Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Dr. Masznyik Endre. Nagymosás a szászoknál

Ezt ő csakis azon oknál fogva állithitta, hogy újabban mindazoktól, a kii valamely ösztöndíjban akarnak részesölni, dekanátusi „szorgalmi bizonyítványt" (Fleisszeugniss) követelnek. Ez tehát nem kivételes s tán ép a magyarok ellen irányuló, hanem általános intézkedés, a melj minden újon jövő ifjúra vonatkozik. A mely újon jövő ifjú de kanátusi „szorgalmi bizonyítványt" jíelmutatni nem tud, annak azt ezentúl náluk kell megszereznie * Erre csak egy rövid megjegyzésem van: magyar ifjú szorgalmi bizonyítvány nélkül külföldre nem mehet, mert nálunk — akár folyamodik valaki ösztöndíjért, akár nem — colloquálni tartozik s jegye indexébe bevezettetik. Az index német nyelvű másolatát pedig kinek kinek hivatalosan kiadjuk. Kérdem nem feltűnő-e, hogy amaz intézkedést s ép csak legújabban a magyar ifjakra is kiterjesztették a németnyelvű „ösztön iij-vizsgálatokka!- (Stipendien Prüfungen) akarják gyötreni «őket. Nem közel álló gondolat-e itt, a mire a mi fiaink önként rá is jöttek, hogy ily vizsgálat köve telésével (mert a név, hogy felvételi vagy szorgalmi vizsgának mondjuk e, bizony nem változtat * dolgon !) a magyar ifjakra nézve az ösztöndíj elnyerését akarják megnehezíteni. A mi theol. akadémiánk — ép mert a német nyelv elsajátítását nagyon is szükségesnek tartja a theológiával való tudományos foglalkozás szempontjából — a véglett leikészjelölteken kivül minden ifjút kötelez arra, hogy oda künn egy két tárgyból colloquáljon (s meg is teszik !) de nagy különbség vizsgára szorítani őket mindjárt belépéskor vagy pedig a tanulmányok vége felé. Hisz nem egy ifjú a néstiiet nyelvet csak odakünn tanulja meg! S mert »kimenetkor még nem tudja, van-e ok őt e miatt «ösztöndijjogától elütni? Hogy e vizsgálatoknál — tnint a rektor úr is mondja — igen kulans mordon járnak el velük szemben, azt Hálásan veszszük tudomásul, de hátha akad tanár, a ki a rideg § t -alkalmazza? 2. „A mi — úgymond — a magyarok állítólagos mellőzését illeti, igaz ugyan, hogy az 1848-iki unió alapján a szászokat is a magyarokhoz számítják s az egyetemi kuratórium 1871 iki és 1884-iki határozata értelmében a magyar ösz töndijakban a jelenlegi magyar állam összes fiait nemzetiségükre való tekintet nélkül egyenlőkép részesitik, de a kiosztásnál más, mint a szükség •és tudományos képzettség szempontja óket nem vezérli. Igy legutóbb 4 magyar és 16 szász theológus folyamodott Ezek közül ösztöndijban részesült 1 magyar (m p. a legnagyobb ösztöndijban I) és 5 szász. Sót utóbb azt a 3 magyart, a kinek ösztöndíj nem jutott, a rektor felszólította, hogy utólag más stipendiumért folyamodjanak úgy, hogy a 4 közül (a m. tiszte

!t rektor úr saját szagait idézem) „az ón akaratom szerint e félévben még 3 vétetett volna figyelembe (nach meinem Willen in diesem Semester 3 berücksichtigt worden wären) egy azonban a neki felajánlott (300 márkás) ösztöndijat nem fogadta el, mert otthoni körülményei miatt haza kellett utaznia s igy a 4 közül 3 nyert ösztöndijat." Hát bármily tetszetősnek látszik is a m. tisztelt ösztöndijosztó bizottság ezen védekezése, valójában a legnagyobb jogsérelem az, a mit elkövet. 1848 előtt, sót utána is egész 1876-ig az alapítók akarata és intentiója szerint jártak el s a szóban forgó ösztön dijakban csakis a magyar ifjakat részesítették, pedig az 1848-ban elvileg kimondott unió már 1867 óta tény vala s erről bizonyosan tudomásuk is volt. Miért hoztak hát az eredeti rendelkezéstől és a százados gyakorlattól eltérő határozatot csak 10 óv leforgása után? Azt hiszem jó nyomon járok, ha azt mondom : azért, mert az az alkotmányos 10 esztendő elég volt, hogy a szászok esküdt ellenségeinkké váljanak s oda künn ellenünk eredménynyel áskálódhassanak. De az is tény, hogy egyetemes egyházunk a hallei egyetemi kuratórium ama határozatát kezdettől törvénytelennek tekintetbe. Tényekkel igazolom ezt. Mindjárt a határozat foganatosítása után 1877ben (l. egyetemes jk. 38. p) panaszt emel a danántúli kerület a miatt, hogy „az elmúlt 1876—1877. évben a Kassai-Kubinyi Temelínféle, 1724-ben magyar ifják részére alapított ösztöndijban egy erdélyi szász theológust is részesítettek, holott az kizárólag csak a szoros értelemben vett magyarországi theológusoknak szól" s ez alapon az egyetemes gyűlés kimondotta, hogy ez ügyben a hallei egyetemnél orvoslást keres. Hasonlókép azt olvasom az 1883 iki egyetemes gyűlés jegyzőkönyvében (I. 42. p.), hogy „a külföldi egyetemeknél magyarországi ifjak számára elhelyezett ösztöndijak körül visszaélések fordulván elő, az alapító levelek természetének megvizsgálása végett kiküldött bizottság jelentése alapján az egyetemes gyűlés elhatározta, hogy a hallei egyetem rectori hivatalát az ösztöndijaknak szorosan az alapító levelek értelmében való adományozása végett megkeresi." S mi volt minderre a felelet? Egy levél, melyben a hallei egyetem kurátora kijelenti, hogy „miután Erdély Magyarországgal egyesittetett az 1876-ban életbeléptetett gyakorlatot továbbra is fentartandónak s az ösztöndijakban az erdélyi protestáns ifjakat is részesitendőnek véli." A mire aztán egyete mes gyű-lésünk azt mondá: »sajnos tudomásul szolgál." S hová fejlődött azóta az ügy ? Oda, hogy immár, mint a lenti rektori válaszból kitűnik, ez évben ösztöndijban részesölt 5 szász és 1, mondd egy magyar. Mert, hogy utóbb a nemesszivű és igazságos lelkű rektor úr közbenjárására még 3 magyar iíjúnak ajánltak fel „más, ép3n üresedés-