Evangélikus Egyház és Iskola 1903.
Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Tizenhárom város
rekségre kiterjedő mariánus világcöngresszust terveznek Rómában. A müncheni ó-katholikus gyülekezet jubiláris ünnepén Weber püspök (volt bonni egyháztörténet tanár) jelenlétében Friedrich müncheni tanár felette érdekes közléseket tett az ágostai „Alg Zeitung" hasábjain az 1870. vatikáni zsinatról megjelent azon „Levelekről," a melyek oly nagy feltűnést keltettek akkor az egész földkerekségen A vatikáni zsinat tudós történetírója többi között azt mondja: „Rómában valók akkor s általában engem tartottak e .Levelek" szerzőjének. 4 4 Csakugyan koronként én irtam Rómából Döllingernek ilyen leveleket, ép úgy Akton lord. Ezekből a levelekből valamint a francia újságokban közzé tett czikkeknek rengeteg anyagából alkotta meg Döllinger azokat a leveleket, a melyek „Quirinus" álnév alatt az „Alg. Zeitung,, hasábjain megjelentek, ő szerkesztette napról-napra ezeket a leveleket, a miről senki sem tudott, sót azt hitték, hogy a zsinat ügyeivel egyáltalában nem is foglalkozik. A titkot az által is megőrizték, hogy Döllinger soha személyesen nem érintkezett a nevezett folyóirat szerkesztősé gével. Erre való segédje volt H u b e r János tanár, a jezsniták ismert nevű történetírója, a ki névtelenül közölte a leveleket a szerkesztőséggel. A közvetlen Rómából érkezett levelek A r c o gróf akkori német követségi titkár tollából valók. Íme ez a történeti keletkezése Q u i r i n u s hírneves „zsinati leveleinek," a melyek máig is első rangú forrását képezik a vatikáni katolicizmusnak általában s a pápai csalhatatlanságot szentesítő legújabbi vatikáni zsinatnak különösen. Enynyiben Friedrich tanár közlései a Symbolicára nézve rendkívül értékesek és fontosak. Dobsina. Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. A Cil kérné Listy 5. és 6. számának mindkét vezércikke panaszról szól. Az 5. számban cikkíró arról elmélkedik, hogy „az aratás sok, de kevés az arató." Lelki aratást ért természetesen s panaszkodik, hogy nagy a lelkiszükség, -számtalan a megoldatlan kérdés, ós feladat a tót ev. egyházban. A siont annak lóőrzói elhanyagolták, elhagyták, a védelem feladata a közkatonákra nehezedett. Ám ezek száma is fogy; egy rószök félrevonult, egy részök elvérzett. Az ellenség pedig résen áll s el-el szántogatja az ősi földet. Tót egyházainkat pedig nevökben s lótökben irtják könyörület nélkül. Rosszul állunk úgy a külső téren, mint az egyház irodalmi, belmissiói, tudományos s közművelődési tekintetben ; a régi jó harczosok s munkások helyébe nein lép őket, pótoló ivadék. . . Mindez elkedvetlenítő ós szomoritó. . . De ne legyen ez úgy I Ne huzódozzunk a munkától: tartozunk munkálkodni az Úrnak, szent egyházának, a lelki nyájnak, közműködóst kíván tőlünk atyáink emléke is és saját becsületünk I Az egyházi hivatalos térről majd csaknem teljesen kiszorítottak miniét, álljunk azonban helyet ott, a hol lehet, tudniillik híveink felvilágosításánál, a keresztyén szeretet tettmezején, dolgozzunk tollal, szóval s igy muttassuk meg, hogy bennünk a Krisztus lelke, melynek ereje megtart s győzelemre vezérel I Nem zavaros szem, de dolgos kéz hozza meg a remény szép virágát ! A 6-ik szám vezető cikkének címe ez: „hogyan pusztítják a mi tótegyházainkat." A cikk irója panaszkodik, hogy a zsinati törvény alapján a tiszakerületben : Bártfán, KisSzebenben, Kassán s Eperjesen, — kegyetlenül fosztják meg a régi, dicső s 300 éven felüli életű tót egyházakat nevüktől s létöktől úgynevezett „missziói körök* a „Nr. I. ós Nr. II. jelzésekkel való ellátás alakja alatt." S ki teszi ezt? Nem a régi ellenség, hanem a mi saját egyházi hatóságunk, a püspök vezérlete alatti" „Megrendülve kérdjük: vájjon lehetséges ez?" A lap egyéb cikkei szólnak a belső misszióról (Mivel kezdjük a belmissziót?) a „Z p e v n i k-társulatról, melyet fölkór, hogy dr. B a 1 t i k püspök művein kivül más is adjon közre (s az alapszabályok szerint — úgymond a lap — a társulat, azaz bizottság maga is egészíttessék ki kerületenkint 3 —3 taggal, az a m e r i k a i tót evangélikusok egyházi életéről (mindkét számban folyó érdekes leírás E n g 1 e r t ó 1 ;) az 1600. febr. 12-én Bitsón tartott generális kongregátió kontuberniumi törvényeiről (tanulságos s becses történeti felújítás „Protestantismus a tótságon, Krman, Jacobe i, Ambrózy, B a n y 1, Bél (utóbbiról, mint a hitvalló Bahyl ellentétéről, mondja Vlcsek, hogy jobban irt latinul, németül s magyarul, mint csehül ; csehül csak az alsó néprótegeknek irt egyszerűen, egyébként pedig a hires pozsonyi ev pap s tanár nemzetközi volt, tudatában a nagy dicsőségnek, mely vallás- ós nemzetiségi különbség nélkül mindenfelől övezte és sugárolta, mint oly férfiút, kit egész Európa ismert, itthon pedig e névvel tiszteltek : „ magnum Hungáriáé decus.") SuYarov. Egy nemzetnek a története sem szegényebb nagy emberekben, mint a roppant orosz birodalomé. Nagyság csak a szabadság levegőjében fejlik: méltán mondja Brandes, hogy egy mérföldkőnek a római forumon több története van, mint az egész roppant orosz birodalomnak. Suvarov az egyetlen nagy hadvezérük. Finom eszű ós nem közönséges műveltségű ember volt. Jól tudott németül, franciául és angolul is értett. Egészen
