Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Prot. egyházi és iskolai lap

adták kezüket; a szülői tekintély, a gyermeki alázatosság és engedelmesség megszűnt; mindenki azt tette, mit jónak látott. Erinek a kornak és ezen természetellenes viszonynak hű leirását találni meg a Nagy Képes Világtörténet most megjelent 160. füzetében — Ä 12 kötetes nagy muaka szerkesztője Marczali Henrik, egyetemi tanár, ki egyúttal e kötet irója is. Egy-egy gazdagon illusztrált kötet ára diszes fólbőrkötésben 16 korona; füzetenként is kapható 60 fillérjével. Megjelen minden héten egy füzet. Kapható a kiadóknál (Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság Budapast, VIII., Üllői út 18. sz.) s minden hazai könyvkereskedés útján, havi részletfizetésre is. Dr. Szigethy Lajos: Világtörténet I. rész. „A középiskolák V. osztálya számára" cimú iskolai könyv megjelent szép kiállításban, számos képpel Singer ós Wolfner könyvkiadóknál, Budapest, Andrássy-út 10. Ára 2 kor. 40 fill. Ugyanattól a szerzőtől már megjelent Magyarország története a III. ós IV. osztályok számára. A Világtörténet II. része a VI. osztály részére már sajtó alatt van- s a legközelebbi napokban megjelenik; a hátralevő kötetek pedig kellő időben megjelennek. — A protestáns középiskolák tanárainak figyelmét felhívjuk a fent felsorolt iskolai könyvekre. Szerzőjük, a ki a budapesti ágostai hitvallású főgimnáziumban a történet tanára: könyveiben igen nagy gonddal emeli ki és méltatja a történeti tárgyilagosság teljes figyelem bén tartása mellett — azokat az eseményeket, nagy embereket ós eszméket, a kik ós a melyek a protestáns gondolkozásra és protestáns egyházak fejlődésére, a történeti idők folyamán hatással voltak. Sárospataki Lapok. A pápa végrendeletét ismerteti s igy végzi fejtegetéseit: „Ez a végrendelet, a mint mindenki láthatja, nem egyéb, mint megrágalmazása, vádakkal elhalmozása mindannak, a mi nem a pápás egyház tartozéka és mindannak szertelen magasztalása, a mi a papismusnak járuléka. Egy végrendelet, a melynek nincs igaz tartalma, a melynek célja: a jámbor lelkeket elámítani, hogy vezettetni hagyják magukat a pápa s engedelmes szolgái által. — Valóságos hadüzenet számba is mehet ez az egész vegrendelet, a mely azt is meghagyja, hogy a pápai szék „szabványainak alá kell vetniök" magukat mindeneknek. Ez nem más, mint az államok ellen való izgatás, a melyeknek törvényeivel szemben az „isteni," iltetőleg „pápás" törvények az irányadók 1 Ez nem más, mint lázítás, a melyet „isteni" cégjelzéssel látni el, a legnagyobb visszaélés. — A protestáns világ láthatja, hogy minó a papismus manapság is ós megalkothatja magának a képet a jövőre vonatkozólag is. Róma nem enged, Róma nem feled, Róma gyűlöl, Róma rágalmaz, Róma lázit. Ez előtt a Róma előtt nincs okunk tisztelegni, mert a ki a protestantismust gyalázza: az előtt kalapot nem emelhetek. Nem a tisztesség kérdése már ez, hanem az önérzeté. Lám Róma önérzetes ós mi protestánsok nem vagyunk azok?" A „Cirkeyné Listy" áprilisi száma a következő tartalommal jelent meg: a vezető cikkben „Mindent a magyarosításért, még a szent énekek könyvét is" cim alatt cikkíró bírálja s támadja Pauli k János nyíregyházi ev. lelkésznek az „Ev. Egyh. és Isk." f. évi 12. számában közlött nyílt levelét, melyben P. ajánlja, hogy a tervezett magyar énekes könyvbe bevétessenek magyar köntösbe öltöztetett tót énekek, hogy azokkal a magyarosodó ev. tót hívek megbarátkozhassanak. A ,,0irk. Listy" az indítványt keményen elitéli, az indítványozót fanatikus, báránybőrbe öltözött falánk magyarositónak uevezi el, s többi közt ezeket irja : „az új magyar énekes könyvet tehát nem a magyar ev. nép lelki művelésére, hanem a tót hivek gyors megmagyarosiíása céljából kell megszerkeszteni, s hozzá az egész egyház pénzén, tehát a tót evangélikusok verejtékes garasaival kell megadni a módot, hogy a tót istentisztelet kiirtható s a tótok élő saját nyelve kipusztítható legyen I „s történik mindez a nyíregyházi tót nép szive vágya ellenére stb. . . . Végül, megjegyzi cikkíró, — hogy ha a magyar énekes könyvbe be is kerül — az indítvány értelmében, cseh-tót ének, ez szegénységi bizonyítványa lészen az egész magyar ev. egyháznak, mely „nélkülünk, idegenek nélkül híveinek még énekes könyvet sem tud a kezébe adni. Ők, a gazdagok, nyúlnak a mi kincseink után ! Ok az erősek, támaszkodnak reánk I Ők a dicsők, a mi tollainkkal ékeskednek I holott, mi szegények, a mivelődós eszközeitől megfosztva, gyöngék, mindenütt megverve, — és megvetettek vagyunk I Vagy talán minderre mitsem kell adni, csak a tótok megmagyarositása sikerüljön I" — A következő cikk cime : „Protestantizmus és hagyomány

1' irója dr. Kvacsala János, ki Berendts, dorpati egyetemi docens és magister „Gedanken über Protestantismus und Tradition" visszhangjaképen komolyan és érdekesen fejtegetvén, hogy a theol. modern radikálisok .miként kacérkodnak a hagyományról való r. kath. tanítással, azt mondja, hogy, mivel sem Rómának, sem a radikális protestánsoknak a szentírás nem elegendő s nem normatív tekintély, azért az írással szemben egyik a hagyományt, másik az észt emeli érvényre, mely tanítás azonban nem lehet s nem is lesz soha — úgymond cikkíró — az isteni hitnek ós bizonyosságnak erósitó ós vigasztaló eledele. — Figyelemreméltó Mocko leírása is, ki gr. Thür z ó György nádor betegsége és utolsó óráiról meghatóan emlékezik meg az egykorú s a palatínust