Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Az 1848. XX. t.-cz. országgyűlési tárgyalása

A most e tekintetben megindult mozgalmat •elaludni engedni nem szabad. Egyházi gyűléseink tegyék szóvá, vegyék fel a tárgyalások sorába az 1848. XX t.-c. végrehajtásának nagy kérdését is. Es ne engedjék ahhoz férkőzni a politikát. Politikusokra az egyházban nincsen szükségünk. S azokon a gyűléseken tegyék mindenütt szóvá azt a különös ós előttem érthetetlen dolgot, hogy ugyan miért is ülnek bent püspökeink és felügyelóink a főrendiházban, ha még az ilyen evidens egyházi érdekeket sem teszik ott szóvá? Erre a kérdésre igen szeretnék feleletet kapni. F

AT ANDOB. „Golthold." Ezen a címen jelent meg Cottbusban egy német nyelvű „ev. luth, nép-naptári" Kiadója Fengler cottbusi, a magyar királyságra vonatkozó rész szerkesztője S c h o 1

1 z Ödön, az ismert nevű ágfalvi „ev. luth, lelkész." Úgy látszik hazai német nyelvű evang. egyházközségeink híveinek van szánva. Az 1900. július havától 1901. július haváig terjedő időközre vonatkozólag hazai ág. hitv. ev. egyházunk állapotát a következőkben mutatja be a külföldi olvasóknak : De épen a valódi egyházias szellemben, a határozott hittudatban nagy a hiány mindenfelé. A világ hatolt be az egyházba, ép azért ez az elvilágiasodott egyház nem is győzheti le a gonosz világot. Egyházunknak egy csomó középiskolája van, a melyekben nevelik a mi értelmiségünket, s mégis a mi intelligens ifjúságunk a vegyes házasságkötéseknél a legkényelmesebb módon reversálist ád a római egyház javára. S miért van az? Hát azért, mivel e középiskolákban igen gyakran csak a külső cégér (talán a jelleg?) s korántsem a szellem evangéliomi. Gyümölcseikről meg lehet őket ismerni S áll az részben, sajnos, a mi theológiai és tanitóképző intézeteinkről is. Itt nevelik az egyház és leánya, az iskola szép kertjének leendő kertészeit. S a lelkészeknél és tanitóknál minden a valódi szellemtől, ev. lelkészeknél és tanitóknál az evangóliomtól függ De hát mit látunk? Az oktatásnál az evangóliomot igen gyakran valami mellékesnek, s a .patriotismust," „liberálismust" s legíeljebb még a „protestantismust" fődolognak tartják, s a protestálás se Róma vagy a hitetlenség, hanem maga az evangéliom ellen irányai. Igy hát nemcsak vak vezetőket nevelnek e ottan, s igy mindketten, az ilyen módon nevelt lelkészek és tanítók az általuk vezetett egyházközségekkel együtt nem a verembe esnek-e? Nem csoda, ha a mi komolyabb ifjúságunk nem vonzódik az ilyen intézetek felé, s ez alapon a tanitók és theológusok hiánya mindinkább érezhető. De sokakat még az se képes kiábrándítani. Igy mult óv dec. 20-ikán eperjesi theol. tanintézetünkön 22 hallgatóból nem kevesebb, mint 7 theológust (köztük 1 német ós 6 tót) (sicl) „hazafiatlan magaviselet miatt" kizártak. A legszorgalmasabb és legderekabb növendékei voltak az intézetnek, kiknek hibájuk csak az volt, hogy egymás között anyanyelvükön társalogtak s közös arcképükön, anyanyelvükön irták alá magukat. (Ez valótlan állítás, mert a „német" theológus is tüntetőleg tótul irta alá a nevét 1) Ha semmit sem tanul a theológus s belső emberének kifejlesztésére kevés vagy semmi gondot sem fordít s igy tanulmányi idejét, mint vallási nyomorék zárja le, azt igen gyakran elnézik, mert a munkásokban nagy a hiány, — sót rákényszerítik azt, ki a lelkészi pályára szánja magát, már akár van arra belső hivatása, vagy nincsen. De lia néhányan baráti körben anyanyelvükben való gyakorlásuk céljából egyesülnek, a melyen egykoron népüknek fogják hirdetni az evangóliomot, s a mire nekik az intézetekben épen semmi alkalmat sem nyújtanak, úgy az már bűnszámba megyen s a legszigorúbban megtorolják (sicl) Ez ellen, ha arról lesz szó, maguknak az egyházközségeknek is protestálniok kell, illetve azt követelniök, hogy nekik anyanyelvükben teljesen járatos hivő lelkészeket ós tanítókat neveljenek, mert ez a fődolog. Azonban az egyház és tanintézetei jelen vezetői legtöbbször másként gondolkoznak. Németország némely politikus fanatikusaihoz hasonlóan legtöbbjüknek egy hatalmas prot. birodalmi egyház eszméje tűnik fel jövendő csillag gyanánt álmaik egén. Ebben az egyházban egyesülniök kellene a lutheránusoknak és reformátusoknak, vagy talán még a háromságot tagadó unitáriusoknak és übe rális katholikusoknak is, hogy igy hivők és hitetlenek egyaránt egy kalap alá foglaltassanak. Hogy az elérhető legyen, semmi súlyt sem fektetnek az alapos bibliai tanulmányra (nesze nektek hazai prot. irásmagyarázók 1) mert hiszen ezzel a dogmatikai tanellentétek feltétlenül előtérbe kerülnének, hanem inkább mindent nivellálnak, az elválasztó tanokat Luther gyenge óráiban termett s ma már tarthatatlanná vált rossz gyümölcsöknek mondják, s az állameszme körüli csoportosulást — a melynek fejlesztése józanabb értelemben csak természetes valami — fódolognak tartják, sót ilyen politikusok vezetik ós uralják az egyházat. E törekvés egyik rossz gyümölcse az egykoron a reformátusokkal Nagygeresden kötött egyezség megújítása, mely közelebbről a két vallásfelekezethez tartozó egyházközségi hívek kölcsönös