Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - IX. Kérdések, válaszok - Az iskolák bezárása járvány miatt

a jó alkalmat elszalasztjuk s nem biztosítunk az esperesi és a püspöki hivatalokban kellő munkaerőt, aligha lesz alkalmunk valaha többé mulasztásunkat helyrehozni. Nem lehet azt tovább tűrnünk, hogy szervezetünk vénitő életemésztő rendszer legyen. Sőt azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a jelenlegi kritikus időben, s H

,ég inkább a jövőben, el legyenek vonva püspökeink ós espereseink amaz elsőrangú kötelesség teljesítésétől, hogy reprezentáljanak s egyéniségük teljes erkölcsi erejét mérlegbe vethessék, mindazon exponált és veszélyes pontokon, a hol tollal, tintával és papirossal nem védhetik meg egyházunk igaz érdekeit. Kérdések. Vettük és kiadjuk a következő levelet, kérve az ügy érdekében a hozzászólást: Tisztelt Szerkesztő Úri Az iskolák — járvány miatti bezáratásának ügyét eléggé közérdekűnek tartom, hogy azt a nyilvánosság eló vigyem ós eléggé indokoltnak, hogy a tisztelt szerkesztő úr szives engedelmével, e tekintetben a helyzet tisztázása végett, ez alábbi kérdéseket feltegyem kérve a tiszttársakat, az érdeklődőket, hogy szóljanak hozzá. 1. Igaz, hogy sem a törvényben, sem az utasításokban nincs egyenesen kifejezve, miszerint az iskolaszék, illetve ennek elnöke oly fórumnak tekintendő, melynek közvetítésével lehet csak az iskola belügyeibe beavatkozni. Mind az által, tekintve az iskolaszék hatáskörét, melyet a törvény kiszab neki: tekintve, hogy az 1892. évi belügyminiszteri 11,536 számú körrendelet tényleg iskolai hatóságnak mondja az iskolaszéket és célszerűnek s azért ajánlatosnak tartja e körrendeletében a miniszter, hogy — veszélyt ho/.ható sürgős esetek kivételével — az iskolaszék szintén meghallgatandó véleménye iránt — járvány miatt az iskola bezáratását megelőzőleg; tekintve végre, hogy az iskolaszéki elnök csak úgy tarthatja nyilván a tanitás menetét, előrehaladását és csak úgy tehet érdemleges jelentést a felsőbb hatóságának a tanitás eredményéről, a tanitó működése sikeréről, ha tudomása van neki, ha rendes időben értesíttetik a tanitás eredményére lényegesen kiható intézkedésekről, mint a milyeu példáúl az iskola bezáratása; mindezek tekintetéből váljon nem kell e méltán az iskolaszéket, illetve elnökét, mint az iskola belügyeiben elsőfokú hatóságot ügyelembe ós igénybe venni minden egyházi és polgári hatóságoknak ? •2 Az által, hogy az állam bizonyos jogokat átvett az iskolaügyeket illetőleg, az egyházaktól Zaz a kórdós merül fel, hogy váljon nincsenek-e az egyháznak, mint iskolafentartónak, önkormányzatából kifolyólag még mindig jogai fenmaradva, melyek között első fontosságú volna az, mely szerint a polgári hatóság csak az egyház tudatával és az ő képviselője — lelkésze: az iskolaszéki elnök által nyúlhat iskolája belügyeibe, a hová tartozik az iskolabezárása is — bár mi okból történjék is az? -. Mind ezek folytán, kérdés, hogy rendén van-e az, hogy a járási szolgabíró az iskola bezáratását — mit ő maga eszközöl felsőbb utólagos jóváhagyás mellett — nem az iskolaszóki elnök által teljesítteti, vagy is az ez ügyben való rendeletet nem az iskolaszóki elnökhöz küldi, hogy ez azután ennek alapján intézkedjék megfelelóleg* Hanem számba se véve az iskolaszéki elnököt — közvetlenül a tanítónak adja ki a bezáratásról a rendeletet, úgy hogy az intézkedésről a lelkész úgyis,, mint iskolaszéki elnök csak utólagosan, csak: mellesleg nyer tudomást a tanitó, tehát alantosa által, annak a szószoros értelmében jóakaratából,, figyelme folytán. Hivatkozás történik pedig ezeljárásnál, a törvónyadta jogra és a sürgősségre, mely szerint az ügy halasztást szenvedne az által, ha ebben az iskolaszóki elnök hatásköre vétetnék igénybe. Mintha bizony a község elöljáróságának közvetítése kevesebb időbe kerülne, mint ha az az iskolaszéki elnök által lenne eszközölve. Es mintha a sürgősség tekintetéből a mai gőz és villám korszakában egy nap alatt az ország egyik határától a másikig nem lehetne intézkedni, akár három fórum közvetítését véve igénybe Nos, helyes-e, törvényes e az ilyen eljárás ? 4. Nagyon fontosnak vétetik az iskola bezáratás ügye, úgy az 1866. évi 55,761 számú belügyminiszteri határozat, valamint az 1892 évi 11,536 számú belügyminiszteri körrendelet által úgy annyira, hogy az ide vágó (1876. XIV. t. c. 157,36 §.) törvény alapján e fölötti intézkedést csak is a közigazgatási bizottság, illetve törvényhatóság első tisztviselője (alispán) jogkörébe tartozónak mondja ki és e jognak a főszolgabíró polgármesterre való átruházását egyenesen kizárja. És e bezárás intézkedésről minden esetben jelentést kíván be magának a minisztérium. Most már itt eltekintve a szolgabírói eljárástól — ez a kérdés merül fel, hogy váljon, — rendkívüli sürgős esetben (példáúl a tanitó családjában való járvány felléptekor) van-e joga az orvosnak, az isk sz. elnök mellóztóvel, önhatalmúlag, rögtönösen betiltani a tanítást? De sőt, ily kiválón sürgős eseteknél magának az isk. sz. elnöknek is — az orvossal egyetórtőleg a fent hivatkozott miniszteri rendeleteké