Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - V. Irodalom - Evang. homiletikai folyóirat

biztosítja az államot a jezsuiták ellen, mert a törvény kijátszásában ők mesterek, de — s épen ebben áll az idézett § jelentősége — e törvény a jezsuiták fanatizáló és romboló aknamunkáját lehetőleg korlátozza. Mig ez a §. fennáll, addig az államhatalomnak módjában van a felmerülő szükséghez képest közbelépni és a jezsuiták teljes ós akadal)talan működésűkben korlátozva vannak. Ha az a § megszűnik, a felekezeti béke — oda van, ha csak a protestánsok minden sérelmet, minden arczúlcsapást njugodlan iűrni nem akarnak. A 2. § tehát békeparagrafus, a melynek fennállását az állam jóléte, békéje, békés haladása egyenesen követeli. Örömmel olvassuk, hogy a centrum törekvése a felébredt protestánsok ellentállásán valószi nűleg hajótörést fog szenvedni. (Mikor ismeri meg a magyar közvélemény annak az ultramontan jezsuita szellemnek káros hatását, melyet nehéz teherként érzünk ma is protestánsok és nem protestánsok egyaránt ?) A császárnak római útja is igen vegyes érzelmekkel találkozott alattvalóinál A jezsuitáktól méltán tart a német nép is és igy érthető, hogy Bülow jezsuita politikájának ezen újabb részlete is nagyon különböző megítélésben részesül. Forrásunk szerint 25 perczig beszélt a császár a pápával, 10 perczig Rampoliával. Helyesen jegyzi meg a „W." minden út Rómába vezet, de a Vatikánba vezető útnak, nem szabad a Quirinalon keresztül mennie." IRODALOM. „Evangélikus Homiletikai Folyóirat." I. évf. 1. szám.. (Az evang. alapi^ék évfolyama.) Szerkeszti ós kiadja Geduly Henrik, nyíregyházi ev. lelkész. Megjelen minden hó utolsó napján. Ára az 1903 csonka évre 8 kor. "azontúl évenként 10 kor. „Barátaim biztatására. . " Ilyenformán kezdődik a szerkesztő előfizetési fálhivása s e felhívás olvasásakor mindjárt két kérdés merült fel lelkemben. Az első kérdés az volt, vájjon szüksóges-e és jogosult-e egy ily vállalat megindítása akkor, a mikor van minékünk egy hasonló tartalmú, célú ós beosztású folyóiratunk, a „Protestáns Pap" a mely hosszú évfolyamok alatt megizmosodva, evang. ós ref. vallású szerkesztők vezetése alatt, a testvériséget megvalósítva, a két rokon felekezet lelkészeinek jóismerősóvé, házi barátjává vált, s szabad-e e vállalatnak concurrentiát csinálni? A -másik kérdés az, vájjon képes lesz-e magát az új vállalat a „Prot. Pap"-pal szemben fenntartani, holott alig számíthat más előfizetőre, mint arra a nagyon is kevés számú evang papra, a kik szegényes prot. irodalmunk felvirágoztatásának céljából mindenütt készek filléreiket oda áldozni, de a kit épen ezen okból a meg nem osztott terhet már már alig birják? Az előfizetési felhívást csakhamar követte a folyóirat 1 száma, melynek „Üdvözlet" cimű cikkelyében a szerkesztő is az első kérdésre igyekszik választ adni, azt mondván, hogy vállalatátigazolja azon körülmény, „hogy az erők igazi szétforgácsolása ott következik be, a hol a létesített mű erőszakolt közös jellege az egyéni Képességek teljes kifejlődését lehetetlenné teszi.^ Hát megvallom, ez az indokolás engemet nem elégített ki. Inkább megtudtam volna nyugodni oly nemű magyarázatban, hogy a szerkesztő gyakorlati szempontokat tartván szem előtt, első sorban is a használhatóságra, s mint ennek egyik, feltetelére: az evang. egyházunkban szokásos perikóparendszerre helyezi a fősúlyt, a miről a ref. testvéreknél, a kik inkább szeretnek az ó-szövetség könyveinek forrásából meritgelni, természetesen szó se lehet. A második kérdésre — a mi különben is csak a szerkesztő magán ügye, csak egy meg nyugtató válasz adható : jónevü munkatársak hoszszú névsora. A vállalat jó auapiciumok között indult meg. Mindjárt az első számban két olyan névvel ta'álkozunk, mint Sántha Károlyó, evang. egyházunknak ezen örök ifjú, termékeny, és mindig ihletett költőjéé. A másik Gyurátz Ferencz püspöké, ezé a temperamentumos, lelkesedve lelkesítő, apostoli buzgóságú iróó De tartsunk sorrendet A füzet „Prológusa"" Sántha K. küldeménye: „írat, vedd forró üdvözlésemet." A vallásos költészet egyik gyöngyszeme ez a prológus is, melyet épen azért nem dicsérek cifra szavakkal, mert Sántha Károlyt dicsérni felesleges. A szerkesztő „Üdvözlete-' után, melyről feljebb már szólottam, következik Nagy Lajos „Oltár, szószék és koporsó költészete" cz gyűjteményéből, különböző szerzőktől, 9 drb. többé kevésbé sikerült suspirium Bár ón a gyűjtőnek nagy szorgalmát a legnagyobb kézséggel elismerem, de a szerkesztóuek csillag allatt kifejezett lelkesedésót még sem tudom osztani. Es pedig azért nem, mert minden elófohász, legyen az bármely tartalmas, bármely költői, csak akkor jó, ha az utána következő beszédhez a kellő hangulatot előre felébreszti a hallgatók szivében, minélfogva a fohásznak kell simulni a beszédhez, és nem megfordítva E nélkül „filius ante patrem." Következik azután 6 egyházi beszéd virágvasárnaptól húsvét után II-ik vasárnapig bezárólag. A virágvasárnapi, Materny Imrétől: „Miről beszélnek hozzánk Jézus utolsó utján a pálmaágak ?

J Hát bizony nem sokat beszélnek. S/.erzó szerint szólanának: Jézus szivének fiúi engedelmességéről és az ölet fogadó nép lelkesült örö-