Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Név nélkül: - Az „Egyezségről”

okozó vágással is ki kell vágni s csak afcfcor, a Iliikor a lest már vissza nyerte egészségét. Leli gondolni arra, hegy szorosabb viszonjba lépjenek ÍZ : g. E\MG egyházzal. Uoloit n esi a jelzett lesnél összekötieiés a kóianyügot áiviszi az ág. evang testvéregyház testére s eként nemcsak az egyik, hamm a másik testvéregjháznak erejét is sorvasztja. Egjháíwik eddig csak a saját bajával veszszcdötí. n őst azonban az „Egyezség" 111. részének 12 §-a jóvolt ából reája zúdult e testvéregyhá/. eleiét emésztő baj is, most ezzel is küzködlietik, mintha már e nélkül is nem fett volna elég küzdeni valója. És mégis oly égetően sürgős, valamint „üdvös- volt az egyezség megkötése? Hol van íz az ejőny, a mit az egyezség a protestantizmusnak hozott ? Vagy lalán az egyik egyháznak szüksége volt a jnásik egyház híveinek a pénzére? Talán ezektől a pénzektől várják azt, hogy a lestvéiegjházakat lábra fogják állítani? Az egyezség csinálói bizonyára azt hitték, iiogy az egyezség a testvériség s egyetértés világait lógja teremni. Pedig bizony az egyetértés eddigelé nem az összetart'ás virágát, hanem a széthúzás és hit iiagyás kóróját ter m ette. Ezek voltak az egyezség gyümölcsei Nem agyrém, hanem a keserű tapasztalat adja tollamra a szavakat, mert oly vidéken élek, hol épen a fonák adózási rendszer miatt kell a legsajátságosabb s legsajnálatosabb tüneteket észlelnem, a hol épen annak a bizonyos „üdvös" egyezségnek a kérdése idézi elő a két testvéregyház hivei közt a legnagyobb súrlódásodat. Az egyes conorét tényeket nem tartom a nyilvánosság elé valóknak s ép azért azokat nem is részletezem. Fontolgatásom eredménye ezek után az, hogy az egyezség megalkotása nemcsak hogy korszerű sem volt, de az egyházak anyagi viszonyainak rendezetlen volta miatt az egyezség eszméjének felvetésére készakarva sem lehetett volna alkalmatlanabb időt választani. A mi pedig az egyház érdekét illeti, erre nézve ugyancsak nem habozom abbeli tiszta meggyőződésemnek a kifejezésével, hogy az egyház java és az egyezség oly távol állanak egymástól mint Makó és Jeruzsálem. Sót az egyezség nemcsak hogy nem volt üdvös az egyházra, de még ártalmára, még pedig nagy ártalmára is szolgált. Az egyházra nézve az előbbi állapot volt az üdvösebb. Ott, a hol a két testvéregyház hivei testvéri egyetértésben éltek egymás mellett, ott az egyezség felesleges volt ; ott pedig, a hol a jó viszony hiányzol', azt a hires egyezség sem birta elő varázsolni. Csinált e helyett az egyezség mást. Olt, a bot súrlódások voltak, ezeket kiéiesitette, ott, a hol egyetértés volt, csinált nézeteltéréseket és viszálykodásokat. „Si vis pacem, para hélium." Mondja a latin közmondás találóan. Azt hiszem azonban, hogy nem igen téved az, a ki ezt a közmondást eként fordítja meg, illetve mc'dositja: rSi v is b e II ti m p a r a pacta." Bizony a mi egyezségünk sem szerzett békét, hanem még onnét is e!p*ciálta, a* hol az meg volt. Mi csodálkozni való sincs tehát azon a tüneten, hogy azok a hivek, a kiket az ég nem áldott meg az anyagi javakkal, de azért lelkük az evangéliumi hit igazságaihoz ragaszkodik, — alapos panaszaik elutasítása tolytán arra keresnek módot, hogy létfenntartásuk feláldozása nélkül is követhessék az evangeliumi hitet s e közben tekintetük önkénytelenül is a felé a protestáns egyház felé fordul, melynek önállóságát s mozgási képességét holmi „egyezség" féle intézmény még nem bénitotta meg Minthogy azonban az egyezségnek egyszerű bírálását magam is meddő dolognak tartom, az egyezség által. — bár természetesen akaratlanul, — előidézett baj orvoslásának módjaira is rámutatok. Az érvényesen létrejött s elfogadott egyezség megszüntetésére már azért sem gondolhatok, mert mint hű protestáns, a két protestáns egyház közt a testvéri viszony ápolását helyeslem. Távol legyen tehát tőlem az a gondolat, hogy az egyház vezetőinek alkotását leromboljam. A hibában leledző egyezség orvoslására azonban a következő módok valamelyikét ajánlom : 1. Az első az, hogy az egyezség végrehajtását általában fel kell függeszteni addig az ideig, a míg az egyházi adózás most már el nem odázható reformja életbe nem lép. 2. A második volna az egyezségnek revíziója, — melyet mégis csupán a III. rész 12. §-ra — mint a me y egyedül foglal magában sérelmet a csatlakozó egyház híveire, — tartok alkalmazandónak. A részletekbe bele nem megyek, de kiemelendónek tartom, hogy a III. rész 12. §. a) pontjának kell változás alá esni, mert a 12 § ból is csupán ezt a pontot találom méltánytalannak. Az ebben a pontban kifejezett elvuek ép az ellenkezőjét kell szabálylyá tenni s akkor minden gravamennek az éle el fog enyészni. Az ugyanazon kulcs szerinti adózás törlendő s kimondandó volna, miszerint a csatlakozott egyház hívei ugyanazon kulcs, továbbá ugyanazon elvek szerint adóznak, mint a mely kulcs és el-