Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Pestmegye

leginkább a szocialisták, de nern annyira a szabadság utáni vágyból, mint inkább a r. katholi«izmus iránti ellenszenvből. A szabadság hangzik a konservativ protestáns részről is Franciaországban beteg ; a beteget pedig gyógyítani kell. Jelszónak — úgymond a Témoignage (24. sz ) is — tetszetős az az elválasztás, segítne nem egy bajon, de nagy baj maga az, hogy határozatlan a feladat, senki sem ért hozzá. Vakít a separátió fénye s a mellett komoly és nehéz helyzetet teremi. A jövőbe senki sem lát bele s kétségkívül az ország jövendője van koczkára téve A fontos dologról előadásokat is tartanak s felolvasásokat rendeznek az országban. Kettőt mi is szóvá teszünk ; elsőt tartotta egy nagytekintélyű férfiú, az 1848-iki gyűlés (assemblée) 3 élő tagja közül az egyik, neve : J a 1 a b e r t, kiórdemült protestáns dókánus. Nagy tisztelettel s hálás köszönettel fogadott előadásában visszatekintést vet a francia protestantizmus múltjára az első konzul idejéből. E mult pedig — úgymond Jalabert — a francia protestantizmusnak a francia állammal való szoros szövetségben — unióban — való fejlődéséről tanúskodik Maradjunk meg tovább is ez úton ; ez út a legjobb, a legbiztosabb ; ne kívánjunk államon kivül vagy állammal szemben autonom iát 1872-ben történtek ugyan autonouiia érdekében kísérletek, de elmaradtak azért, mert nem volt teljesíthető a feltétel: tudniillik a r. kath. egyház autouomiája. Nem autonornia, de unió az állammal legyen egyházi külső életünk forinaja továbbra is (E sorok írója itt megjegyzi, hogy néki Párisban laktakor bizony panaszkodtak a francia theologusok az állami mindenhatóság ellen; Jean Mon nier egyszerű kifejezésére jól emlékszem, mely igy szólt: „nálunk még a kis újjam mozgatásába is beleavatkozik az állam" s rossz ós be nem vált talán az állammal való unió? kérdi az ősz J a 1 a b e r t, vagy talán lealacsonyító? sérti a prot. egyház szabadságát. méltóságát, a papság függetlenségét? Nem ós nem. A separátió krízis elé vinné az országot, mely krízis vége beláthatatlan . . . Két milliónál többet kapunk az államtól most, külső missióra is elmegy egy milliónál több s ugyanannyi a belmisszióra 1 Hol vennők ezt a pénzt ezentúl? ... De az anyagiaktól eltekintve két fő feltétele — sinequa nonja — van az elválasztásnak: 1. A kultusz s lelkiismeret sza badságának őszinte tisztelete s 2 csend és béüe, mely két feltétel nincsen meg. El tehát a separátióval, éljen az unió állam s egyház között I úgy mond J., ki mindezek után a mostani konkor dátot jobbnak jelenti ki a jövőbeli állami kultuszfelügyelőségnél. „Erős, igaz, drága s igazságos érvelés" szól a bölcs agg beszédére a „Témoignage.* Hát a Bourrier lapja a „Le Chretien Français* mit szól minderre ? Egy kissé — úgylátszik megzavarodott. Sok számon át nern volt hallható a véleménye Hogy mit mond mégis arról, miután a lap is késett, mi is alább szólunk. Most felvesszük a fonalat még az előadásoknál és a Tómoignage-nál. Juncker albert is beszólt az ifjúsági ev. egyesületben az ifjaknak a lelkére s azt mondta, hogy bár a sep^átió a „lét és nem lét* kérdését is érinti, azért az ifjakra nézve, kik a hon s egyház reményei, a fődjlog az, hogy teljesítsék a reájok váró kötelességeket s igy védjék a francia protestantizmust, melyet dicső múltja életre jogosít, a jó Isten pedig életben megtart. a. „Témoignage" a 26. számban vezetőcikkben ezeket irja: harczunkban ne utánozzuk a klerikálisokat. Jelszavunk.ne legyen „fogat fogért; szemet szemért;" a protestáns evangélikusok keresztyének ; szenvedjünk türelemmel, s álljunk a hitben szilárdan. Munkánk s feladatunk könnyű lesz, ha Krisztus szelleme hatja át életünket s lelkünket és azon tudat erős mi bennünk, hogy van Isten az égben, ki a mi bölcs, mindenható és szerető atyánk I Az igazi szenvedésben, de az Isten fiától való eltávolodásban áll ; fegyverünk legyen az imádság, a hit az erős hit imádsága.' S ha a szenvedéseit megerősítenek a hitben, akkor azok is áldássá válnak számunkra. Halljuk ezek után Bourrier lapjának szózatát röviden. \ 188. számban vezércikkben beszól a r. kath. egyházról, mint a „hazugság iskolájáról." A 189. szám pedig arról vezércikkezik (s itt mond nagy sokára véleményt a separátióról, ) hogy : „az egyedüli megoldás a k on kordát sértetlen, loyális ós szilárd alkalmazása, amit a kormány is akar* Combes miniszterelnök — úgymond — fényesen kimutatta, hogy a konkordátot soha nem sértette az állam, a r. kath. egyház azonban lépten nyomon szegi. A belmonteti s más hasonló esetek előidézői nem az állam, de a hatalmukkal viszaélő püspökök. Igy a Le öhrátien Français, reformkatholikus lap, a kitért r. k. papok lapja. A fentemiitett nagyfontosságú Próssense-féle 33-as bizottság összeállittatván, kitűnt, hogy 17-en vannak benne a separátió mellett s ko n kordát ellen ós 16-an a separátió ellen s a konkordat mellett, de a 16-ból is egy csupán elvből tart társaival egyébként pedig az ügyben népszavazást kiván. (referendum populaira) (Igy volt Rómában is, a pápa bánatára.) A kérdések kérdése most már csak az, hogy a 33 as bizottság vólemónyalakulása mily befolyással lesz a parlamentre, mely eddig — ha kevés többséggel is (31,) de mégis — ne.u a 17-esek nézetét emelte érvényre, mint fentebb mondtuk. A bizottság elnöke is 17 szóval 16 ellenében a 17-es