Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Stromp László. Theologiai oktatásügyünk reformjához

Lám a zsinat — igen bölcsen — nem futott az állami fakultás délibábképe után, hanem számot vetve az összes viszonyokkal, hagyta az államnak idővel tenni, a mit ő akar: a zsinat a maga részéről, a maga körén belül megtette a z t, a mi őt illette. Eszményül tűzte ki maga elé az evangelikus egyetemet ós szervezte a theol. oktatásügyet s ennek érdekében a szakrendszer alapjára fektetett fakultást. Már most kérdem, mi az egyetemes egyház feladata? Az-e. hogy szaladjon esze nélkül oly szekér után, a mely fel nem veszi, avagy hajtsa végre becsületesen és őszintén azt, amit a zsinat egyenesen kötelességévé tett? No de erről lesz még alább is szó, majd a mikor a pozsonyi theologiai akadémiára térünk át. Nézzük most a „theologiai rendszer" akadémiájának eszményét. Ez egy „négy évfolyammal biró olyan theologiai főiskola, a melynek első három évfolyamában kiválóan az elméleti theologiai, a negyedik évfolyamban pedig kiválóan a gyakorlati theolo' giai tudományok adatnak eló, tekintettel a theol* főiskola feladatát képező s e rendszer 5. §-ában kifejezett irányelvekre." (10. §) Ezt az 5 ik §-t már fentebb érdeme szerint bemutattam, „tanszabadság* elvével, „önálló" tudományával. — Nos hát lássuk, hogy e theol. akadémia miként valósitja meg a tanszabadság hangzatos elvét, miként biztosítja a tudo mány önálló művelését ? E két szent elv azt követeli, hogy a theologiai professort, a mennyiben h i t e 1 v i kifogás ellene nincs, se kutatásában, se kutatása eredményeinek előadásában senki ne háborgassa, neki senki se tankönyvet kezébe ne kény szeri tsen, se módszerét ne próbálja meg befolyásolni, ó „professor," a ki az igazságot kutatja egyedül s a felismert igazságról szabadon vallást tesz. A javaslat előadójának szellemi látókörében ily elv ismeretlen, az ő látóköre a gimnáziumi oktatás színvonalán felül emelkedni nem képes. Azért hát le a theologiai oktatással a gimnáziumi, a semináriumi színvonalra. A theologiai professor ne azt terjeszsze eló, a mi az ó lelkének a legbensőbb tartalma, hanem legyen óraadó tanár, beosztva az intézet tanári kara által reáoktroyált tankönyvet szépen bizonyos leczkók számára és ne merjen pl. valahogy szabadon beszélni, a mit hallgatói lejegyezhessenek kéziratos füzetbe, mert ez „meg nem enged— tetik" (21. §.). A theologiai professornak továbbá ne legyen tudományos egyénisége, nemcsak azt, hogy mit, de azt is, hogy mikép tanitson majd megszabják számára a módszeres konferenciák (31. §.) Esküjét, a melyet eddig a hitelvek normáló feltótele mellett tett le (1. a theol. akadémia. Szervezet és Ügyrendjének 108. § át, a mely eddig mind a 3 theol. intézet tanáraival szemben érvényben volt) ezentúl kiterjeszti a tanra is, a mely a hitelvek előtt való (66. §.) Növendékeivel szemben is nem a személyes kölcsönhatás viszonyában áll, de a bürokrata nyakig gombolt tiszakerületi kabátjában, a kinek működésénél fá a rubrika és csak a rubrika, miudenütt egyezően rovatolt leczkekönyvek és vizsgálati, anyakönyvi, elbocsátó es egyéb tudja Isten milyen „űrlapok" (22. §.,) mert az „akadémiák" ez uniformizált egységének még a külsőségekben is diadalra keli jutnia. Egyszóval egy a chinai iskolaügy berendezésének mintájára szervezett gépies szabatossággal működő formalizmus, a mely kisorvasztja az agyból a velőt, a szivból az érzelmet, a lélekből az. akaratot. Mert igy követeli ezt a javaslat által oly kegyeletes húséggel respektált zsinati törvény, mert igy kivánja ezt meg a javaslat által oly méltó színben képviselt protestantizmus szellemei Hasonlóan sivár ós elszomorító a kép, ha nézzük a javaslat tan és vizsgarendi szakaszait, a melyekben már az előadóval Mayer kollegám is együtt osztozik a dicsőség babérain. Ott van mindjárt pl. az előkészítő tárgyak között a „bölcsészet története, különös tekintettel a vallások fejlődése történetére.* Nos erre a csodálatos amphibiumra premiumot kell kitűzni, mert ez egy oly felfedezés, a mely bátran a Kopernikus törvényével verse nyez. Bölcsészet története, a mely tehát genetikus előadása annak, miként igyekezett az ember, tisztán a maga értelmével ós tisztán magukból a dolgokból kimagyarázni ezek lényegót s megoldani Isten, ember, világ s ezek viszonyának örök nagy problémáját s a vallások (nem is a vallási) története, a melyek mind az isteni kijelentés elvén állanak s Isten, ember s a kettő viszonya és ember rendeltetése nagy problémáit nem kénytelenek már többé kutatni, mert azokat a kijelentés alapján hitükben megoldva hirják." Bölcsészet és vallás — viz és olaj, de Mayer—Glauf társcég nagy művész, ók össze tudják a kettőt vegyíteni !