus a XIX. században* c. alatt egy felette tanulságos művét adott ki M o h r tübingai akad. könyvkiadó vállalatában. Ára 3 márka. Harnack „A keresztyénség lényege" és Delitzsch „Babel und Bibel" c. művéhez hasonló föltűnést és mozgalmat keltett napjaink tudományos theol irodalmában. E művében ismerteti a Jézus életéről szóló modern theol. kutatások eredményeit. Közelebbről móltatja a hagyományos Krisztusképnek a históriai kritika által való lerombolását (Reimarus, Paulus, Lessing, Strauss, Bauer s a modem theologia,) Jézust, mint az ethika ós a kultusz reformátorát a liberalismus világánál (Renanz. Strauss, Egidy, Kirchbach,) Jézust a szociális kérdés fényében (Wagner, a szociáldemokraták s a ker. szocialisták,) Jézust a kultúrproblóma világánál, mint a buddhista önmegváltásnak prédikátorát (Schopenhauer, Wagner, Nietzsche, Naumann, Hasckel,) s végül Jézust s a jelenkor vallási kérdését (Tolstoj, Chamberlain, Harnack, Rosegger, Bourrier és a kath. Schell.) behatóbban is fogják ismertetni. Windelband heidelbergi tanár bölcselettörténete mellett II kiadásban bevezető bölcseleti kérdésekkel foglalkozó „p r ä I u d i u m o k a t

u adott ki. Tíz értekezésben ós tanulmányban foglalkozik közelebbről — s .ennyiben a theologust is érdekli — Lotze, Panlsen, Volkelt ós Éneken nyo« mán a lelkiismeret kérdésével, mint a vallás forrásával, a pantheismus, deismus, iheismus s a dualismus világnézeteivel, a kultúra feladataival Spinoza vallásosságával s a morál alapelveivel. A vallást transcendens életnek definiálja s a bölcseletet Wundttal tudományos világnézetnek, közelebbről az általános érvényű értékekről szóló kritikai tudomány. Igy aztán tudományos, ethikai és aesthetikai világnézet közt tesz különbséget. A többi értekezések és tanulmányok egyenként és behatóan foglalkoznak még a bölcselet lényegével. Sokrates fogalom képző módszerevei, Kant kritikai rendszerével, Hölderlin Frigyessel, o»go:idolkozás kérdésével, az erkölcsi normák es természetörványek viszonyával, a kritikai és genetikai módszerrel s a sub specie aeternitati kerdesévei. Mint nagyobb, kisebb bölcsészettörténetében úgy a praeludiumokban Windeíband nem annyira a bölcselők,