Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Mayer Endre. Theológiai főiskolánk új szervezése

terhek hordozásában, váltsa be valahára az 18484 XX. t.-c. igéretét. Ez neki becsület, dicsőség, hála, nyereség szempontjából kötelessége. Magának segít, ha nekünk segit, bármennyit ad: mindig csak adósunk marad I Ezzel -a tudattal hangoztatom én az 1848XX. t.-cet, képviselőházban, egyházi gyűléseken, sajtóban szakadatlanúl. Nem könyörgök, hanem törvény alapján követelek, nem sopánkodom, hanem adatokkal bizonyítok, nem tétovázom, hanem kórlelhetlen nyíltsággal következtetek, nem mentegetőzöm, hanem történelem és igazság alapján ítéletet mondok. Sürgetem az 1848-i XX. t.-c. foganatosítását, mert tudom ugyan, hogy nemcsak kenyérrel ól az ember, hanem az isten igéjével is; csakhogy azt is tudom, hogy az ember, mert ember, nemcsak isten igéjével él, hanem kenyérrel is. Az egyház pedig emberekből áll, intézményeit embereknek kell fenntartaniok I Az én jajkiáltásom az érdem, igazság ós törvény nevében fölebbezi egyházunk ügyét a józan közvélemény ítélőszéke elé, a mi egyházunk szegénységét nem egyházunknak, hanem nemzetünknek van oka szégyenleni ; inert többet áldoztunk nemzetünkért, mir.t bármelyik más felekezet a hazában, ellenben kevesebbet kaptunk áldozataink viszonzásaképen — köszönetben is, segélyben is, — mint bármelyik más felekezet! A mi követelésünk ez, az 1848-i XX. t.-c* értelmében : egyházunk legyen egyenjogú más egyházakkal a törvény szerint a közéletben, valósággal; híveink egyházi teherviselése ne legyen nagyobb, mint más egyház hiveió ; hivatalnokaink fizetése legyen egyenlő a hasonló képzettségű hivatalnokot fizetésével. Mi nem irigyeljük senkitől, amije van, de meg is követeljük, a mi minket hasonló joggal megillet; mi nem kiváltságot kívánunk, hanem csak egyenjogúságot; mi nem akarunk versenyezni senkivel, hanem készek vagyunk versenyezni a közügy szolgálatában akárkivel; mi nem kacsintgatunk, a haza határain kivül sehova utasításokat lesve, de elménk minden gondolatával, szivünk teljes érzelmével, akaratunk összes erejével, keservben gazdag történetünk minden emlékével, törekvéseink minden reményeivel az édes magyar hazához tapadunk. Hú fiai voltunk, va.gyünk, maradunk a hazának, csak azt kérjük, hogy ;hû anyánk legyen a haza is minekünk I Követeljük, reméljük, várjuk az 1848 i XX. t,-c. életbe léptetését I Fölemelt fővel, emlékeinkből táplálkozó erővel, érdemeink ismeréséből fakadó önérzettel, feladataink fontosságától áthatott öntudattal, az igazság győzelmében vetett bizalmunk biztosságával követeljük ós várjuk I Theologiai főiskoláink új szervezése. (Válaszul Stromp Lászlónak.) (Folytatás és vége.) A javaslat vizsgálati rendszerét az alapvizsgálatokat illetőleg elfogadom s haladásnak tekintem a jelen állapotokkal szemben, de már a szakvizsgának a 3-ik, a lelkészi vizsgának pedig a 4-ik évfolyam elvégzése után való időre tételét nem tartom elfogadhatónak, mert igaz hogy ezzel a gyakorlati tárgyakat a javaslatban tervezett óraszám mellett előnyben részesíti az elméleti tárgyakkal szemben, (ha Stromp megengedi azt az elnevezést), de leszállítja a tudományos képzést, rontja az alapot s igy keveset ér el. Most is csak azt hangsúlyozom, hogy a menynyiben colloquáltatunk s a javaslat is követeli a colloquimokat, oldjuk meg a kórdóst akként, hogy a 4-ik év végén tartsunk szakvizsgát az exegetikából ós systematikából ós ez képesítsen segédlelkészségre, a papi vizsgát pedig a javaslatban ajánlott gyakorlati idő után, a mikor egész terjedelemben lehet a gyakorlati theologiai tudományokat a gyakorlati életben való alkalmazásuk szerint alaposan elővenni. A birói pálya nagyon fontos s mégis meg van engedve a leendő bírónak, hogy birói funkciót végezzen, mielőtt birói vizsgát tett, sót legalább 2 évi birói gyakorlatot követel a törvény, mielőtt birói vizsgálathoz bocsátja a jelöltet. Én nem tudom azt belátni, hogy szakvizsgázott fiatal theologus nem tudná a segédlelkészi teendőket épen úgy végezni, mint a hogy végzi most, vagy végezni fogja a javaslat szerinti gyakorlati vizsga után. A gyakorlati élet szempontja egyenesen megkívánja azt. Mennyi tökéletlenség, mennyi meggondolatlanság van sokszor egy-egy segédlelkész beszédében s cselekvésében, a mit mind meg kell bocsátania a gyülekezetnek a felavatott teljesen kész isten szolgájával szemben. Nem segit-e ezen a bajon nagyrészt az, hogy ha az itjú Timotheusról tudja a közönség, nogy még nem kész ember, még csak gyakorlaton van s attól függ jövő boldogulása, ha gyakorlata jól sikerül? En úgy gondolom, hogy azzal emeljük a lelkészi állásnak belső értékét, a midőn megadjuk a lehetőséget