Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Magyar szó

\ szik. A misszió ellenségeit épen a közművelődés elért szép eredményei czáfolják meg leginkább. — Aránylag nem kedvezőbbek a műveltségi vi* szonvok a pápák országában : Olaszországban, hol a legutóbbi népszámlálás nagyon elszomoritó eredményt mutat. Rosszabb eredményt már legfeljebb Spanyolország mutathat, a hol már évtizedek óta nem fizeti a kormány tanitóit. Itáliában 1881 évben 100 15 éven túli lakó közül a fővárosokban 62 (férfi) ós 49 (nő) tudott irni—olvasni, húsz évvel később, 1902 ben ez a szám 74-re, illetve 64-re emelkedett. A vidéken még rosszabbak a viszonyok, a mennyiben több helyen 100 közül csak 30 és 40 között ingadozik azok száma, a kik tudnak irni—olvasni. Hajts Bálint. A jezsuiták a francia kamarában. Napok óta tart a francia képviselőházban a vita a jezsuiták által fenntartott iskolák bezárása miatt. Gayrand abbé támadta meg elsőnek Combest. Combes miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány a megkezdett úton fog tovább haladni ezentúl is. A Waldeck Rousseau kormány az országnak elismerését érdemelte ki, mert felnyitotta az ország szemét, hogy lássa azt a nagy veszedelmet, a mely a kongregációk révén vár reá. Számos rendház még ma sem tiszteli, ma sem követi az egyesülési jogról alkotott törvény rendelkezéseit. Terjesztik, hogy a kormány erőszakosan járt el a barátok és az apáczák ellen. Igen, de arról nem beszélnek, hogy ezek a szent férfiak és szent hölgyek milyen ellenállást tanúsítottak a csendőrsóggel szemben. A csendőröknek az az utasítás adatott, hogy oly kíméletesen járjanak el a mennyire csak lehetséges. Ámde hiába eme rémhíreknek terjesztése. Hiába számítanak a szánalomra: a többségnek nem szabad álláspontját megváltoztatni, mert az a köztársaság romlását jelentené. A kormány nem fél a felelőségre vonástól. Június 27-ón történt az első lépés a kongregációk ellen; a többiek következni fognak. A világi társadalomnak győznie kell a papság sötét hatalmával szemben. Végül 334 szóval 206 szó ellenében elfogadták a következő határozati javaslatot: „A kamara helyesli a kormány nyilatkozatát. A kormányra bízza a gyülekezési és egyesü lési jogról szóló törvény végrehajtását ós felszó litja, hogy a világi állam jogait védje meg." Ezt a határozati javaslatot kifüggesztik minden franciaországi községben, úgyszintén ama képviselőknek a neveit is, a kik a javaslat mellett és azokét, a kik a javaslat ellen szavaztak. IRODALOM. Magyar Szó. „Az ev. ref. egyetemes konvent ez óvi tavaszi közgyűlése elé a kerületek: terjesztettek rendszeresen kiállított költségvetéseket a közigazgatási költségekről azzal a Kórelemmel, hogy azokat a konvent terjessze a kormány eló s kérje azoknak fedezését államsegély alakjában. Ez a segély lenne első lépés az'1848. évi XX. törvénycikk megvalósítása felé. Illetékesehelyről kapjuk az értesítést, hogy ezeket a költ« sógvetéseket báró Bánffy Dezső konventi elnök,, már a kormány eló terjesztette. Az összeg, melyet a kerületek kérnek közigazgatási államsegély cimón, nevetségesen csekély s alig fedezné a valóságos közigazgatási költségeknek felét. A kimutatás szerint Dunántúl kér 53,500 koronát. A dunamellóki egyházkerület 125,000 koronát, a tiszáninneni kerület 25,500 koronát, a tiszántúli kerület 50,000 koronát s Erdély 128,100 koronát. Összesen 382,100 koronát. Ebben az összegben benne foglaltatik a kerületi ós megyei hivatalnokok fizetése s mindennemű közkormányzati költség. A kimutatás alapjául a kerületek és megyék pénztári naplói szolgáltak. Ha ezt a segélyt megkapná az egyetemes egyház, úgy az minden református lélek adóterhének 14—15 fillérrel való könnyebbülósét jelentené. A legilletékesebb helyről vett értesülés nyomán megírhatjuk, hogy a kormány hajlandó a kórt összeget a jöv6 évi költségvetésbe ielvenni. Ha csak majd a végén ismét a pénzügyminiszterrel nem takaróznak^ mint a kinél a kasszakulcs áll. Azonban meglátjuk, hogy vezető fórfiaink miként engedik elpaktálni ezt a tiz-tizenöt fillér alamizsnát is. A kormány képviselőinek egy része jóindulattal van irányunkban, ha mégsem lenne a dologból semmi, akkor hatóságainkban van a hiba. Dunántúli Protestáns Lap. „Tehát csak ígéretet kaptunk. Azonban úgy hírlik, hogy a kormány elnöke határozottan kijelentette, hogy a vallásügyi miniszter által tett ígéretet komolyan be akarja váltani. Helyes. Ebben egyelőre megnyugszunk. Majd meglátjuk, hogy mit fog tenni a következő költségvetés tárgyalásáig. Mi hiába is mondanánk, hogy egészen meg vagyunk nyugtatva s most már pihenőre hajtjuk fejünket. Ezt, bármint akarnánk se tehetnénk. Égető bajaink nem engedik, hogy csak kis időre is elfelejtkezzünk az Ígéretről, sőt mint a szomjúságtól epedők, pillanatrólpillanatra fogjuk várni az igóret forrásának megeredósét, ettől várva enyhülést ós felüdülést. — Becsületes munkásai, hű fiai voltunk ós vagyunk hazánknak. ne engedjenek hát azok, kikre a hazasorsának intézése most bizva van, elepedni ós végleg elerőtlenedni bennünket. Kétszer ad, ki gyorsan ad. Történetünk mutatja, hogy sokkaL szerényebbek ós önérzetesebbek voltunk ós va-