Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Név nélkül: - Az egyházi közalap

kaszünet ép azokról feledkezett meg, a kiknek asz­talán ennek § ait formába öntötték s a kik a §-oknak betartása felett legnagyobb részt őrködni vannak hivatva: az állami, megyei ós köz­tisztviselőkről. Mintha ezek nem is szorul­nának rá a pihenésre, vagy mintha ezek talán nem is emberek lennének, a kiknek szintén volna vala­melyes jussuk amaz általános „emberi jogokhoz." A mig az a gyári munkás — már t. i. a melyik — vasárnap leteheti a pőrölyt t vésőt s elhagyhatja a műhelyt, addig a hivatalnokok vasárnap is ott görnyednek a dohos levegőjű hivatalos helyi­ségben. ók a napot nem szentelhetik meg Még e napon sem lehetnek egószep az ő családjuké s templomba, ha akarnának sem me­hetnek el. Ez bizony nem jól van igy. Tessék azt a törvényt revisió alá venni. Ha ott fent gondjuk van az ipari s egyéb kézi munkásokra s reájuk érdemesnek tartják a törvénynek, kiterjesztését, ter­jeszszék ki a hivatalnokokra is Meg kell szigorítani ezt a törvényt. Hisz a nép ma már fel sem veszi, főleg a mezei mun­kánál. Vasárnap is csak ügy kaszál, szánt vet, mint máskor. A kereskedő zárt ajtók mögött — suba alatt bármit ad, az iparos suttyómba dol­goztat. Szóval mindenki megszegi ezt a törvényt. Mi lelkészek pedig prédikáljuk az igét — az üres padoknak. Városban egész éven át, mert ott a hivatalnok, kereskedő és iparos, ha akarna sem mehet el templomba, falun pedig, igy nyári ara­tás idején — mert a nép a mezőn szorgoskodik. Döröghet a pap, fenyegethet, törvényre hivatkoz­hatik — nincs foganatja. A törvény holt betű s az, a kire rá van biz va a végrehajtása — maga is ott görnyed még vasárnap is az Íróasztal mellett Valamit okvetlen kell tennünk. Igazuk van a nevezett egyházi testületeknek. Pedig nem is olyan borzasztó újítás lenne, a mely talán példa nélkül állana a kontinensen. Előttünk áll — a nyugati országok példája. Menjünk át oda, a hon­nan az eddigi eszméket vettük. Ott van Németor­szág; Szászországban vasárnap az istentisztelet ideje alatt minden bolt zárva s még a po s tahi vatal is szünetel. S vájjon kárát vallja-e ennek az ország? Ott a törvényt betartják Hogyne, hisz maga a csázár mutat erre jó példát, ki legutóbb egy alkalommal, midőn ót egy olyan ünnepségre hivta valamelyik »Verein,* a mely vasárnap d. e. 9 órára esett, visszaküldötte a meghívót azon üze­net kíséretében, hogy „ó vasárnap d. e. a tem­plomba szokott menni s azontúl a családjával van." Németországban nem is szegi meg senki sem a vasárnapi munkaszünetról szóló törvényt. S ez az ország ma az ipar s kereskedelem vi­rágzó fokán áll. A mi országunk pedig — teng­pang. Azzal az 52 vasárnappal nem is lendül feL_ Ellenben az elégületlen, zúgolódó hivatalnokok számát csak növeli ez a félszeg intézmény. Ha az illetékes közegek, a kik első sorban lennének hivatva közrehatni egy helyes és móltá­nyos törvénynek megalkotásánál — nem tesznek semmit. Vegye kezébe az ügyet a mi evang. egy­házunk vezetősége. Lelkészeink, tanítóink álljanak a mozgalom élére. A hol a vasarnapi munkaszü­netet be nem tarja a nép — ott a közigazgatási hatóság közbelépésével tartassuk azt meg. Ha tör­vény — hát tartassuk is be Egyetemes egyházunk pedig tegye ineg a lépéseket a legfelsőbb helyen egyrészt a már meglevő törvény szigorának alkalmazása, másrészt pedig ennek az állami és megyei hivatalnokokra és minden köztisztviselőre leendő kiterjesztése ügyében. Mert mindenek számára meg vagyon irva: ,Hat napon munkálkodjál ós minden dolgo­dat elvégezzed, heted napon semmi dolgot ne tégy s még a szántásnak ós aratásnak idején is megszűnjél dolgozni. 4 4 (GergelyI.) MOHÁOSY LAJOÍS. Az egyházi közalap. Zsinati tör­vény V. Cim. Mikor 1893-ban a közalapról szóló törvény meglett alkotva, sok remény fűződött annak élet­beléptetéséhez. Sok düledező egyház várta újra­épűlését, sok szórványban élő várta tömörülését erőteljes egyházzá. Az egyetemes gyűlés három évig meggondolta az új teher kivetését és a mi­kor 1896-ban mégis hozzá fogott, a várt ered­ményben nagyon is csalatkozott. Gazdagoknak véltük egyházunk tagjainak nagy részét ós ime adójuk 7« százaléka 37,000 koronát tett ki. Sze­rencsénkre az állam jött segítségünkre ós nagy tartozásának egy parányi részét kezdte leróni évr 100,000 korona segély által. Az első évi közalap­jövedelem, az állami segélynek évi 20,000 korona ós a kamatok 20%-nak felszaporodása által a ka­matozó tőke máris 270,000 korona ós a mult évi egyetemes gyűlés közalapjövedelem cimén máris 127,400 koronát oszthatott fel.

Next

/
Thumbnails
Contents