Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Farkas Gejza. Újabb veszedelem

^ Húszon egyediK évfolya

m 17. száir\

. Orosháza, 1903. április 23-án. EVAIG. EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Ujabb veszedelem. Azon veszedelmek, melyek minket ama régi ellenség részéről minduntalan és minden oldalról környékeznek, i«mét egygyel megszaporodtak. Egy veszedelemmel, a mely — ha ideje korán ellenszeréről nem gondoskodunk, mély sebet — fájdalmas csapást fog mérni sokat zaklatott fejünkre. Ez a veszedelem a r. kath. többnyire apá«zák által vezetett tanitóképző intézetek részéről elkövetett térítés, a mely, ha hálóját kiveti egyegy szegény gyönge áldozatra — bizonyosan diadalt arat. Nagy veszedelem általában hiveink áttéritgetése, nagy a reversalisok útján való lélekhalászat, <le mindeniknél nagyobb és fenyegetőbbnek Ígérkezik a nőpreparandiák aknamunkája. A közönséges polgári foglalkozású egyének, ha áttérnek is, nem sok vizet zavarnak ; közönyösek voltak evangyéliumi hitükhöz, közönyösek maradnak kath. új bitökhöz is. — A reversalisok útján elhalászott lelkeknél is remélhető, hogy ha a könnyelmű szülő észre tér, s gyermekében a saját hitét ápolja, hogy ez, ha megnől, be fog kívánkozni szülője egyházába; de a kitanult preparandista leányoknál a visszatérés lehetősége is ki van zárva. Mert hát a leány azért tanul, hogy kenyere legyen, ha áttér a r. k. hitre állást, kenyeret adnak neki, hogy léphetne az ki kenyéradója védő szárnyai alól? Hisz ha ezt tenué, koldussá lenne, a mennyiben nem feltételezhető, hogy az ev. egyház kenyeret adna neki. De már csak az álszemérem is visszatartja az ilyen kitanult képezdés nőt a visszatéréstől . . . Igy hát mi abba a helyzetbe jutunk ismét, a melyben hazánk a török világban volt, hogy t. L saját fiait nevelték a törökök janicsárokká s igy saját hazájok legádázabb ellenségeivé. Külömbség van mégis a kettő között. Mert mig a török a magyar ifjúságot erővel rabolta s hurczolta el, addig mi leányainkat részint tehetetlenségből, részint borzasztó indolentiánkból magunk és önként szolgáltatjuk ki az áldozaton mohón kapó ellenségnek. Ez ellen a támadás ellen okvetlenül védekeznünk kell; még pedig minél elébb, nincs késni való időnk, a veszély napról napra nagyobb s a veszteség is mind gyakoribb! Mert az, hogy leányainkat vallásoktatásban részesítjük, az apáczák munkájával szemben teljesen érték és eredmény nélkül való dolog.*) > A veszedelmet mindjárt kezdetben felismerve — annak idején egy — a pozsonyvidéki papi értekezlet előtt felolvasott értekezésemben — mely e lapok hasábjain is megjelent — rámutattam a veszedelem elhárításának módjára. S e mód nem lehet más, mint egy evang, tanitóképző intézet felállítása. Akár a Hivatalos egyház állítja fel,' akár egyesek, sót egyáltalában nem ellenkezném àz ellen, hogy a két evang. egyház közösen .állítson fel ily tanítóképzőt. Azonban egyrészről tudva, hogy mily lassan indul ily dolgokban egyházunk, hisz' hogy a jó akarat meg van abban, semmi kétség, de hát hol van az a Mecenás, a ki hirtelenében százezreket kész lenne áldozni egy egy ily intézet létesítéséhez ; másrészről érezve a veszély közelségét, érezve hogy itt tenni kell — és tenni rögtön — én egy lépéssel tovább mentem : magam akartam megfelelő szakerők közreműködésével egy tanítónő intézetet szervezni Szavam kiáltó szó volt a pusztában I *) Nagyszombati egyházunkat leginkább az itt keletkezett r. kath. tanitókápző birta rá, hogy óriási áldozat árán egy külön hitoktatói, illetőleg második lelkészi állást szervezzen, de az állapoton semmit sem javítottunk, újabb és újabb esetek bizonyítják erőlködésünk meddő voltát.