Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kovács Sándor. Néhány szó a magyar énekeskönyv kérdéséről

Husza diKêvfolyam 50. szá.rr\. EMI. Orosháza, 1902. december 11. ES ISKOLA Előfizetés dija : MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Hirdet«« dija: Rgész évre Kál évr«. . . Negyedévre . Egy szám ára l»lcor. « , :Í „ »<4 fill. Kiadótulajdonos és szerkesztő : VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő : HAJTS BÁLINT. Rgész olrlai . 16 kor Fél oldal ... S „ Negyed oldal . A , Nyolczad oldal . SS h .Néhány szó a magyar énekeskönyv kérdéséről.*) i. A kérdés nem űj. Tulajdonképen már egy századja foglalkoztatja egyházunkat. Időnként elelszunnyadt, néha évtizedekre, korszerűbb s égetőbb kérdések elől hátra szorult, de minden egyes eltemetés után újult erővel támadt fel, figyelmet, érvényesülést követelve. Olyan időszakokban, mikor a közérdeklődést a szervezet, alkotmány a jogélet kérdései foglalták le, az egyház majdnem kizárólag közjogi helyzetének aggodalmas s minden eshetőségre számító törvényszerű biztosításában kereste nagyságát, a belső épités <îélja s vele együtt az énekügy, általában a hivek lelki táplálásának kérdése mellékes jelentőségűvé vált. S viszont voltak nemzedékek, a melyeket a viszonyok hatalma a politikai térről leszoritott s a melyeknek egész tevékenységét ennélfogva a belső megerősödés meritette ki Köztapasztalás az, minden nemzet történelme a példák özönével igazolja, hogy a külső elnyomás, a szenvedések és megalázások kora valósággal szárnyakat ad az egyházi költészetnek, a külső jólét, a biztosság érzete, a politikai hatalommal való barátkozás pedig szervezetének részletes kifejtésére csábítja, az egyházkormányzat medrének szabályozására ösztönzi a közvéleményt. Talán nem túlságos merészség azt állítanom, hogy az utóbbi korszakok nemzedéke inkább a földi, érzéki (látható), amaz inkább a mennyei, eszményi egyháznak, Isten országának szolgál és valamely egyház nagysága, jövendője nem szervezetének tökéletességétől, paragrafusok ós szabályrendeletek százától függ, hanem belső erejétől, lelki életétől, mely a jogi *) Felolvastatott a pozsonyvidéki ev. papi értekezlet isíJá qj/\ li.ii ürü« liléjén. formuláknak is, hitcikkeknek is tartalmat ad. A hol az egyház belső életének nincsen termékenyítő ereje, a hol buzgóságának fája tavaszonként ki nem zöldéi, a gyengülés, hanyatlás kétségtelen, bármily tökéletes jogelvek szerint kormányozzák s bármily szorgalmatosan tanítsák a kátét Az egyház intézményei táplálkoznak a belső élet gyökeréről s nem a belső élet az intézmények fájáról. Az egyházi ének az egyház belső életóról a leghitelesebb tudósítónk, egyszersmind az épités nek, a hóditásnak leghatalmasabb eszköze. A reformáció korában ezreket és ezreket ragadott magával ellenállhatlanul, a kik a reformátorok szakszerű fejtegetéseire hidegek és érzéketlenek maradtak. A nagyszerű igazságokat, a rne lyektől megrendültek az akkori világ korhadt oszlopai, az iskolázatlan agy nehezen fogta fel, de énekeink, kivált Lutheréi, láthatatlan utakon bele lopóztak az üdvösség után sóvárgó szivekbe s ott hangjuk új életet fakasztott a kemény göröngyből. És később is az ének maradt az evangyóliom leghűségesebb, legodaadóbb, leghasznosabb szolgája Bibliáinkat, hitvallási iratainkat, minden fajta könyveinket elszedhették tőlünk, templomainkra zárt vethetett a hatalom vaskeze, a megtanult szép egyházi dallamok tovább zsongtak fülünkben, tovább hirdették nekünk Isten búntörló kegyelmét, Krisztus halálának megváltó hatalmát. Egy-egy szép ének el-elkísér a munkaműhelybe s nyugasztaló zengése belevegyül a kenyérkereső szerszám okozta zajba, el-elkisér a mezőre, az eke szarva mellé, a hol versenyt szállhat ég felé a pacsirta szavával. A magyar reformáció egyik kiváló hőse Sztáray Mihály, a „zsoltáros reformátor.

u szép zsoltáraival hódította meg Tolnát. Baranyát Estennen, mint a hagyomány szól, kiült a templom elé s ott énekelgette gyönyörű csen gÓ8Ű hangján a zsoltárokat. Köréje gyűlt s áhítattal halgatta a munkájáról haza sereglő nép.