Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Brassó

theol. facultás dékánja imádkozott s befejezésül, a szószékről elmondta Arnaud erős személyi vonatkozású beszédét. A szertartást megható éneklés is kisérte. Egy óv folyamán a hetedik volt róm. kath lelkész ez, (ancien pretre) a kit — mondja önérzettel Boérrier, — a mi munkálkodásunk hozott át az ó világból az új világba. Egész terjedelműkben olvashatók a „Le Chrétien Français" lapban Bourrier és Arnaud érdekes és tanulságos beszédei, mindkettőnek textusa a 124 zsoltár 7. verséből van véve. Hát bizony Franciaországban a vallási kórdós s az áttérés Róma kárára nagyon erősen napirenden \ an. Egyfelől a protestánsok nem restülnek ügyeik vitelének kitartó munkájában: tanszéken, szószéken, gyűléstermekben folyton munkás a szellemük, másfelől pedig mindig résen állanak Rómával szemben. Szinte csudálkozik az ember a sok egyleti munkán, mely nem is látszik arányban lenni az ev. ref. és tőleg az ág. hitv. evangélikusok számával Május folya mán sűrű egymásutánban egyházi s vallási összejövetelek, május végen nagyszerűen megünnepelt 25-ik évfordulója az egyesült prot theol facultás Strassbourgból Parisba való átköltözködésének (nevezetes miniszteri dekrétummal;) június folyamán zsinat (minden harmadik évben ;) tartják most Montbóliardban. Franciák, angolok, németek sokat gyűléseznek, azért ragadt talán ránk is a példa, minden gyűlésellenes kritikák daczára. A „Le Chrétien Français" erősen csipős Rómával, s a ki Rómában lakik, a pápával szem ben. Még a Martiniquei nagy katastropha dolgában sem hagy békét ó szentségének f. évi 136. számában „Pápa ós Sultán" cim alatt, midőn irja, hogy a pápa tizezer frankot küldött a szerencsétlenség enyhítésére, a sultán pedig húszezer frankot, felveti a kérdést, hogy nem kellene-e visszautalni a pápa adományát, vagy legalább megkérdezni, hogy mi úton módon szerezték Rómában ezt a pénzt? hiszen a pápa, mint azt alább a lapban kimutatva olvassuk, szegény, annyira szegény, hogy épen most szegény zarándokok milliókat erő ajándékaira szorul ! A gúny nyilait szórja a lap Martinique „hős" érsekére is, Mgr. de Cormontra, a ki, mikor vigasztalni és segíteni kellene, a mely szintén, a hol erre szükség van, Párisban éli világát! A főpapot ezért támadó „Figaró

"-val szemben is az érsek azzal védte magát, hogy „ő Párisban, pénzt gyűjtvén, van helyén" s aztán „a tűzokádó hegy tölcsérébe csak nem márthatom be püspöki süvegemet!' Quel hérois me ! kiált fel a „Le Chrétien Français. — bálunk Magyarországon Róma főpapja s püspökei nincsenek oly kemény kritikának kitéve, példa erre a néppárt hurrogása a magyar paramentben Veressel szemben, a ki megpróbálta, hogy szelíd szavakkal igazságot mondjon Romának A mi országgyűlésünkön az áldásos Gusztáv Adolf-egyleitft ineghurczolni szabad, de a pontifex románus tetteit megbírálni nem szabad. Lám, mire jó az infallibilitás ! Franciaországból. Martinique püspöke Mgr. de Cormont — kit a francia liberális lapok nagyon támadtak volt, s méltán is, hogy a katastropha utáni időben sem látogatta s vigasztalta meg híveit — végre szókhelyére utazott. Sirvariva fogadták, ruháit, gyűrűjót csókolták fehérek feketék egyaránt, s kitörő reménységgel özönlöttek hozzá — a legtöbben rongytól gyászos ruhában, benne látták a veszedelem s bajok elhárítóját, — óh pedig, irja a „Chrétien Français," „mennyivel szebb, nemesebb, meghatóbb s vallásosabb a hivő lélek szava Istenéhez: hogy ha mindenki elhagyna is. nem félek . . . mert te velem vagy." Ugyanezen lap f. évi 141. számában érdekes polémiát folytat Shakespeare vallását illetőleg a Vie Nouvelle-ben megjelent azon állítás ellen, hogy a nagy iró r. kath. egyház által eltemettetvén r. kath. volt s azért a protestánsok nem követelhetik őt magoknak (le protestantisme n' a pas à revendiquer cette gloire.) Ezzel szemben a lap Shakespeare műveiből bizonyítgatja Sh. protestáns meggyőződését, igy különösen János király ós Pandolphe, III. Ince pápa követe között folyt párbeszédből, mely igy végződik : „sem a pápa, sem Francia-, sem Spanyolország Angliának nem árthatnak." Legjobb érv aznoban Shakespeare végrendelete, melyben ez olvasható : „ajánlom lelkemet Isten kezeibe, ki az én Teremtőm s reménylem erősen, hogy Jézus Krisztus, Megváltómnak egyedüli érdemeiért (par les seuls m éri te s) lészen részem az örök életben (étre admis á participer á la vie éternelle.) Ugyanezen számban foglaltatik Loyson Jácint atya, a nevezetes nemzeti s ős kath. hitszónok sirbeszéde, melyet a párisi Cornmuneben részes Bibick felett magának a minap elhunyt Babicknak, ki, mint tévesen állítják, cultusminiszter is volt, utolsó kérésére tartott : „Vér nem szennyezte Babick kezét, mert mindig emberszerető volt, s későbbi szegénységében is jó keresztyén maradt és odaadó hirdetője a mi két nagy igazságunknak, hogy az Isten Lélek, ós hogy az Isten szeretet." Halála előtt Babick ezt irta egyebek közt Loysonnak : „Az igazi katholicismust az igazi keresztyéneknek kell megvalósitaniok, Ön hosszú évek munkája ós számos prédikátióival megcsinálta azon keresztyének megalkotásának kezdetét, kik megvalósítani hivatvák Isten országát miként a mennyben, úgy itt e földön is. Jót kiváu önnek, az Ön testvére Babick, Isten országának gyermeke és hirdetőjel" A francia lutheránusok lapja a „Témoignage" szép vezércikkben méltatja az angol búr testvérháborúnak bekességben való befejezését; a f. évi 26 és 27. számban behatóan foglalkozik a f'ra«cia reformátusoknak Anduzeban most tartott *si-