Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt

leg) en is az, a mit e részben Pröhie elmond, értéktelenné válik a következők szemmeltartása mellett. Először is azt, hogy Krisztus nekem megváltóm e vagy nem: tán szerénytelenség nélkül mondhatom, nekem mégis jobban kell tudnom, éreznem, mint Pröhlónek. Ez az én legszentebb benső hittónyem, a melybe senkinek szentségtörés nélkül belenyúlni nem szabadi Azért e tekintetben Pröhlónek azt a tanácsot adom: végezze csak el ő a maga dolgát a maga Krisztusá/al ; az enyémet meg az ón Krisztusommal csak bizza ón reám. Elvégre is nem ó kárhozik el, sem nem ő üdvözül — ón helyettem I Sem nem ón üdvözítem őt, vagy ő — engem I Azután meg: azt, hogy az ón álláspontomról „megváltásról szó sem lehet:" már magában megdönti egyrészt azon körülmény, hogy Pröhie itt nekem egy „korszellem Krisztusát" im putál, a melyre ón „a modern evolutionális elmélet" alapján jutottam volna; másrészt pedig azon tény, hogy figyelembe nem vette, hogy ón — mint már dr. Daxer re 1 szemben kiemeltem — Krisztust mint nevelóseszményt, tehát paedagógikai szempontból tartottam s tartom itt most is szem előtt. A paedagógikának pedig a dogmatikához semmi köze, de igenis az ethikához, a melynek : Krisztus, ki a hit számára igenis megváltó, de az élet, az erkölcs számára — ethikai eszmény és példa. Úgy áll tehát a dolog, hogy Pröhie itt is összezavarta a czirkulusokat, másrészt pedig hamis alapról indult ki: igy hát természetes, hogy következtetései is egytől egyig hamisak és tévesek, összezavarta az ethikai szempontot a dogmatikaival; s kiindult az evolutionalismus hamis alapfeltevéséből. Nehogy félre értessem. A midőn azt mondom, hogy összezavarta az ethikai szempontot a dogmatikaival, azzal éppen nem akarok a dogmatika ós ethika közé éket ütni ; ellenkezőleg éppen azt a követelményt vontam le mindjárt a legelső helyen, a korszellem megfigyeléséből, hogy korunk vallástalan moráljával szemben tegyük éppen függővé a morált a vallástól. Az ethika nem egyéb, mint a hit elreknek az életre való alkalmazása, az életnek alapján való megszentelóse czéljából. Más szavakkal: az Istennel való szellemi közösségünknek: a Krisztusban életközösséggé válása. Igy lesr Krisztus a megváltó, (hitelvileg) erkölcsi életeszmónynyé (ethikailag.) Persze, hogy én nem a megváltó Krisztust hangsúlyoztam : de az erkölcsi életeszmónyt. Ámde azt hiszem, paedagógikai szempontból jogosan tettem. S meg is maradok e felfogásom mellett. E mellett biztat a remény, hogy Pröhie is, a nyert íelvilágositás alapján, ha esetleg elfogadni nem is,, de legalább méltányolni fogja álláspontomat. Marad tehát még — az evolutió elme1 e t. Előző czikkemben ráutaltam már, hogy itt Pröhie tulajdonképpen egy kis fogalomzavar áldozata lett, a mennyiben az ón genetikai módszer elvemet tévesen a modern materialistikus evolutió elmélettel azonosította. Reményiem, abbeli tévedését már belátta. Most hát az evolutionális elvnek további fejtegetésünkből — mint olyannak, a melyhez nekem semmi közöm — még csak az emléket is kizárva, lássuk mennyiben áll meg Pröhie azon tétele, hogy „Krisztus nem a vallásos fejlődés folyamában feltűnt valláserkölcsi életeszmóny; hanem éppen a természetes fejlődés ellenében (bún) onnan felülről alászállt Isten egy. szülött fia." Igen, Krisztus „Istennek egyszülött fia," Isten lényegének emberi alakban tökéletes megnyilatkozása, óletvalósága. Ebben megegyezünk. Dehogy az ő megjelenése nem a vallásos fejlődés folyamában törtónt volna, abban már nem tudok Pröhlóvel egyezni, hiszen hová magyarázzuk, hová tegyük akkor „az idők teljessége" bibliai fogalmát? Hogy értsük a „nomosz paidagogosz" páli képzetét, a mely az ó szövetséget nevelő eszközéül fogta fel az újnak? Hogyan fogjuk fel azon Augustinus féle tételt: „Nuvum testamentum in vetere latét, Vetus in novo patet?* Hogyan magyarázzuk meg magunknak Jézus azon mondását: „Nem jöttem, hogy a törvényt eltöröljem, hanem, hogy azt betöltsem?" Avagy törvény és próféták nem előkészitői-e az új-szövetségnek, mint keresztelő János Jézusnak ? Valóban megfoghatlan, hogy Pröhie az ő mereven supranaturalistisus kijelentés theóriájaval homlokegyenes ellenkezésben, ó ós új szövetség között, törvény ós evangéliom között, minden öszszefüggóst megtagadjon ; az a Pröhie, a ki egy másik vádpontjában (rátérünk) azzal vádol, hogy