Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Pröhle Henrik. Észrevételek Stromp értekezésére

tőrvény szerint való életre törekvés vezet Krisztus igaz ismeretére, mert előkészít bennünket az evangeliom megértésére. Es valahányszor elbízzuk magunkat, ott van figyelmeztetőül a törvény, mely leszállít bennünket képzelő magaslatunkról és oda állit, a hová valók vagyunk, a bűnösök helyére, hogy az Isten kegyelmét annál jobban megra* gadjuk. Ezért fenntartjuk a szentírásnak mint Isten kijelentésének azt a két sarkalatos pontját: a törvényt és az evangeliomot és sem össze nem keverjük, sem az egyiket a másik rovására meg nem semmisítjük. A törvény evangeliom nélkül vagy kétségbeesésbe dönt, vagy farizeussá tesz; áz evangéliom törvény nélkül szabadosságra vezet. Nyugodtan tanítjuk ezután is mindkettőt. Tanítjuk pedig az Isten igéje és a káté alapján. Ezzel kiejtettem azt a szót, a melytől a „professor" annyira irtózik. Hiszen maga mondja, hogy a káté ót „mindig hidegen hagyta, untatta, fárasztotta, eltompította értelmét, kedélyét." Nem restelli megvallani: „az autodafék kínjait kellene átélnem, ha gyermekeknek a kátét kellene tanítanom.- Theológiai professor létére nem restelli a káté elleni ellenszenvében Rousseaunak cynikus szavait idézni. Stromp leplezetlenül kijelenti, hogy a kátét a vallásoktatás mezejéről, ügy a mint van, végig száműzné." Értjük ezt az ellenszenvet ; de entíek oka nem a kátéban van, hanem Strompban. A kátéban nem találja meg Stromp azt a Krisztust, melyet ó maga alkotott magának, hanem a szentírás Krisztusát találja, a kinek élete ós műve oly páratlanul szép szavakban és utánozhatlan rövidséggel van összefoglalva. A kátéban nem találja azt a könnyelmű antinomizmust, mely Stromp álláspontját jellemzi. És mivel a theológus meghasonlott a kátéval, a paedagógus azonnal kész neki segíteni és a rationalistikus paedagógia ós didaktika felületes nézetei alapján ki akarja küszöbölni a kátét az iskolából. Mi nem. Nem pedig azért, mert mint egyházunk egyik hitvallási irata szent előttünk és benne a lehető legszebben és legrövidebben találjuk meg mindazokat az üdvigazságokat, a melyeket a hivő lélek a szentírásból meríthet. New engedjük a kátét kivetni az iskolából azért sem, mert mindeddig jó paedagógiai eszköznek bizo* nyúlt, a mely helyett a keresztyén üdvigazságokban való oktatás czéljából jobbat eddig nem oktattak. Ám citálja fejünkre Stromp százszor is Rousseaut; mi is hivatkozhatunk tekintélyekre, a kik többet nyomnak mint Rousseau. Talán Strompnak is jutna eszébe egynehány, ha gondolkoznék rajta ; de neki nem kell tekintély ; csak ott, a hol az ő malmára hajtja a vizet! Ám fogja reánk Stromp százszor is, hogy „bedugjuk fülünket a korszellem szava előtt." Mi ugyan ezt nem teszszük, de mindeneket megvizsgálunk és a m i jó, azt megtartjuk. Stromp szemében pedig úgy látszik csak a legújabb jó. vagy éppen az, a mit ő előtte még senki se mondott, ha ugyan volna új dolog a nap alatt Csak arra kérnők Strompot: ne engedje a korszellem szavától elnyomni az egyháznak és a hivők seregének azon évszázados tanúságát, a mely a kátét drága kincsének tekinti. Talán theológiai professornak első sorban ezekre kellene hallgatni, ezek szavát mérlegelni, mielőtt a korszellem követeléseit vakon követi. Vagy talán Stromp, a ki tudtommal felszentelt lelkész is, a korszellemre tett esküt? Aligha. Hanem inkább a szentírásra és hitvallási iratainkra és ezek között ott van a káté is. Hiábavaló kibúvó az, midőn a kátét elvetve az augustana confessióra hivatkozik, mint magna chartánkra; mert az egész augustana és a káté egyet hirdet, egyet vall s ha az egyikkel nem fér össze Siromp, a másiknak sem lehet őszinte barátja. Tehát tiltakozunk Strompnak azon tételei ellen, melyekkel a káténak, mint egyházunk hitvallási iratának ós mindeddig üdvös eredménynyel használt tankönyvnek tekintélyét lerombolja ós kívánjuk, hogy a káté tekintélye egyházban, családban és iskolában fennmaradjon ós emelkedjék. Az eddigiekből világosan kitűnik, hogy Stromp felfogása határozottan egyházellenes. Szinte önként felébred bennünk az a kérdés : „Mit is gondol Stromp az egyház felől?" Ezt is elárulja mellesleg, midőn a népiskolai vallástanítás feladatáról szól. Ott e szavakat találjuk: „A népiskolában, mely a népies köztudatot tartja szem előtt, a mely köztudat történeti érték fogalmak által van meghatározva, bárha itt is csak keresztyén embert akarok nevelni, de mert a köznép embere az egyház és a haza közössége, vezetése, oltalma nélkül el nem lehetne, hát őt e történeti értékfogalmakon belől ismertetem meg a keresz-