Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Bács

viselőt az 3848. XX. t.-c. életbe léptetése érdekében kifejtett nagy tevékenységeért, különösen az ország képviselőházában tanúsított bátor fellépéseért elismerő köszönettel üdvözli; viszont pedig sajnálja, hogy a tiszai kerület felügyelője Szentiványi Árpád úr ugyancsak a képviselőházban e kérdésben egyházunk közfelfogásával ellenkezően nyilatkozott. Az egyetemes gyűlés okt. 1—3. napjain lesz Budapesten. Késmárkon a lelkészválasztás alkalmával az első szavazásnál egyik jelölt sem kapott általános szótöbbséget, a második titkos szavazásnál Dianiska Frigyes budapesti káplán lett a győztes. Az ey. ref. tanítók országos egyesülete Kolozsvárott közgyűlést tartott s azon egyhangúlag elfogadta a zsinat elé terjesztendő memorandumot, mely a következő kívánalmakat fejezi ki: 1. Népiskoláinkban a vallástanítás, az erkölcsi képzés helyesebb irányba terelése; a református közérzés, hagyományos buzgóság ápolása. 2. A tanítók jogi helyzete az egyházi önkormányzatban. 3. Felekezeti népoktatásügyünk külső, kormányzati vezetése, a belső iskolai élet irányításának önállóbbá tétele, paedagógiai tekintetben a tanítók szakismereteinek érvényesülése minden erre illetékes egyházi testületben vagy bizottságban. 4. A tanítók anyagi ellátása (legalább 1200 kor.) s ezzel kapcsolatban a kantortanitói fizetések rendezése. A vallástanítás módszerét kg.techetikai alapra óhajtja fektetni a mai, túlnyomólag bibliai történetes módszer helyett s nagyon helyesen, ez utóbbiakra nézve az új-szövetségi szent történetekre fekteti a fősúlyt, főeszközéül pedig a bibliai olvasást tűzi ki. Felekezeti öntudatunk erősítésére, a vallásórák szaporítására, a módszer javítására, konfesszionális jellegének kidomboritására, az egésznek bensőségteljesebbé tételére van szükség A bácsi ev. egyházmegye esperese a közgyűlésen tartott megnyitó beszédében többek között ezeket mondotta : »Ha a népszámlálási számokkal foglalkozunk, sokféle tanulságot meríthetünk ebből. Mi magunk ötödik helyen állunk, nem nagy számmal, annál kevesebb szaporodással. Anyagilag tán a legszegényebbek s igy a neheztelósekból ki nem fogyunk. A folyó évben beszolgáltattuk az adatokat is, hogy az állami egyenes adóhoz viszonyítva mennyire meg vannak adóztatva hiveink. A százalék itt-ott nagyon feltűnő, ámbár a végeredményt nem ismerem. De tudom, hogy az egyházi adó túl nagy s annak oroszlán része iskolai célokra fordittatik. S mig a fennálló törvényes követelményeknek eleget tenni képesek nem vagyunk, tanítóink most is kellőképen dotálva nincsenek. Iskoláink külső és belső állapota, felszerelése sok kívánni valót hagy hátra. Minden évben új iskolák felállítását, új tanerők alkalmazását sürgetik.. A szegény egyház e terheket nem bírja ki. S a mely birja, előnyben van s fölényt gyakorol. A mikor a korpótlék törvényileg elrendeltetett, majdnem minden egyház fordult az államhoz segélyért. Úgy látszik, hogy a népiskolák államosítása csak rövid idő kérdése. Mi elvben ellenezzük a többi felekezettel együtt. De mi ennek az államnak polgárai vagyunk, ez pedig mindenekkel szemben a jog, törvény s igazság szerint akar eljárni. Nemde saját jól felfogott érdekünkben, de sót a magyar állameszme érdekében is arra a meggyőződésre fogunk jutni, hogy az őszes népiskolák államosítása nekünk nem árthat, de csak használhat. Európaszerte a köznevelési a közoktatási szervezetet az állam vette át. A magyar birodalom, tekintve a szerfeletti különféleséget nyelvben ós vallásban egyaránt, vájjon nem fog-e nemsokára arra ébredni, hogy létének s fennállásának első feltótele az, hogy a tanügyet minden fokozatán biztos, hatalmas kezébe vegye. Magától értetődik, hogy a vallásban való még intensivebb oktatás a felekezetek feladatát fogja képezni. Én csak szerény nézetemet akartam koczkáztatni, de a ki élni fog, meg fogja látni, hogy a magyar birodalom, ha az úr Isten megóvja nagyobb csapásoktól, sokáig meg nem engedheti,, hogy a hány ház, annyi szokás, a hány felekezet annyi irány s oldott kéve legyen, hanem egy szellemben, egy irányban fogja nevelni, képezni, mivelni, népeit s a hon polgárait, hogy nyelvben és érzelemben egyek legyünk. A mi pedig az 1848. XX. t.-c. végrehajtását illeti, ha a fenti számokat megfigyelem, nemzetünk fokozatos fejlődését tekintetbe veszem s azon elvet, hogy mind a mi van észszerű, ehhez még a lótérti küzdelmet s a fennálló viszonyokat, a tökéletes egyenlőség és viszonosság vagyoni tekintetben a különféle felekezetek közt a szó szoros értelmében olybá válik előttem, mint egy pium desiderium. Emiitettem, hogy nézetem szerint a tanügy teljes egészében az allam kezébe fog átmenni. Á mi pedig vallásfelekezetünk egyházi szükségleteit illeti, ezeken alaposan segiteni kell, mert, igy a hogy vagyunk, soká nem állhatunk meg. Az által nincsen segitve a dolgon, ha egyes papok akár államsegély, akár kongrua cimón valamicskét kapnak. Az egész lelkészi kart, annak nevelését, állását vagy fizetését alaposan rendezni kell. A. magy. kir. egyetemen mindenekelőtt egy protestáns facultás állítandó fel. A papok a kor kívánalmaihoz képest neveltessenek. Fizetésök rendeztessék. Mert micsoda visszás állapot az, hogy egy lelkésznek ugyanazon tanulmánnyal s képzettséggel van 1600 kor. jövedelme, a másiknak 8000—10000 kor. A papi fizetéseket akkép vélem rendezendőknek, hogy mindegyiknek egyforma