Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Raffay Sándor. A theol. főiskolákról

Huszadik évfolyam 32. száirv Orosháza, 1902. augusztus BVAÎI6. E6Y9AZ ES ISKOLA. Előfizetés dija : Egész évre. . lSkor. Fél évre. . . e , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára Ä4: fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . ÍO kor. Fél oldal... 8 , Negyed oldal . 4 . Nyolczad oldal . S5 A theol. főiskolákról, in. Nemcsak nálunk, hanem az idegenben és más •egyházakban is régi vitás kórdós, hogy a theol. főiskolák a gyakorlati vagy a tudományos érdekeknek álljanak-e inkább szolgálatában? Mindkét álláspontnak megvannak a maga erősségei ós gyengéi. Mégis, legalább nálunk úgy látszik, többségben vannak annak a kívánságnak a hivei, hogy a theológiai intézetek gyakorlatilag is teljesen előkészítsék a theoIógu8okat. Nevezetesen sokan azt várják a theol. főiskoláktól, hogy a papi szolgálatra mindenképen kifogástalanul begyakorolt theológusokat bocsássanak ki. De nemcsak a gyakorlat emberei, hanem a theol. intézetek közt is akadnak ennek a nézetnek hivei. Legújabban a budapesti ref. theológia tanári kara tört lándzsát a gyakorlatias képzés követelménye mellett. De a kik e nézetet hangoztatják, nem látják azt a kiáltó ellentétet, mely kívánságuk ós a theol. intézetek benső viszonyai között van A theol. intézetek nemcsak mai állapotuk, de főiskolai természetüknél fogva sem állhatnak a gyakorlatiasság szolgálatában. Állapotuk szerint azért nem, mert egyetlen magyarországi theológia sincs öszszekötve olyan intézménynyel, mely a gyakorlati kiképzésre alkalmat ós megfelelő teret nyújthatna. E tekintetben a református atyafiak a legatio intézménye révén sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, mint mi. Ezért ott nincs is oly sok panasz a gyakorlatiasság hiánya miatt. Nálunk a gyakorlati theológia tanára nem tehet mást, mint a mit a főiskola természetének megfelelóleg egyedül tehet is, hogy tudományosan kifejti azokat az elve ket, melyeknek a lelkészt nemes hivatásának gyakorlásában vezetnie és irányitania kell. Bábokat adni a theológusok kezeibe, vagy más hasonló módon profanálni a majdan végzendő funktiókat, én semmikép sem tartom sem méltó, sem célra vezető eljárásnak. Már sokkal helyesebbnek tartanám azonban, ha azoktól, kik a theológusokat képezik, megkivánná az egyetemes egyház, hogy a gyakorlati lelkószkedóssel maguk is már ismeretesek legyenek. Nincs és nem is lehet az kárára a tudományos foglalkozásnak, ha a tudomány embere a gyakorlati életet ós annak minden követelményét is ismeri, de annál több haszna lehetne belőle a gyakorlati érdekeknek. Németországban a legtöbb theol. tanár előbb lelkész volt s a tudomány semmikép se vallotta ennek kárát. Bizonyos azonban, hogy azért, ha a lelkészi szolgálatot megkivánjuk is a theol. tanártól, tanári hivatásában a gyakorlati érdekeket szolgálnia akkor sem lehet. Mert magának a theológiai főiskoláknak a természete már eleve kizárja a gyakorlati szempontok egyoldalú vagy csak túlzott szemmel tartását is. A theol. főiskola csakúgy, mint minden más főiskola is, a tudomány otthona. A magyar evang. egyház kebelében fennálló minden theol. főiskola, tehát első sorban az evangéliomi vallás tudományának szakszerű művelésére van hivatva. Mint ilyeneknek nem lehet más a céljuk, mint a magyar evang. egyház számára olyan lelkészeknek és általában vezető egyéniségeknek a képzése, a kik az evangóliomból eredő és táplálkozó vallás tudományos meggyőződésen alapuló világos ismerésével rendelkeznek, s az ebből fakadó világnézetnek ós életnek öntudatos képviselői és szószólói, terjesztői és védői lehetnek. Az tehát a fó, hogy a theol. főiskolák igazán befejezett öntudatos egyéniségeket képezzenek, kikben ól és hat az evangóliom szelleme, kik tisztán látják és ismerik s igy másokkal is képesek megismertetni az evangéliomi keresztyénség igazait, szellemét, célját ós