Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stettner Gyula. Cím nélküli negyvennyolczv365 - Stromp László. Vád alatt

nein esperesre is, papra is, nem papra is (bárha * mi „egyetemes papság" volnánk, vagy mi . . .) hivatkozhatnám, a kik részben értekezésem felolvasása, részben közlése, de főleg Budapesten történt megtámadtatásom után nyomban, bizalmukról s rokonszenvükről biztosítottak. Hát ón e jóindulatú sympatiákat szívből köszönöm s nagy erőforrásként tisztelem további munkálkodásomban; támadóimnak pedig annyit mondok Lut herrel: „Tudom én jól, hogy az ón tanácsomat igen bolondosnak fogják találni, de ezzel most nem törődöm. Azt javaslom, a mit jónak látok, vesse el. a ki akarja ft

l) Ez idézettel, a melyből Dunántúli mindjárt meggyőződhetik hú lutheranismusomról (a miről egyébként lesz még szó) már jeleztem álláspontomat a jövő őszi egyetemes lelkészi értekezlettel szemben is, a mennyiben t. i. ez, jelen nyilatkozatom után, még helyén valónak találná, hogy e nem oda tartozó ügyet újból tárgyalás alá vegye. Tudományos kérdésben szavazattal dönteni nem lehet. Ezért én — teljes tiszteletem hangoztatásával az egyetemes lelkészi értekezlet előkelő erkölcsi személyisége iránt — ennek döntését magamra nézve egyáltalán semmi körülmények közt illetékesnek el nem fogadom. Hiszen mit mondhat ki ez értekezlet? Legfeljebb annyit, hogy többsége a Stromp paedagógikai felfogását helyesli, vagy nem helyesli. Ámde e határozatában az értekezlet ép úgy tévedhet, mint — Stromp is. S ép úgy igaza lehet, mint — Strompnak is. Azért hát nem ez az igazi út — az igazság felé. Ám álljon azonban elő az értekezlet bármely tisz. telt tagja, kezében tollal, tollában érvvel érv ellen, minden esetre pedig az ellenkező tudományos elvi meggyőződés iránt is tartozó tisztelettel — s bennem mindenkor, mindaddig, mig nem személyeskedésről, nem egymás üldözéséről, gyanúsításáról, kiczógórezéséről, hanem az igazság ismerete után sóvárgó komoly ós tisztességes eszmecseréről lesz szó, kész vitázó félre talál. ') A német nemzet keresztyén nemességéhez intézett röpiratában. Lásd dr. Luther Márton három alapvető r e f o r m á t o r i irata* cz. m. J15. 1. Fordította dr. M a s z n y i k Endre, bevezetéssel s magyarázó jegyzetekkel ellátta Stromp László. Budapest. 1901. A magyar prot irod. társaság kiadása. Ne vélje Dunántútiv se-azok, a kik vele egjr véleményen vannak, hogy a véleménykülönbség: veszedelem. Sőt tudja meg, hogy ez a protestantismus igazi életeleme, mert kifolyása a refor máczió egyéniség elvének. Mert — miként azt már ugyanezen b. lapban más alkalommal

2) kiemeltem — a reformáczió egyháza nem a merev forrná, de az élet egyháza. Az egyoldalúan hangoztatott tanformával együtt jár az önczélú egyház, mint instituczió, ez meg absorbeálja Lewiaihánként a lelket. Példája ennek a pápás egyház, a mely nékünk intelmül szolgálhatna, hogy mi ne az uniformisban keressük az igazságot. A. Protestantismus anyagi elve nem az objectiv tan, de az egyéni élő hit; tudományos ereje nem az objectiv tekintély, hanem az individuális meggyőződés ; feladata nem az egyház institucziójában való megjegeczödés, hanem a folytonos, a friss, a minél szervesebben tagolt fejlődés, azon Pál apostoli jelszó szerint: „Nem hogy immár elértem volna a czólt, avagy talán tökéletes volnék . . ."" Többet mondok: a protestantismus, a reformáczió egyháza meghalt, létjogát elvesztetteazon perczben, amint a szabad kutatás^ az egyéni szabad meggyőződés kinyil vánitásának jogát megtagadta. Luther maga, a kit pedig, azt hiszem, Dunántúli elvtársai szívesen ismernek el tekintélyképpen, e szabadságelvet oly élénken hangoztatja, hogy még a szektákat is inkább eltűrné, sót — hogy úgy mondjuk — egyenesen meg is kívánja, csakhogy ama szabad • ság, éppen az evangeliomi igazság érdekében^, teljes épségben érvényre emelkedhessék. „Nem akarok ón Huss Jánosból semmiféle szentet, sem martirt csinálni — irja a német nemességhez intézett fenséges röpirata XXIV. részében

8) — csak azt akarom mondani, lett légyen bár ó még oly gonosz eretnek, mégis jogtalanúl ós Isten ellenére égették meg öt... Az eretneket iratokkal s nem tűzzel kell megczáfolni, mint a hogy a régi atyák tették. Ha olyan nagy mesterség volna máglyával győzni meg az eretneket,, akkor a hóhérok volnának a földnek legtudósabb theológiai doktorai, nem kellene többet tanulnunk, hanem a ki erőszakkal legyőzi a másikat, az meg is égetheti." Csak a pápa kiván minden szabad vélemény elnyomásával^. ») 1. az 1897. évf. 52. sz. .Sylvester" cz. psendonynrczikket. *) 1. Masznyik-Stromp fenti m. 139 sz. 1.