Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Mosánszky Győzőné - Meliórisz Ilka

kèsztesét ; de sajnálattal látjuk, hogy a szerkesztő vált óz ás a láp s/.elletaét és érzületét egy cséppet sem változtatta rheg. Hogy milyen a lap új (?) szelleme, annak illusztrálására idézzük az új szerkesztő program m-czikkóból a következő passzusokat : „A császárnak megadjuk, a mi a császáré ; de azt, a mi az Istené, nemcsak oda nem adjuk, hanem elvenni sem engedjük. Az idegen vallásfelekezetekkel (s azok közt természetesen értsd a reformátusokat is Rovatvezető) testvéri egyetértést és együttélést fogunk hirdetni s a mennyire rajiunk lesz, nem fogjuk akarni engedmények arán is fenntartani ; ellenkezőleg, egy jottát sem engedünk egyházunk sarkalatos jogaiból és tanaiból senki szép szemeiért. Akár a reformátusokkal, akár a katholikusokkal, akar a zsidókkal mennél kevesebb közösügy." — íme ez a lap új (?) szelleme ; éppen olyan exkluzív, éppen olyan szeretetlen, mint volt eddigelé. Mily disharmóniában van ezzel az a hang, a mely Pozsonyban és Mis kolczon emelkedett, éppen evangélikus körökből. Nem keressük, hogy melyik a nem igaz, mert meg vagyunk győződve, hogy úgy igaz az egyik, mint igaz a másik; de mégis önkénytelenül felvetődik előttünk az a kérdés, hogy ha igaz a pozsonyi és a miskolczi hang, akkor miként képes fenntartani magát egy olyan egyházi lap, mint az „Evang. Egyházi Szemle," a mely annak éppen a diskantját fújja tele tüdővel ? Ajánljuk ezt a kérdést evangélikus testvéreink komoly megfontolásába." (Az evang. egyház hivatalos nyilatkozataiban, számot tevő tagjainak felfogásában nem talál az az irány támogatást, a mit az Evang egyházi szemle képvisel. Az evang egyház a többi protestáns egyházzal egyetértően, egymást támogatva kíván ügyei intézésében eljárni ; utalja a ker. szeretet, okosság és kényszerűség is. Közös ellenség ellen közös erővel kell harczolni ! A Szemle irói nem egyházi vagy vallási okból foglalják el külön álláspontjukat, hanem nemzetiségi okból. Az egyházi érdekről elfelejtkezve, az evang. papok róm. kath. papokkal együtt buzgólkodtak a felföldön a néppárt érdekében nemzetiségi érdekből ! A Szemle irói tehát nem azért akarnak mentül kevesebb közös ügyet a reformátussal, mert ref. vallásúak, hanem azért, mert azok magyarok. Lám, vezető férfiaik jó viszonyt tartanak fenn a horvátokkal, szerbekkel, szászokkal, sót a külföldi csehekkel is, pedig azok más vallásúak, de ellenségei a magyarnak I Fájdalom, az evang. egyház ilyen hívekkel és ellenségekkel kénytelen küzdeni, erejét, gondja* ezekre fecsérelni !) Deforeczeni protestáns lap. „Mióta megszületett a protestantizmus, mindig botránykő a római klérus földi törekvéseiben Reá, ellene éppen ezért ugyanazzal a halálos dühvel tör az, mint a római pogányság a keresztyénség ellen. Indító oka is ugyanaz Lételét, fennmaradását félti tőle. A mint a keresztyén vallás fenséges lelki hatalma előtt összeomlottak a pogány fé nyes templomok, a protestantizmus lelki hatalma is úgy ingatta meg és fenyegeti a földi hatalomra támaszkodó római egyházat, mely különban is hitében ós szertartásában egyaránt, közelebb áll a pogánysághoz, mint a jézusi keresztyénséghez. Ezért a romanizmus ós protestantizmus között a közeledés, engesztelődés ki van zárva; hiszen az alapok, melyen állanak az két éles ellentét. A protestantizmus az evangéliom alapján ugyanaz kell hogy legyen a romanizmussal szemben, a mi volt az első tiszta keresztyénség a pogánysággal szemben : isteni erő a földi hatalom felett. A fegyvereknek is, mikkel harczol, ugyanazoknak kell lenni, a melyekkel a jézusi keresztyénség diadalt vett a hatalmas pogányságon. Mert a romanizmus fegyverei, a korszellem által ma már nem tűrt gyilkolásokat leszámítva, ugyanazok a protestantizmus ellen, a miket a pogányság hasznait az első keresz tyóaség ellen. Erőszakoskodás, több kevesebb — a katholikusság létszámához képest; hazudozás, történelmi tények letagadása, rágalmazás, a protestáns jeleseknek lejáratása, lehetetlenné tevese, befolyásos állásokból kiszorítása stb. A mint p. o. a pogányok mindenféle képielen borzalmas híreket költöttek, terjesztettek az első keresztyének titkos istentiszteleteiről ; csapásokat, ínséget, dögvészt azoknak tulajdonítottak, mert az ő isteneik a keresztyének bűneiért bocsájtják azokat a földre : akképpen a dühöngő római papság és az annak szolgálatában álI

o bérenc/.ek a pro testantizmus diszkreditálására nem áiallják azt ma is mint pestist lehellő eretnekséget tüntetni fel, annak tulajdonítva az ő saját bűnét, a világra erőszakolt lelki sötétség, a roppant tömegek ínségbe taszításából támadt ellenhatás (reactio) gyümölcseit : a rendbontó irányzatokat, anarchiat, nihilizmust, meg az Istentagadást (atheismus.) Pedig hiszen történelmi tény, szemmel látható dolog : hol dühöng az anarchia, honnan kerülnek gyilkosok I Az anarchistákat a pápa országa szállítja, az atheizmus, a kathoükus Francziaország hitvallása. Ellenben a protestáns Német, Angolorszá/, Hollandia népe nem lázong, mert nincs miért. A szabadságban nyugalom, rend, béke lakozik ; a protestantizmus pedig szüli a szabadságot. A tények szemeink előtt vannak. Mégis a római papság és tábora, az ultramontanizmus, mintha meg volnának győződve, olyan határozottan hirdetnek ellenkezőt." Wallenstein. A legnagyobb német condot tiere, a ki előtt csak a saját hatalma volt az egyedül döntő. Egészen közönyös nemzeti ós vallási tekintetben, semmi korlátot nem tűr, természete a büszkeség, korlátlan a vágya, teljes és daczos a függetlensége. Ha a gondolat vétek, gon-