Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Név nélkül: - Az 1848-i XX. t.-cz.

röleten lévő egyházközségek az anyaegyházmegyétól elváltak és önálló egyházmegyévé szervezkedtek. A második rész ecseteli a száz éves esperesség szervezetét, felsorolja ezen időben volt fóes pereseket, esperességi felügyelőket, jegyzőket, pénztárosokat, körlelkészeket, ismerteti a gyámintézetet, a papi és tanitói segélyegyletet. Végre leirja a tan ós iskolaügyet és ennek kapcsán a verbászi gimnázium történetét, melyet buzgó evang. papok ós tanitók létesítettek és fenntartottak s a mely most azon ponton áll, hogy kir. katholikus gimnázium lesz belőle. A harmadik rész az egyes egyházközségek történetét közli és pedig először ismerteti azoknak történetét, melyek a XV11I. században és azután .azokéit, a melyek a XIX században keletkeztek s Tégül szól a legújabb időben létesített missziói .állomásokról. A negyedik rész az egyházmegye kettéválását adja elő, melynél fogva 1900. évtől kezdve a régi bács-szerémi esperesség területén két külön esperesség létezik jelenleg és pedig a .bácsi" és a ,horvát-szlavón" egyházmegye. Ezen utolsó rész nagyon tanulságos statisztikai adatokat foglal magában. Ugyanis: a „bácsiegyházmegyében van 32 lelkész és 2 segédlelkész; a lélekszám az anyaegyházakban 64,088, a leányegyházakban 3432, szórványokban 1302. Összesen 67,729. A 32 egyháznak 1900. évi bevétele 261,699 korona, ingó és ingatlan vagyonának értéke 2.804,542 korona. A telette nagy történelmi anyag, jelesül a tömérdek sok adat és szám nagyon tapintatosan és átnózhetőn van elrendezve, úgy, hogy az olvasó szemei előtt látja elvonulni azt a száz évet, melyet szerző annak örömei és bajai, fáradozásai és eredményeivel egyszerű, keresetlen szavakkal leir A munka elég bő és bizonyosan többet tel karolhatott volna, ha az összeállító keze kötve nincs, a mennyiben ugjanis az esperességi határozat úgy hangzott, hogy a munka csak 20 ivre terjedjen. Visszapillantva az egészre, ki kell emelni, hogy a történet dicséretre méltó tárgyilagossággal van megírva, a mi már azon okból is nehéz dolog volt, mert az összeállító 1867. óta maga szemtanuja volt az egyházmegyei eseményeknek s gyakran maga is cselekvóleg folyt le azokra s azokat maga is átélte. Különösen finom érzésű tapintatot tanusit az ^összeállító mind azon mozzanatok ecsetelése körül, a melyek a nemzeti aspirációkat érintik. A Kuzmányi-féle ténykedésen és azon kedélyhangulatokon és törekvéseken, melyek a gyászos patentális Czólok által támasztattak, minden fájdalmas vissza emlékezést lágy, engesztelő kézzel elsimít és egy egyházmegye kópét állítja az olvasó szeme elé, mely úgy az összegyháznak, mint drága magyar hazánknak diszére és dicsőségére válik. Valóban, a ki a munka zárszavában a bácsi egyházmegyében lakó evang. németek és tótok jellemrajzát olvassa, annak lelke örül, hogy ezen nép ép oly buzgó ág. hitv evang. keresztyén, mint kifogástalan hazafi. Végül megjegyzem, hogy a munka irálya elég magyaros, a mi annál dicséretre méltóbb, mert az író 40 óv óta német nyelvben hirdeti az Isten szent igéjét. Leggyöngébb az utolsó rósz, a mely az egyes egyházközségei történetét tartalmazza. Ámde, a mint a szerzőtől inegtuituk: minden egyházközség története előzőleg megküldetett az illető lelkésznek átnézés ós kijavítás céljából s igy a szerző az onnan visszakerült szövegen valamit vál • toztatni, magát jogosítva nem érezte Befejezésül azon hó óhajomnak adok kifejezését, vajha minden egynázmegye mielőbb megíratná történetét és követné a bács szeretni esperesség példáját, mely Bierbrunner által megiratá ezen úttörő munkát. Így remény volna, hogy magyarhoni ág hitv. ev. egyházunk alapos ós tárgyilagos történelme nemsokára napvilágot látna. Ily célból e könyv szerzőjének minden betűjét magasztalólag illené fogadni; de mikor ily elismeréssel volna jutalmazandó, akkor rug rajta egy rúgni való kritikus valamely egyházi lapban e szavakkal : „Felhívjuk ezen műre a történeszek figyelmét; de a nyelvészek s a szépirodalommal foglalkozók őrizkedjenek tőle." „S teszi ezt az, a ki ismertetésében az utolsó előtti kikezdesben pontozást, körmondatot össze-vissza kuszál. Csekélységen akad fen, a mi pályamunkákban is megesik. Példa rá Szeberényi Lajos Zsigmond Luther élete, a melyben csaknem minden lapon találkozunk magyar nyelvtan ellenes hibákkal. Más szemében a hajszálat meglátja, magáéban a gerendát nem érzi. Bácsi. Magyar SZÓ. „A protestánsok némely világi vezérei — a magyar protestantizmus nagy nemzeti érdeke helyett a saját politikai becsvágyukat és pártjuk számvetését tartják szem előtt. A protestantizmus törzse, a tisztalelku értelmiség, az anyagiakban szerény, de eszményiségben gazdag, művelt osztály hiába dúskodik szellemi javakban* Ennek a törzsnek lombjain, virágján hernyó rágódik. A világi vezérekig gyakran nem hat fel az a benső erő, a mely a hivek tömegeit élteti. A A világi vezérek gyakran elfeledkeznek arról az ügyről, a melyet szolgálniok kellene A protestantizmus ad nekik társadalmi tekintélyt, politikai befolyást, cimet, rangot, állást: — s ók mindezt nem a protestantizmus, hanem a maguk politikai céljaira használják fel. Igy lassan -lassan kiélték és kiélik azt az erőt, a mely a protestantizmusban rejlik. A jelzett világi vezérek abban a nagy csalódásban élnek, hogy kimeríthetetlen az a tekintély, hatalom, befolyás, a mely nekik a protestan-