Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Dr. Mikler Károly. Lelkészi és tanítói javadalmat képező ingatlanok községi pótadómentessége

Huszor\egyediK évfolyam 2. száir\. Orosháza, 1903. jaguár 8. MAI. MN Előfizetés dija : Kgósz évre . JLJ3kor. Kél évre ... « , Negyedévre . í$ „ Egy szára ára 34 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő : VERES JÓZSEF, Felelős szerkesztő : HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Egész oldal . lö kor. Fél oldal... 8 „ Negyed oldal . 4 . Nyolczad oldal . 2 . Lelkészi és tanítói javadalmat képező ingatlanok községi pdtadó mentessége. Az „Evang. Egyház és Iskola" m. évi 36-ik számában a következő „kérdés" olvasható: „Jogában áll-e a politikai községnek oly határozatot hozni, melynél fogva, pld. új községháza épitóse alkalmából a lelkészi és tanitói földek i

s megterheltetnek? Esetleg ki vannak-e véve ezen földek egy töri észté s es kölcsön felvétele alkalmával, mint szabad telkesek, a megterhelte* tés alól s mely törvény vagy rendelet alapján?" Az első pillanatra ez az egyházi érdekeinkre nézve épen nem közömbös, sót nagyon fontos kérdés, illetve a reá adandó válasz igen egyszerűnek s világosnak látszik, mert csupán a magyar törvénytárt kell felütnünk s oit a „községekről" szóló 1886. évi XXII törvénycikk 138. §-ában a következőket olvashatjuk : ,Az állam hivatalnokai, a katonatisztek, honvédtisztek, a törvényhalósági tisztviselŐK és hivatalnokok, a n ép ta ni tó k ós kis és nagyközségekben a kör* illetőleg községi jegyzők, hivatalaik után járó fizetéseiktől, ille letóleg nyugdijaiktól községi adót nem fizetnek. Hasonlólag nem fizetnek a lelkészek sem azon javadalmaiktól, melyeket kizárólag az illető egyházi községben viselt lelkészi hivataluk után élveznek." Ha azonban a felvetett kérdés mélyébe s a községekről szóló törvény, valamint annak alkalmazása körül hozott belügyminiszteri rendeletek és m. kir. közigazgatási döntvények szövevényeibe beletekintünk, akkor már nem olyan könnyű a feltett kérdésre világos és félremagyarázhatatlan választ adni. Miután nézetem szerint ezúttal nem csupán egy konkrét esetből kifolyólag a feltett kérdés eldöntéséről, hanem egyházi érdekeinkre nézve általában igen fontos és ma itt, holnap másutt felmerülhető vitás jogviszony elbírálásáról van szó, ennélfogva szívesen teszek eleget az „Evang. Egyház és Iskola" mélyen tisztelt szerkesztője ama felszólításának, hogy egyházi alkalmazottainknak a községi pótadómentességről szóló törvónyszerinti jogállását röviden kifejtsem, okulás céljából a jövőre nézve s jogorvoslat céljából a múltra és a jelenre nézve, ha netalán mások is törvény ellenére viselték vagy viselik a községi pótadót. A községekről szóló törvény szerint a községi szükségletek fedezésére szolgálnak: 1. a községi vagyon, 2. a községi lakosok és birtokosoktól követelhető adók, 3. a községi lakosok kézi és szekeres munkaereje. A községi adók kivetésére nézve a törvény 130. §-a következőket rendeli: „Kis-és nagyközségekben, ép úgy, mint rendezett tanácsú városodban a község minden tagját egyenlően érdeklő közigazgatási költségek a folyó évre kivetett következő egyenes államadók: földadó, házadó, keresetadó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, bányaadó, tőkekamat és járadékadó arányában; azon költségek pedig, melyek a földbirtok érdekében tétetnek, csak az érdekeitek földadója arányában vettetnek ki." Továbbá a községi törvény 132-ik §-a szerint : „Rendezett tanácsú városokban a törvényhatóság indokolt előterjesztése folytán, a mennyiben az az állam jövedelmeinek csökkenése s az ipar és kereskedelem érdekeinek veszélyeztetése nélkül eszközölhető, a kormány kivételesen megengedheti, hogy azok közvetett államadokra is vethessenek