Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Név nélkül: - Az „Egyezségről”

mailag helyesen — a zsinati törvényre helyezkedett, a zsinati törvény ezen cardinális elveit kellett volna irányitóúl vennie és velők s e m m i k é p nem lett volna szabad ellentétbe helyezkednie, inert a zsinati törvény souverain, az mindaddig, a mig új zsinat máskép nem intézkedik, »zent, sérthetetlen és feltétlenül kötelező, király szentesitette, nemzet garantirozza, annak engedelmeskedni tar-oznak egyházegyetem és egyetemes felügyelő, püspökök és bizottságok, sőt még az albizottságok előadói is. Csak egy kivétel van s ez — Glauf szakértő ür. Szerinte, illetőleg javaslata szerint a theologiai tőiskolák feladata, „a theologianak mint elméleti és gyakorlati tudománynak az ág. h. ev. egyház tanai és a tanszabadság elve alapján való önálló müvelése . . . stb," (5. §) A mint látjuk, Grlauf előadó e §-ba szép óvatosan bele dolgozta a zsinati törvény 216 es 220. § ait, csak egy kis szócskát változtatott meg rajta, a mennyiben az E A. 220. § ában hangoz tatolt „h i t e 1 v e k" helyett ő az egyház „tanait" állítja be ; s csak egy kis pótlást engedett meg magának, a mennyiben az E. A 216. §«ában említett theologiai tudományt jónak iatta az „e 1 in é* leti és gyakorlati" jelzővel ellátni. Hát perszé, hogy mindkét dolog első tekintetre ártatlannak látszik nagyon, pedig e kis változtatással a zsinati törvényben hangoztatott s a javaslat álta^ ia látszólag épségben hagyott „tanszabadság" és ^önálló" tudományos kutatás elvei vannak egy szerűen — agyonütve. Valószínű, hogy a javaslat szerkesztője, a ki e kis fogalmi alácsusztatást eszközölte, éppoly ke. vésse volt e fogalmakkal tisztában, miként azt a „rendszer" szónál is láttuk. Ez ugyan nem nagyon dicséri előadói szakértelmét, de legalább menti jóhiszeműségét. Mert hát mi is az a „hitelv* és mi az a „tan?' Hitelv az, a mely az egyháznak, mint a hivők egyetemének idők és viszonyok változásai felett álló örök és megdőnthetlen alapját képezi. Glauf előadó úr bizonyára még theologus korából emlékezni fog rá, hogy ágostai hitvallású evang. egyházunknak két ilyen hitelve van, a melyek az ő lényegét, szemben minden más keresztyén egyházalakulaital, nemzeti, időbeli s térbeli minden különszakadottsága daczára, mindenütt ós mindenkor és teljes mértékben meghatározzák: egyik a formális eiv, hogy t. i. „a hit dolgában egyedül a szent Írásban foglalt istenigéje a zsinórmérték," a másik a materiális elv, hogy t. i. „egyedül a személyes élő hit igazit meg a Jézus Krisztusban." Ezen hitelv alapján, a melyet egyenesen a reformáció szellemörökeként vettünk át, egyek vagyunk mindnyájan : magyarok, németek, tótok, angolok, norvégek stb. épúgy, mint a XVI, vagy a XX. század ág. hitv. ev. hivői, valamint orthodoxok, modernek, közvetítők, pietisták, liberálisok, ritschliánusok, hegelisták, kantiánusok, schieiermacheriánusok, általában bármely theologiai tanirány hivei A hitelv a mi összetartó kapcsunk, holott a tan egymás ellenségévé tesz, egymástól elválaszt. Mert a tan nem egyéb, mint vélemény, és ha még oly erős meggyőződés formájában árulja is magát, mégsem számolhat egyetemes igényre. Igy pl. Glauf előadó úr is, magam is lehetünk igen jó evangélikusok, ha ama fenti kéthitelvben megegyezünk, bárha e mellett például a praedestinatio, az úrvacsora, a szentháromságtanra nézve nézeteinkben egymástól esetleg eltérünk is, avagy azokat esetleg eltérőleg magyarázzuk is. Hozzá a tan nem örök, mint a hitelv, hanem csak bizonyos hitelvi gondolatoknak egy bizonyos korban egy bizonyos formában való kifejezése. Glauf előadó úr bizonyára jól fogja azt is tudni, liogy pl. a szentháromságtan sem volt meg mindig azonos formaban, a mint erről a Concordia könyvünkbe felvett hármas fejlődési veriatiója tanúskodik s talán abban is igazat ad nekem, hogy pL a krisztologiának azon fejlődési formája, a melyben azt a Formula Ooncordiae tárja elénk, legalább kifejezésében. rendszerében más, mint az, a melyet az Augustana. Confessio juttat kifejezésre. (Folyt, köv.) AZ „Egyezségiről. Midőn az evang reform, egyház konventje s az ág. evang egyház egyeteme közt az 1900. évi márcz. hó 6-án kötött .Egyezség" még az előkészítés stadiumában volt, nem volt még szerencsém az egyházi ügyekben részt vehetni, tehát abban az időben ez egyezség ügyéhez még nem szólhattam hozzá. Most azonban, bár az egyezség jogérvényea létre jötte által befejezett ügygyei állunk szemben, mégis megteszem észrevételeimet s közlöm tapasztalataimat, melyeket jó lesz a református testvéregyháznak is megszívlelni. Már akkor, a mikor az ág evang. egyház egyetemes gyűlése az egyezséget általános helyes-»