Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Payr Sándor. Klutsovszky Mihály pasquillusa és Bozzay György fatuma

Klutsovszky Mihály pasquillusa és Bozzay György fátuma. Ily címek alatt találtam a Fábri család jegyzökönyvében rövid emlékiratokat és ezekre vonatkozó több okmányt. Közlöm a tartalmukat, mint jellemző, de szomorú emlékét annak, hogy Mária Terézia korában, mikor a külső ellenséggel is elég baja volt egyházunknak, miként torzsal­kodtak a gyülekezetek lelki vezetőikkel s ezek is egymás között. Klutsovszky a nemeskéri artikularis gyü­lekezet tanítója volt. Hogy mely vidékről szár­mazott ide, eddig még nem tudhattam meg A gyóri gyülekezetnek volt 1787—1790. egy Klut­sovszky András nevü tanítója, Mihálynak talán a testvére, Mihályt 1754-ben hívták Nemeskérre prae­«eptornak és orgonistának Hegyi Márton mes­ter és kántor mellé. Lelkészük pedig a jeles Ba­logh Ádám püspök volt. Klutsovszky képzett, je­les tanitó lehetett, a ki jól birla á latin nyelvet s iskolájában grammatistákat és syntaxistákat is tanított. De tehetségeivel nagy ambitió és elbiza­kodottság is párosult. Azt mondotta magáról: „A kik száz esztendőtől fogva voltanak Nemeskérett mesteri hivatalban, nem épitettek annyit, mint én magam." Mig az öreg Balogh élt, csak meg volt a békesség az eklézsiában, de utódjával, a fiatalabb Bozzay György lelkésszel már nem tudott meg férni. Nagyra volt azzal, hogy Perlaky Gábor, az új püspök bizalmára méltatta. „Tiz ujjom le­vén. a superintendens akár mind a tiz ujjomra adna conditiót* — dicsekedett most még inkább. Perlaky tényleg lelkészi állást igért neki. Hívták is papnak Nagyvázsonyba, Tordasra, de nem ment. inkább maradt tanitó Nemeskéren, mint sem hogy oly kis egyházakat szolgáljon, ó és Bajza Pál, bokodi tanitó, kivel sűrűn levele­zett, voltak a dunántúli tanitók önérzetes vezetői. Bajza, Perlakynak szintén bizalmas embere, utóbb le is mondott a tanítóságról. Zichy Miklós vár­palotai gróf hivta meg számtartónak. Klutsovszky irodalmi téren is nem egyszer próbálkozott. Kortársait, papokat, tanítókat latin epigrammokban jellemezte. E versek ismeretesek voltak az egyházkerületben Hrabovszky György történetírónk is sokszor idézi és találóknak mondja. Papjáról, Balogh Ádám püspökről például ezt irta Klutsovszky : la stadio örabeum probus iste A.thleta tevabit, Qui fugienda íugit, qai facienda facit. Ily éltesebb, tudós és ambitiósus tanitó mel­lett, a ki a papi állásokban is válogathatott, ne héz helyzete volt Nemeskéren Bozzay György lelkésznek. Pedig ő se volt utolsó ember, épen nem. Csakhogy a nemeskéri urak — már hiá­ban — püspökhöz voltak szokva. Mindig a leg­első ember volt az ő papjuk. Perlaky József után Balogh Ádám, mindegyik püspök. Nehezen tűrték, hogy most Nemes-Dömölk haiászta el előlük az új püspököt Perlaky Gábor személyében. Bozzayt tehát, úgy látszik, keveselték. De ez sem engedte a maga jussát. Büszke volt régi nemességére. Nagy Lajos korából való nemesi leveleit, melyeket bátyja idősb Bozzay György őrzött Dömötöribeti, lemásolta a gyüle­kezeti jegyzőkönyvbe is. E/, imponálhatott volna a tótos nevű Klutsovszkynak és a nemeskéri bir­tokos uraknak. Ha maga püspökségre nem vi­hette is a dolgát, de püspök lánya volt a fele­sége, Fábri Gergelyé. Iskoláztatásában sem volt semmi hiba. Szülő­földének, Nemes Osoónak jó iskoláján kivül, Besz­terczebányán, Lőcsén és Sopronban tanult. A tűbingeni magyar alapítványi helyen pedig har­madfél évet töltött. 1765-ben avatták lelkészszé 29 éves korában s hatodfél évig N.-Dömölkön káplánkodott. Majd 1771-ben Nemeskérre hívták hasonló minőségben. Ide Balogh Ádámnak már csak a temetésére érkezett s még ez évben ne­meskéri rendes lelkészül is megválasztották. Kilenczedfél évig (1771—1779.) szolgált ezen az irigyelt kiváltságos helyen. A számadó és jegy­zőkönyvekből Ítélve buzgó és rendszerető ember­nek kell tartanunk. Történeti becsű feljegyzései tudományáról is jó bizonyságot tesznek. Poétái vena is volt benne, mint a tanítójában. A lelki— pásztorkodást se vehette hanyagul. Többszörös fo­lyamodással csikarta ki ezt a jogot, hogy a fog­lyokat és halálra ítélteket a megyeház börtönében felkereshette. A vármegye ekkor rendszerint Nemes­kéren tartotta a gyűléseit Az egész környékbeli nemesség ide sereglett és nem kevés igényt tá­masztott az artikularis egyház papja iránt. A kié • rus is az ily helyen működő prot. lelkészre két­szeres buzgalommal ügyelt és keresve kereste, hogy bele köthessen. Bozzay minden jó igyekezetével sem tudta híveinek megelégedését kivívni, sót igen keserű napokat kellett látnia, ó maga minden baját Per­laky Gábor püspöknek tulajdonította, a ki pedig komája is volt. Szerinte Klutsovszkyt is, híveit is a püspök bújtogatta ellene, a mi hihetetlen. Bizo­nyára voltak hibái. Én úgy Ítélem, több volt benne a nemesi büszkeség, mint a papi alázatosság és bölcs tapintat. Ha szónok sem volt a legjobb, ezt hivei előre tudhatták, mert többször beszélt temp­lomukban, mielőtt megválasztották. Hivei, a sok filiából összegyülekezett {neme­sek már 1778. jan 18-án ,ki akartak rajta adni." Ezek Bozzay saját szavai Április 26-án a dolog ismét reassumáltatott. És a kedélyek csillapodni kezdtek. A gyülekezet tagjai közt volt a gyüleke­zeti felügyelő, Vitnyédy János ügyvéd és ke-

Next

/
Thumbnails
Contents