Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Dr. Masznyik Endre. Nagymosás a szászoknál

alakult és sok helyi ilyen egyesületünk is van és hogy még eddigelé senkisem döntötte meg annak a tételnek igazságát: »Egységben van az erő

u, vagyis: »Concordia parvae res crescuntl" HÖRK JÓZSEF. Nagymosás a szászoknál Irta dr. Masznyik Endre. II. Térjünk át most a hallei válaszra. A hallei egyetem rektora az ösztöndijosztó •wittenbergi tanárok megbízásából cikksorozatunkra pontról pontra a következő választ

1) adta. „Először is sajnálatát fejezi ki. hogy ama cikksorozatot nem közlöttem vele s hogy egyoldalú privát levél alapján emeltem vádat ellenük, mielőtt megyőződést s/ereztem volna a panasz mibenlétéről s meghallgattam volna a védelmet Hírre rövid feleletem.- Az én cikksorozatoni — mint jeleztem is — a Halléban időző tanítja nyunk által hozzám intézett levél hatása alatt ke letkezett feljajdulás volt. Nyilvánosság elé hoztam a dolgot, mert — mint látni fogjuk — hasonló panasz már a múltban is felmerült s a szászok túlkapásai miatt a hivatalos körök már ismételve is felszólaltak, sőt ép a külföldi ösztöndijak kiosztása körül elkövetett viszszásságok indították egyetemes gyűlésünket végül arra, hogy dr. Zsilinszky Miüály államtitkár s egyházkerületi felügyelő urat az összes külföldi ösztöndijak ügyének s természetének kikutatásával bizzák meg. meg. Sajnos, a további lépések megtétele abban maradt. Egyébként a fenuforgó ügyben hivatalos ütőn is kérdést intéztem a hallei egyetemnez, ^le erre azt a választ nyertem az egyetem theol. fakul« tásáuak dékánjától, hogy hírlapi cikkemre a választ egyenesen személyemhez intézve adják meg. A mi meg is történt. A második pontban : „úgy az ösztöndijosztó bi/o tság, mint az egész egyetem protestál azon szemrehányás és vád ellen, mintha őket a fajszereiet a magyargyölölet vezérelné eljárásukban s miniha bennük azt a gyűlöletet a szászok élesztgetnék. Az ösztöndijak kiosztásánál — úgymond — étev személyek vagy nemzetiségi tekintetek soha sem befolyásollak. Ez a legborzasztóbb kötelességszegés voira s épen azért ezt a gyanúsítást a legnagjobb n.dignatióval utasíthatják vissza s köfelelniük kell. hogy a becsületsértést teljesen és egeszen visszavonjam." Végtelenül örvendek a tisztelt ösztöndijosztó bizottság és egyelem e kijelentésének. Őszinteségében nincs okom kételkedni s mert egy jobb jövő, a magyar és német protestantizmus egészségesebb viszonya kialakulásának egyik zálogát látom abban, — az idott felvilágosítás uíán készséggel beismerem, hogy a t. bizottságot az ösztöndijak kiosztásánál magyargyűlölet nem vezérelte, hogy a létező s rá nézve kötelező statútumok alapján objective járt el s hogy épen azért roszhiszemű kötelességszegés miatt őket vád nem érheti. De — engedelmet kérek — a dolog lényegén mindez semmit sem változtat, ellenkezőleg az adott felvilágosítás daczára is állítom, hogy épen a szászok ellenünk való áskálódásának és izgatásának eredménye maga az a statutum is, a mely szerint eljárnak s a mely miatt a magyar ifjak határozottan jogsérelmet szenvednek. S ez állításomat legott igazolni is fogom A szász izgatásról nem is kell hosszan beszélnem. Tapasztaljuk azt mi minden téren. Politikai és egyházi lapjaiknak csaknem minden száma

2) izzó gyűlöletet leheli a magyar állam ós a magyar nemzeti törekvések ellen. Bizonyság e mellett a nemzetiségi izgatás miatt nálunk napirenden levő sajtóperek soka S bizonyság egyházi szempontból ép a Halléban megjelenő „Deutschevangelische Blätter," melyben csaknem oly rég maga a nemeslelkű alapító s szerkesztő, a boldogult Beyschlag — a szász és tót besugásokat készpénznek véve — magyarhoni ev. egyházunkat már szinte átok alá vetette. S bizonyság a mellett az a sok magyar theológus ifjú, a kik Hallóban a szászokat szinről-szinre megismerték s egytől egyig vallják, hogy azok az idegennél is idegenebb indulattal viseltettek mindig irányukban. Hiszen a hallei magyar egyesület, mely a magyarországi éj erdélyi ifjakat vallás- és nyelvkülönbsóg nélkül fogadta keblére, tagjai közt mindenféle nemzetisógbelit, csak szászt nem lát soha. S bizonyság végre maga a tény, hogy a szász ifjaknak elvégtére sikerült az egyedül jogosult magyar ifjakat saját egyetemi ösztöndijaikból is kitudni. Mert — hogy immár a jogsérelemre térjek át — e mellett maga a hallei válasz tesz fényes bizonyságot. E válasz harmadik pontja ugyanis a mi kint levő tanítványunk által emelt panaszok czáfolatával foglalkozva kijelenti, hogy : 1. „Tudósítónk téved, mikor azt állítja, hogy ók a magyar ifjaktól „felvételi vizsgát" kívánnak. ') A választ tgy-kót lényegtelen pont kihagyásával a rektor űr kívánságához képest egész terjedelmében adjnk js minden pontra nyomban meg is teszsziik észrevételeinket. *) En p. o. a „S i e b e n b ü r g i s c h-D e u t s c h e s (1) Tageblatt' nak csak egyetlen egy számát láttam eddig, — azt, a melyben szóban forgó cikksorozatommal foglalkoznak, a melyet nekem is megküldtek s ime ennek „Politische Ueberischfjében is azt olvasom, hogy a „a nem magyarajkú (nicht magyarischer Zunge) állampolgároktól a magyar nyelv ismeretét kivánni nagy iafamia ( grosse Infamie.) S az beszél igy itthon, a ki ott künn az ,Ungari

J-k ós „patriae íilii*-k közé állva magyar pénz en tanait 1