Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Név nélkül: - Utasítások a lelkész kötelességeire nézve, különösen a cura pastorális szempontjából

kezetek közötti eltérésre vonatkozó tanokat magyaráznia, a mi „birálgatás" nélkül nem történhetik. E nélkül a 62-ik pontban emiitett „alapos jártasság a váltanokban" nem képzelhető. A 68-ik pont azt adja a lelkésznek utasitásúl» hogy a hozzánk áttérőt ünnepélyes istentisztelet alkalmával fogadja be az evangélikus egyházba. EÍ ideig ez talán egy evangélikus egyházban sincs szokásban Ha az áttérő a mi hitünkben nevelkedett s az áttérés csak formailag történik meg a törvényes korban, akkor nincs annak- értelme, hogy ünnepélyesen fogadjunk be olyat, a -ki eddig is közéHk tartozott. Mások pedig nagyon ritkán térnek át meggyőződésből. Az ilyen áttéréssel pedig legfeljebb a pápisták tüntetnek. A Vilik szakasznak hibás a cime. E szakaszban nem az egyházi esketésról általán, hanem A házasok esketóséról van szó Ezekneit pedig másféle, mint egyházi esketóse nem létezik, azért az „egyházi

8 jelző felesleges. A 87-ik pont arra utasítja a lelkészt, hogy a jegyeseknek a házasságukra vonatkozó iratait az anyakönyvvezetói beiratást előzőleg mutattassa meg magának. Miután a születendő gyermekekre vonatkozó megállapodásra nézve a keresztlevél kiadásakor is „kioktathatja" az illetőket, az iratok előzetes felmutatásának semmi értelme. Ugyanezen pontnál feltűnő, hoflr a jegyesek egyéb „kioKtatására" nem utasítja a lelkészt, pedig e javaslatnak a cura pastorális a tárgya A 90 ik pont különös jogot ruház az esperesekre . A házasulandóknak az egyházi hirdetés alóli felmentés jogát. Váljon mi szükség van erre? ICeil e a népnek költségét és az espereseknek munkaját felesleges dolgokkal szaporítani ? A 101-ik pont azt az utasítást adja a lelkésznek, hogy a reversálist adó apa rendszerint bizalmi állást az egyháznál nem foglalhat el. Mily circumspectus kifejezés az a „rendszerint." Váljon mit értsen belőle a lelkész ? Továbbá utasítja a lelkészt, hogy az egyháztanács tagja a reversálist adó házasfél esketésónél tanúként nem szerepelhet. Tanúkónt ? Tehát násznagy nem lehet, vagy a templomban sem szabad akkor megjelennie ? Különös I A lelkész esketheti az illetőt, hanem a presbyter nem lehet tanúja ez esketósnek, talán meg se nézheti És ha mégis merészelne tanúja lenni, akkor mi történik vele ? Erről már nem szól az utasítás. Ugyanazon pont szerint megesketendók az oly házasok is, kiknek egyike nem keresztyén. Hogyan lehet erre a lelkészt kötelezni, holott mi csak az Atya, Fiu ós Szentlélek Istenre esküszünk, mert csak ó az egy igaz Isten. Az ezzel ellenkező alkalmazkodás hitbeli jellemtclenség ; erre pedig csak nem utasítható a lelkész? A 102 ik pont oly esetet említ, melyben a házasok esketésének a r. kath. lelkész előtt kell megtörténnie Van ilyen eset ? A 112-ik pont első soraiban talán sajtóhiba van, mert kétségtelen, hogy orvosi engedélylyel 36 órán belül is eltemetheti a lelkész a halottat. A 113-ik pont szerint sok oly embert parentálhat el a lelkész „boldog"-nak, kiről mindenki tudta, hogy élete nem volt épen példás. Krisztus a mellette haldokló latrot „parentálta" igy el A 114-ik pont arra utasítja a lelkészt, hogy az egyház körül kiváló érdemeket szerzett egyének holtteste a templomból temettessék. Mik azok a kiváló érdemeket és ki állapítja meg kiválóságukat? Az emiitett végtisztesség csak a lelkészt illeti meg. De azt se „kiváló érdemeinél," hauem állásánál fogva. A 130 ik pont arra utasítja a lelkészt, hogy az auyakönyvi kivonatot mindenkor szorul szóra, más nyelvre fordítás nélkül adja ki- Az oláhok, németek, tótok leforditatlanúl adják ki a kivonatokat s ezeknek ez az utasítás ínyükre les De ott, a hol most magyar nyelven vezetjük az anyakönyveket, azonban régente latinul vezették, ez utóbbi anya könyvekből is magyar kivonatokat állítunk ki És senkinek sa jutott eszébe az eljárást helyteleníteni. S a hivatalok el se fogadják a nem magyar nyelven irt kivonatot, hanem a fordítás mellékelését is követelik. Igy a két példány kiállítása szükségtelen munka ós költség-szaporítás. A javaslat címében a cura pastoralis is említtetik Ezzel különösen a XI ik szakasz foglalkozik. Igen szerencsésen választotta a kerület ezen javaslat kidolgozására Petrovicsot. A ki oly közKedveltségű hívei körében, a ki annyira tudja lelkesíteni hiveit minden egyházi ügy iránt, mint ő, az kétségtelenül mestere a cura pustoráiis gyakorlásának. Ennek bizonysága a javaslatnak valódi ihlettseggel írott XI ik szakasza is. A mi e szakaszban meg van említve, azt talán mindegyikünk készséggel elfogadja. E szakasznak legföljebb néhány kifejezése hibáztatható. Példáúl e tételekhez: „A prédikátor élete a nép evan gelioma" és ..Krisztus evangeliomának hatása attól függ, hogy ki az, a ki hirdeti" sok szó fór. — E szavakat: Orvos gyógyítsd meg magadat! Jézus mint példaszót idézi (Luk. 4. 23.,) azok tehát nem az ó szavai, nem is ó kárhoztat általuk másokat, hanem ót hibáztatták ekként a názáretiek. — Hogy a halálra ítéliról azt mondja, hogy a vesztőhelyre menetele rá nézve ,elhatározó lépés," az talán nem a legszerencsésebben választott kifejezés. E szakasznak lényegesebb hibája az, hogy sok, a cura pasztorális körébe tartozó dolog nincs benne megemlítve. Például kiterjedhetne az egyes családok látogatásakor a lelkész figyelme a gyermekek házi nevelésére, a házi áhitatoskodásra, az egyes föld míves családok vallásos könyveire, a