Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - IV. Értesítők - Kassa I.

mig 3 johannita, 2 segéd s 1 bukaresti házi nő vér a betegápolás teréa tett begédszolgálatokat. A nővérekben nagy a hiány s a szükséglet évről-évre nagyobbodik, E^y bazárból nyert 50 ezer márkán új birakot létesítettek, a hol kirurgiai és belső betegségekben sínylőd) női betegek nyernek külön ápolást. Az elinalt évben 867 beteget ápoltak. A poliklinikát 2108 beteg látogatta. Legtöbbjót ingyen gyógykezelték. Ugyancsak Lipcsében a belmissziói egyesület a minap ülte meg 33 évi fennállása ünnepét. Az évi jelentés megint csak örvendetes dologról megemlékezett. Így a tagok száma 13,300 ra emelkedett Tagsági dijakban 33 ezer s a borsiorfi női otthonra i6,500 márka folyt be. Utóbbinak diakonissza házában 28 nővér működik. Egy házaspár a gyermek-otthonra 90 ezer márkát adományozott. Az egyesület felolvasási ciklust is rendezett. Ilyenek közös címe az volt: „Trauriges L)s" s ezt az egyes előadások igy variálták: .Elternlos", „heimatlos", „arbeitslos", „mittellos", „sontagtos" és „gottlos". — Valóban örömmel ós lelki gyönyörűséggel jelezzük e dolgokat. A reíormkatholicismus dolgában csak jeladás volt Keppler rottenburgi püspök ismeretes beszéde a német episcopátus további agitálásaira. A vitázó egyházfejedelemmel mindenekelőtt maguk a reformerek sikra szállottak. Még a „Köln Volks-Ztg" is megnyitotta hasábjait azoknak a reformkath. theológusoknak, a kik Kepplerrel szemben a reformok szükségességét vitatták. Többi között hangsúlyozták, hogy „reformerek ugyan csak a pápa és a püspökök lehetnek, de az ösztönzés s felvilágosítás e kérdésekben bárkinek dolga lehet, kinek arra állása «és hivatása van.* Mióta Grisar a pápás tudósok 5-ik müncheni értekezletén a hyperconservativismusról panaszkodott a históriában, azóta a /reformokat többé feltartóztatni nem lehet. „A kath. reformmozgalom — úgymond — korunk •szellemének szülöttje, mely szellem pedig a történeti kritika szelleme s ennyiben a szentlélek, mint az igazság lelkének müve." Következetlen volna megállani a hagiológia, reliquiák ós búcsújáró helyek reformjánál, sőt inkább a történeti kritika a maga jogát követeli a dogmatikában, a szent irás magyarázatában a speculátióban a damonológiában s a káté kérdéseiben is. Az egyházjog s a moráltheológia terén is vannak elavult nézetek. „A pápának középkori •egyházpolitikai helyzetét boldog állapotnak veheti valaki a keresztyén társadalomra nézve, — az egyház azonban a maga üdvöt eszközlő tevékenységét és egyéb lényeges feladatait ilyen domináló állás nélkül is munkálhatja. „Különben — igy folytatja tovább — maga Keppler püspök volt az első, a ki freiburgi tauszékón nyíltan és bátran kijelentette, hogy a moráltheológia korunk követelményeinek többá meg nem felel." Igy reformot igényel a szemináriu nok s a theol. tanintézetek tanulmányrendje. S még egy szempontot kell itt hangsúlyoznunk s ez a tekintély elvének túlzása az egyházban. A kath. ember ugyan aláveti magát a'. eg)házi tantekintóiy csalhatatlan döntvényeinek, azonban az engedelmesség haugsúlyozásínan odáig mentek, hogy még csak vitázni sem engedtek valamely tudományos kérdésről csak azért, mivel az évszázadok óta szokásban volt. „Keppler püspökkel — úgymond —- a reformot feltétlenül szükségesnek tartom, azt hiszem azonban, hogy egy lépéssel még tovább kell mennünk, miután uiég más reformokra is van szükség S 'azért már egyháziatlannak tartsanak engem ? A refonn'örákvóseknél is a középen van az igazság — nevezetesen közepén a hyperconservativismusnak, a mely a katholicismusban a legkisebb részletekig minden emberét megóvni kíván s közepén a revolútiónak, a mely mindent halomra dönt " A XX. század több cikksorozatban bírálat alá veszi Keppler beszédjét, s Münchenben Müller is, a „Renaissance" kiadója bírálja azt 1902. december 22. tartott előadásában. „Lelkiismeretlennek

1

1 jelezte Keppler eljárását, ki csak azért irt ós cselekedett igy, hogy rehabilitálja magát Rómában azért, mivel Ehrhard művét összes ki adásaiban approbálta, most pedig kijelenti, hogy csalatkozott a reformkatholikusokban, valami ólomsúly nehezedett a kath. egyházra. Semmitsern lehet irni vagy mondani, s legfeljebb assyr vallási problémákkal lehet már csak foglalkozni, hogy az Indexbe ne kerüljön az ember, holott annak kongregátioja épen nem csalhatatlan Jól ismerjük mi azt az ostort, a mely már Keppler felé is suhogott." — Sichenberger, a legfiatalabb reformkath, tudós is »hamis reformok" cim alatt nyilt levelet intézett Kepplerhez, a melyben ugyancsak élesen világítja meg a reformkatholicizmus célját és jogosultságát. Mindezek a kijelentések azonban nem győzték meg a német episcopálust a mozgalom jogosultságáról Keppler püspök továbbra is elítéli azt, s azért Rampolla bíboros részéről dicséretben is részesült azért az eljárásért, a melylyel szembeszállott „az újítók műfogásaival és vakmerő újításaival." A reformkath. tudósok sorra egymás után meghátráltak. Igy M ü 11 e r a „Renaissance" jan. füzetében, ki „több positiv, s kevesebb kritikai magatartást ígért. Továbbá a „XX század" szerkesztőségéből Keppler s a római Jndex kongregátió machinatiói folytán kivált Schell würxburgi, Schnitzer müncheni tanár, s R u d o 1 p h i gestratti és K a c h reuflingeni lelkész, — a mi bizonyára „krízist" jelent a reformkatholicizmus mozgalmában. S végül tudjuk hogy Ehrhard is deprekált s visszavonta könyvének „eretnek és elvetett" tóté-