Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - VIII. Temető - Karsay Sándor

azok mindig megmaradtak a helyes mederben és .soha nem voltak romboló, pusztító hatással. Azonban felszaporodott püspöki gondjai mellett is a legmesszebb menő pontossággal teljesítette gyülekezetében a lelkészi teendőket. A középiskolai tanulók vallásoktatását és a konfirmandusok tanítását egész a legutolsó időkig, a mig =csak testi ereje bírta, lelkész társával felváltva maga végezte; az egyházi funkciókat is, bármily nehezére esett is, ha a hivek őt felkérték, elvégezte, mígnem a gyülekezet megsokalva azt a szigorú pontosságot, melylyel maga magának hivatalát megnehezítette, felmentette ót minden egyházi ténykedés alól még püspöksége utolsó évei ben, kijelentvén előtte küldöttségileg azt, hogy bármennyire szeretnék is a hivek az ó szolgálatait igénybe venni s a szentigékból merített tanításait, vigasztalásait hallgatni, mégis sokkal drágább nekik az ó egészsége, sem hogy azt önmaguk iránt való kedvezésból koczkáztatni engedhetnék ! Ettől íogva azután egyházi funkciókat nem végzett, de azért a gyülekezet minden ügyeiben buzgó részt vett ós különösen meleg érdeklődéssel viseltetett mindvégig annak iskolai ügyei iránt, melynek fejlesztésében jó tanácsosai ós- lelkesítő buzdítással hathatósan közre munkálkodott. Az egyházkerület is nehezen tudott megválni tőle ; nehezen tudott belenyugodni abba, hogy Karsay t az ügyek vezetésénél nélkülözze Két izben nyújtotta be lemondását a püspöki hivatal ról. Először, 1890 ben. a kerület hallani sem akart róla; egy fényes küldöttség által kérte fel ót, hogy azt a kapcsot, melyet a kerülettel oly szorosra fűzött, ne szakítsa szót, lemondását vonja vissza és viselje tovább is azt a szép hivatalt, melyben őt köztisztelet ós közszeretet veszi körül 1 Nehéz elhatározásába került, de a szeretetteljes kérő szónak és ragaszkodásnak Radö Kálmán akkori ker. felügyelő ékes szavainak hatása alatt mégis engedett és kimondotta, hogy viszi hát tovább a püspöki hivatalt, addig, a meddig birja. Vitte isi De midőn egyik hathatós erőforrásától 51 éven át hűséges élettársától megfosztotta ót az Istennek végzése, akkor megrendülve egész valójában, megtörve erejében, ismételve fel-felvetette magában a kérdést „bírom e hát még?" És midőn ő, a mindenben oly szigorúan pontos és lelkiismeretes ember önmagában kimondotta a feleletet, hogy: nem, ismét bejelentette — és mo9t már visszavonhatlanul — lemondását, mely előtt azután az egyházkerületnek, bar nehéz szivvel, meg kellett hajolni. Utódját még remegő kezekkel a beiktatáson megáldotta s ez volt utolsó egyházi funkciója. Azóta csöndes elvonultságban gyülekezetének és családjának ólt, de azért élénk figyelemmel kísérte az egyházkerület ügyeit és lelkének gondolata ott virrasztott ama kerület felett, melynek kormányát 28 éven át oly hűségesen ós bölcsen tartotta kezeiben, melyben 65 éven át oly szeretettel és odaadással szolgálta az Urat, a ki ót elhívta az ó szőlejébe és oly szép munkatért jelölt ki számára. Azonban ha letette is kezéből a kormánypálczát, azért mint szerető atyját vette őt körül szeretetével az egyházkerület papsága, sőt egész egyetemes egyházunk közönsége életének végéig, midőn csöndesen kioltá a nemes életfáklyáját a halál angyala s az Ur magához vette megfáradott hű szolgájának lelkét jún. 4-én a délesti órákban. Nagy család, kiterjedett rokonság gyászolja s emlékezetét az egyház kegyelettel fogja őrizni. Legyen áldott közöttünk az igaznak emlékezete I I. V. Tóthi Karsay Sándor nyugalm. püspök temetése. Az érdemes főpap halálhíre gyorsan elterjedt helyben és vidéken. A veszteség nagyságát mutatja az a sok részvétnyilatkozat, melylyel a mélyen sújtott családot ós a sokat vesztett győri egyházközséget az ország különböző vidékeiről az eihunyt érdemeit méltányló ós nemes alakját tisztelók serege elhalmozta. Táviratilag, illetőleg levélben fejezték ki részvétüket : Darányi, Wlassics, Láng miniszterek. Dr Baltik Frigyes, Sárkány Sámuel ág. hitv. ev. és dr. Bartók György ev. ref. püspökök. Fabinyi Teofil, Péterffy Sándor, Nádassy Kálmán, Perlaky Elek, Karsay Zoltán, Jausz Jozefia, Horváth Ilona, özv. Gyóry Vilmosnó, stb. stb. A ravatal az ág. hitv. evang. convent dísztermében volt felállítva, hol egymást érték a látogatók. Sűrűn volt borítva a koszorúk halmazával, melyek közül különösen kitűnt a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerületé, a győri ág. hitv. ev. gyülekezeté, a dunántúli kerületi soproni főiskoláé ós a győri ev.. ref. egyházközségé. — Június hó 6 án, 3 órakor kezdődött a temetés. A gyászudvaron Issó Vince győri lelkész rövid, de megható, szép imában kérte Isten ál dását, a sokat alkotott püspök, az ékes szavú lelkész, a szeretve környezett munkatárs, a gondos apa kihűlt poraira; a vigaszt a lesújtott család és a hivek sok ezreinek mélyen megsebzett szivére Majd a gyülekezeti énekkar gyászéneke után a templomba vonult a résztvevő sokaság, melyben képviselve volt: Gyórmegye, Győr városa. a győri királyi tábla, a győri káptalan papsága, a győri felekezeti ós állami iskoiák küldöttsége, a győri ev. réf., a győri izr. hitközségek elnöksége. Antal Gábor ev. réf., Zelenka Pál ág. hitv. ev. püspökök, br. Prónay Dezső egyetemes,