Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Vallástanárok értekezlete

Ezen fakultás lenne az al alma mater, a theo« íógiai tudományok amaz otthona, melyen az evangéliomi vallás tudományának szakszerű művelése eszközöltetnék. De hát mi történik a most létező theológiai intézetekkel, melyek az erők önzetlen feláldozásával hiven szolgálták az egyházat? A theológiai képzés legfontosabb feladatával foizatnának meg; a theológusok gyakorlati képzésével. Pihenjünk csak meg egy kissé ! Mi is a legnagyobb és legáltalánosabb panasz a mai lelkészképzés, a mai theológiai oktatás és nevelés ellen ? Az, a mi miatt Németországban már nyolczvan év előtt panaszolkodtak. Hüffell Lajos például az ó „Ueber das Wesen und den Beruf des evangelisch-christlichen Geistlichen" cimű munkájában 1835-ben erre vonatkozólag azt mondja: „Hogy a képzés, melyben lelkészeink eddig részesültek, a kor igényeinek többé meg nem felel, ezt egy általánosan elismert igazságnak kell tekinteni. Először azért, mert az ev. lelkész lényegéhez és hivatásához kótségkivül több kivántatik, mint a gimnáziumok és akadémiák természetüknél fogva nyújthatnak. Másodszor azért, mert a tiszta theológiának iránya az egyházzal ellenkezésbe került ós az utóbbi e mellett fenn nem állhat, ós mert, — a mi itt különösen dönt, — a kor, és pedig joggal, a lelkésztől sokkal többet követel, mint „az előbbi időkben." Ugy-e bár, a mit Hüffell itt mond, az majdnem egészen olyan, mint a mi mai beszédünk, ha a jelenlegi lelkészképzés hiányai miatt ^anaszolkodunk ? De hát mi legyen az orvosság ezen hiányok ellen. Az, a mit Hüffell 80 óv előtt ajánlott ékesen szóló lelkesedéssel. Azt mondja, hogy miután a meglevő nevelési ós tanitási eszközök a helyes lelkószkópzésre elégtelenek, az erre szükséges kü. lön intézetek alapításáról és szervezéséről kell gondoskodni. Theológiai semináriumokat ajánl Hüffell, melyekben a theológiai fakultást végzett theológusok beható és kimerítő képzést nyernének a gyakorlati theológia minden szakában. Igehirdetés, katekizatió, paedagogika — különös vonatkozással a népiskolákra — cura pastorális, egyházkormányzat, funktió végzés, óvodai teendők, mindezek képeznék a begyakorlás és alkalmazás tárgyait a theológiai semináriumokban. Ezeknek tudása nélkül a theológus, bármily theológiai tudós is legyen, kevés szolgálatot tog tenni az egyháznak. Már Scheiermacher mondta, hogy a gyakorlati theológia a theológiai tanulmánynak koronája. Tény ugyan, hogy az evang. lelkész állása a tudománytól és szellemi műveltségtől elválaszthatlan, mégis neki nem aiiynyira a valódi tudományosságra, mint inkább a tudományokból merített, a gyakorlati életre vonatkozó tudásra van szüksége. És ezt a tudást egyedül a theológiai semináriumokban sajátíthatja el magának, a mi természetesen csak akkor történhetik sikeresen, ha a kellő tájékozottsággal bír a theológiai szaktudományokban. De elég ezen fejtegetésből 1 Én ezt csak azért érintettem futólagosan, hogy kellő világításban tüntessem fel azon feladatot, melyet a most létező theológiai intézeteinkre ruháznék, ha Budapesten theológiai fakultás létesülne. Lennének ezek a fent körülirt theológiai semináriumok, azon helyek, melyekben theológusaink, ha a fakultáson három évig az elméleti tudományos képzésüket befejezték, egy évig gyakorlati kiképeztetést nyernének. Itt egészen az egyház felügyelete alatt állnának és az államnak itt semmi beavatkozása nem lenne. Ez által sok anyagi gondtól is megszabadulnának ezen eddigi theológiai intézetek. Ez az ón szerény nézetem. Bocsánat, ha talán nagyon merész, de ha komolyan célba vennők azt, talán mégis megvalósítható volna. BIERBBUNNEB GUSZTÁV. Jegyzőkönyv. Felvétetett 1902. július hó 3-án, az ág. hitv. evang. vallásoktatóknak Budapesten tartott harmadik értekezletén. Jelen voltak: Horváth Sándor lelkész, mint elnök (Budapest;) Zsilinszky Mihály vallásos közoktatásügyi államtitkár (Budapest;) Stromp László (Pozsony;) Albrecht Géza (Nagyszombat;) Horváth Lajos (Budapest ;) Bándy Endre (Léva ;) Chugyik Pál (Aszód;) Pröhie Károly (O-Buda;) Geduly Lajos (Újpest;) Melis János (Szarvas;) Böngérfi János (Budapest;) Klaár Fülöp (Budapest;) Bereczky Sándor (Budapest;) Kaczián János (Budapest;) Frenyó Lajos (Eperjes;) Dór István (Temesvár;) Kovácsi Kálmán (Rákos-Palota;) Jaskó Károly (Budapest;) Majba Vilmos (Budapest;) dr. Schneider Viktor (Budapest;)