Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Krupecz István. Egy pár időszerű szó az ev. belmissióról és a cura pastorálisról

let és a jó szándék elismerése egyik részen, másik rószen, — akkor bizó lélekkel munkához láthatunk s lássunk is. Akár a belmisszió egyletből kiinduló ösztönzésre, akár fópásztori atyai szózatra, vagy püspöki oanonica visitatió jegyzőkönyve felhívó szavára, akár öninditásból, vagy jó példa után menve, — csak lássunk hozzá. Többet tegyünk s kevesebbet Írjunk és beszéljünk. Ily értelemben szólt az ev. ref. testvéregyház egy főgondnoka is egy izben — úgy tudom Tisza Kálmán, — a ki a dolgok praktikai oldalát is sze reti megnézni. S Szilágyi Dezső is, — a másik épen nemrégiben elhalt ev. ref. gondnok, mint temár is azt mondta az ifjúságnak, hogy az életben sokkal nagyobb súlyt kell helyezni a jellemre, mint az ismeretek összegére, s maga ez a kiváló államférfiú is „nem az elméletből igyekezett igazolni a gyakorlatot, hanem megfordítva, a gyakorlat tapasztalatainak összevetéséből állapítani meg a legjobb elméletet." Ne elmélkedjünk tehát mi se sokat, hanem cselekedjünk. Az idők gonoszak; tettre sarkalók. Menyhárd Frigyes tavaly a lelkipásztorkodásról értekezvén, s a magyar mártyrkorszak hű lelkipásztorait dicsőítvén, a mai közönbösség okát a lelkigondozás terén a kor anyagias irányában keresi, továbbá abban, hogy a külső vallási harc elmultával „elült egy kevéssé a belélet is ; a külső veszedelem eltűnésével lankadni kezdett a belső pastorális munkásság is." De fejtegetésében továbbad mégis csak rátér arra is, a rni való igaz, hogy bizony egyházunkat újra most is — ha más alakban és más eszközökkel s fegyverekkel— el lenség támadja, — azért résen álljunk. Csináljuk ne szóval, de tettel azt a belmissziót, s azt a Jel kipásztorkodást. Ez lesz az igazi visszhangja Meny • hárd tavalyi eme felkiáltásának : „Lelkipásztorkodás, mily magasztos fogalom I Lekipásztorkodással foglalkozni mily gyönyörű hivatás 1 Lelkipásztorkodási ténykedés, mily égető szükség I" S a belmisszióról tartott tavalyi értekezése dr. Ttrtsch Gergelynek is akkor kapja meg értékét voltaképen, ha a gyakorlati életben is megtetszik a belmissziói ismeretek összegéből valami. Ha más ellenség nem is volna, maga a hitetlenség, továbbá a hitközöny és az erkölcstelenség s a bennök rejlő veszedelem kell, hogy ne süllyessze tétlenségbe, annál kevésbbé hajtsa s merítse bűnbe az Isten képére teremtett embert I Kimondom tehát itt is és hangsúlyozom, hogy a hol s a kik az Isten igéje által adott norm» szemmeltartásával belmissziói egyletet alapítani akarnak, akadály nélkül tegyék ezt, a ki pedig ily egyletet nem óhajt, csinálja a jó dolgot egylet nélkül becsülettel, nemes ambitióval s az igazság koronája elnyerésének erős reménységében, szeretettel s erős hittel a Jézus Krisztusban. S a hol van vagy lesz belmissziói egylet, annak tagjai, a cura pastorális leginkább elfogadható elve szerint, menjenek oda, a hová hívják őket s legyenek szent buzgósággal s az ev. ker. igazságok keresésének kitartásával azon, hogy mennél több helyre hívják, várják őket; adjanak jó példát másoknak,, világoljanak „lampadis instar," azaz fényljék világosságuk úgy, hogy az emberek látván jó cselekedeteiket, dicsőítsék a mennyei Atyát 1 En épen a belmissziónak nagyobb lendülete érdekében tavaly egy röpiratot is kiadni bátorkodtam, melyben azt indítványoztam, hogy „válasszunk alpüspököket avagy missziói superintendenseket," a kik a sok munkájú püspöknek fő segítő társai lévén, hozzájárulhassanak az egyházi ügyek, a belmisszió s a lelki gondozás fontos érdekeinek hathatósabb előmozdításához. Az indítványt a hittestvérek — jói-rosszul fogadták. Válaszul elhangzott egyebek közt, hogy az ú. n. missziói lelkészek végezzék a kívánt feladatok többletét. S talán sokat el is végeznének^ ha e missziói állások is másként volnának szervezve, mint a hogyan vannak, s nem hiányoznák a kellő lelkesedés, szükséges tapasztalat, lelki tekintély s anyagi támogatás I Mások ismét az alpüspöknek vagy missziói superintendensnek szánt munkakört esperesekkel betöltetni tartanák célravezetőnek JUn ezt is jónak tartom az esperesi szorgosabb utánnézósnek, azaz egyházlátogatások • nak, minők a múltban is voltak, főleg a tiszai kerületben, — a püspöki s esperesi jogkörök helyes körvonalozásával — a szükségességét elfogadni ; fóesperesek munkájanak netáni halmozódottsága baján egyszerűen segíteni lehet több alesperesi állás szervezésével, s azon tény és valóság, hogy az esperesi egyliázlátogatások egyszerűbb voltuknál fogva, az egyházaknak nem okoznának annyi költséget, mint a püspöki fényes visitációk, ezen fölvetett régi eszme újra megvalósításának egyik legjobb ajánló levele. A püspöki látogatásokkal úgy vagyunk némely főleg szegényebb esperességben, hogy bár azoknak az egyházi életre nezve rendkívüli jó hatását elismerjük