Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Dr. Masznyik Endre. Nagymosás a szászoknál

és társadilon koréba vá^) K.jwduű tárgyakkal foglalkoznak. A felolvasásod raoije, XIII sorodat: „Ja1is a'- áru'ó." Baffay Siil)' 1 tlnol. akad. tanár. „Btbal és a bib'ia " H o r n y á n s z k y Aladír theol. akad tanár. „Modam női drámáit. u Stromp László theol. akad. tanár. „A reformáció első nyomai Pjzsonyban," Schrödl József ev. lyc. tanár. „Keresztyénség ós kö^mivelődás, Balogh Elemér ev. ref. lelkész. Versek. Albert József ev. lyc. tanár. E programu alkaloms^erűan szava­latokkal. ének- ós zeneelőadásókkal bővül. 11896-tól 1901-ig a gyermekek vallására vonatkozólag kötött megegyezésekből az egyes fe­lekezetekre eső nyereségek ós veszteségek, viszo­nyítva az 1868. évi LÍII. törvényeik 12 §-hoz a következők : Nyereség : Veszteség : Kómái katholikus 534 — Görög katholikus 89 — Görög keleti — 903 Ág. h. evangelikus .... — 1908 Ev. református — 2309 Unitárius — 81 Izraelita —- 314 Egyéb — 2 Protestáns esték Pozsonyban A theol. akad. tanári kara által rendezett fölolvasások böjti cyklusának elseje f. h. 7 ón volt a theol akad dísztermében. Ez alkalommal Raffay Sán­dor theol. tanár olvasott rJudás, az áruló" cí­men. Érdekes előadásában Júdás alakját, kinek oly végzetes szerep jutott Jézus élettörténetében, szentírási és psychologiai alapon rajzolta meg ós sok a legendák folytán keletkezett általános kép­zetet igyekezett helyesebb világításba hozni. A fölolvasás egész jellemével kiválólag szolgálta az ismeretterjesztés feladatát. Ezután alkalomszerűen Jónás András theologus szavalta el Szász B. „Harminc pénz" cimű költeményét. A theologusok egy-egy éneke kezdte ós fejezte be az estét. Mindenki tudja, hogy a Mauthner-féle Impregnált takarmányrépamag a legnagyobb ter­mést adja, hogy konyhakerti magvaiból a legjobb főzelék és zöldség terem és hogy virágmagvaiból fakad a legszebb virág. — Szóval a Mauthner­féle magvak a legjobbak, készletei a legnagyob­bak és árai igen.olcsók. KÜLFÖLD Delitzsch berlini tanár a minap a Keleti társaságban a c;ás/.ár jelenlé.éban is előadást tartott Bábelről és a bibliáról, sőt ko­rábban már ilyen cimű tnu lkát is kö/.rebocsátott. Nézeteinek újsága s következtetéseinek merészsége kihívta a német (p. 0. König) s az amerikai tu­dósok (Kilprecht) részéről a kritikát. Dalitzscti csakis a lelkiismeretben végbemenő személyes ki­jelentést vitatja, s másrészt hangoztatja Izrael monotheismusának B tbylóniából való eredetét. Ujabbi nyilatkozataiban ugyan enyhített e tételén, da azért assyrológiai tulására s a babylóniai ku­tatásokra való utalással lényegüket tekintve máig is fentartja eredeti álláspontját. A vitának minden­esetre az lesz az eredmenye, hogy az ó-szövetségi tudományágaknál s a fdlsőbb vallásoktatásnál ax eddiginél nagyobb súlyt fognak fektetni az assy­ryológiai kutatás eredményeire. Felette órdake-í, hogy ebbe a tudominyo3 vitába H 0 11 m a n 11 tengernagyhoz, mint a német Keleti társaság el­nökéhez intézett kéziratával maga az autokrata IL Vilmos császár is beleavatkozott, s többi kö­zött azt mondotta: Delitzsch — fájdalom — el­hagyta a -szigorú historikus és assyrológus állás­pontját s theol. vallási következtetésekbe és hy­potézisekbe bocsátkozott, a melyek meglehe­tősen ködösek és sikamlósak voltak Mi több: Delitzsch nem ismeri el Krisztus isten­ségét s igy visszafelé következtetve az ó szövet­ség szerinte nem tartalmaz a Messiásra vonat­kozó kinyilatkoztatást. Itt már háttérbe vonul az, assyrológ, s a kutató történelembúvár előtérbe lép a theológia minden fény ós árnyoldalával. EJ téren — mondja a kézirat — csak azt tanácsol­hatom neki, hogy nagyon óvatosan, lépésről-lé­pésre haladjon előre s téziseit csak theol. folyó­iratokban s kollégái körében szellőztesse, minket laikusokat, főleg pedig a Keleti Társaságot ki­mólje meg ettől, mert ennek fóruma elé az nem tartozik. Végül kioktatja Delitzschet az isteni ki­nyilatkoztatás felől, a melynek 2 féle alakját kü­lönbözteti meg, u m. egy folytonos, bizonyos mérvben történetit s egy tisztán vallásit, a Mes­siás későbbi megjelenésére előkészítőt. Isten a» általa teremtett emberi nemnek mindig, szakadat lanul megnyilatkozik. „Lelket lehelt az emberbe", vagyis a saját lelkéből adott bele egyrészt. Igy Mózest, Ábrahámot, Hornért, Nagy Károlyt, Lut­hert, Shakespearet, Goethet, Kantot ós Nagy Vil­mos császárt kiválasztotta (a kálvini praedestiná­tió a ref. Vilmos szájában ós szivében I) s ke­gyelmére méltónak találta, hogy népeik javára úgy a szellemi, mint a physikai téren az ő aka rata szerint nagyszerűt, soha el nem múlót mű­veljenek. Isten legnagyobb kinyilatkoztatása a földön : a Messiás, a kiben Isten emberi alakban

Next

/
Thumbnails
Contents