Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Nagyhont

ismertetését, nézzünk a fakultás életéből némely tudnivalót, a mi ismereteink gyarapítására szolgálhat s egybevetésre vezérelhet. A minisztérium ínég 1895 ben kinevezte Réville Jánost „mailre de conférences"-nek a fakultásnál, a kinevezés ellen három református konsistorium felfolyamodással élt a „Conseil d' État"-nál (államtanács;) utóbbi azonban elfogadván a minisztérium intézkedését, megmaradt a fakultás kebelén „a kiváló és kitűnő kolléga az összes tanárok örömére." A Sorbonneban (egyetem) s a fakultáson az idén is több vallási tárgyú előadás és felolvasásban találhatott élvezetet a közönség; a theológusok tanulni a Sorbonneba is eljártak, s ugyanott tartottak a theol. tanárok is előadásokat, igy : Allier (A vad népek erkölcséről) s Réville (A 19 századbeli vallástörténet fejlődéséről;) Picard Izsák lelkész pedig palestinai utazásáról, Michel Endre tanár a párisi Notredame székesegyházról. D i e t e r 1 e n Péter lelkész, a lelkipásztor s a sociális kérdésekről, Ban don a biblia modern forditásairól stb. értekeztek, növelvén a vallási ismereteket s érdeklődést széles körben A Sabatier halálával megüresedett református dogmatika tanszékének betöltése körül kis háború volt. A tanárok kizárásával konsistoriumok presentálják a tanárt, s a konsistoriumok nem tudtak könnyen megegyezni, végre is a többség döntött a fiatal M on mer János mellett, a ki nem lévén még tudor, kap egy thesist kidolgozásra, hogy címzetes tanár lehessen. Sokkal simábban ment s megy a választás — ágymond — Ménégoz, az ág. hitv. ev. theol. kathedráknál, s a lefolyt évben is a nyugalomra ment Lichtenberger, (ki már 22 ev előtt volt dékánus, mikor e sorok írója Párisban tanult) helyébe az ág. hitv. ev. egyház végrehajtó bizottsága a lutberánus tanárokkal egy testületben egyhangúlag felterjesztették a miniszternek az ev. erkölcstani tanszékre Ehrhardt Jenőt, a német n^elv, theol. irodalom maitre de conférences ét, ki már 1894. óta a tanszéknél ideiglenesen alkalmazva vala s most áll a doktorátushoz vezető vitatkozás küszöbén Theológiai dékánusnak, mely tisztet Sabatier betegsége s halála folytán ideiglenesen Ménégoz töltött volt be ki mint a theol seminarium (benlakó) igazgatója a Boulevard Aragon lévő fakultásba gyöngélkedései miatt is nem tehetvén át állandóan lakását, s különben is, mint igazgató, fontos missziót tölt be főleg most, mikor a képviselőház egy szavazata folytán a fakultást a párisi egyetemből (Université de France) való kiközösítés veszedelme fenyegeti, presentáltatoti, miniszteri kinevezésre Stapfer tanár. Kitüntetések is érik a fakultást, a mennyiben a miniszter Lods Adolf és Ehrhardt Jenő tanároknak megadja az „Officiers d' Académie" Cimet, Bonét-Maury fakultási tanárt pedig megtiszteli a glasgowi egyetem a tudori cimmel „honoris causa." A theológiai hallgatók száma 68 volt, kik közül 24 végzett az év végén, s az összesek közt volt 7 idegen : egy amerikai, egy würtembergi, egy dán, egy svéd, egy orosz és két elzászi. Licentiátust tett Majal Cyprián (thésisei : „De conscientia in novo Testamento" és franciául: „A reform, és luther. erkölcstan összehasonlítása ;") doktorátust pedig tettek: Mon od Vilmos (a ker. reményről s az isten országáról) és Söderbio m Náthán (a jövő életről) értekezvén ; utóbbi nyom* ban meghívatott az upsalai theol. fakultásra tanár* nak, elhagyván párisi svéd lelkészi állását. A theol. könyvtár 14,600 kötetből áll, könyvtárnoka az elhunyt, nagyérdemű Berger-Salle Sámuel utódja Viénot János hittudor. A jelentést kiegészítik még különféle kitűzött pályázatok, Sabatiernek hattyú dalszerű szép levele, Allier tanár magvas és terjedelmes székfoglalója „Tartuffe és a vallás" cimen, továbbá Stapfer és Bonét Maury professzorok pályázati jelentései s bírálatai theológusok pályamunkáiról s végül az előadások sorrendje következik az 1901—2 ik tanévben s értesítés és feltételek közlése a theol. vizsga licentiátus és doktorátus elnyerésére nézve. Krupec István. Független Magyarország „Politikai körökben nem kis föltűnést kelt az a hir, hogy a jezsuita-rend Magyarországon nagyobb birtokvételeket tervez s a rend megbízottai már több nagy birtokra alkudozást is folytatnak. A jezsuiták birtokszerzése ellen határozottan tiltakoznunk kell. Eltekintve attól, hogy törvényeinkből kimutatható volna a holtkéz birtokszerzésének tilalma, tiltakoznunk kell a jezsuiták terjeszkedése és erősödése ellen általában, mert ez a rend mindenkor a konkolyhintő szerepét játszotta és a hol megveti a lábát, ott vége a felekezeti békének, jó egyetértésnek s kezdődik a reakció minden sötétségével. -— A hir, hogy a jezsuiták birtokvételekre készülődnek, meglep bennünket, Meglep azért, mert ezek a szerzetesek mindenkor irtóztak a nyilvánosságtól, mindenkor alattomban, csendben dolgoztak s szerény munkájukat úgy intézték, hogy a nagy világ munkájukat észre se vegye, csak a munkájuk gyümölcsét. — Régi igazság, hogy a milyen tiszteletre méltó lehet a jó pap, olyan átkos hatása van a rossz papnak. A jezsuita pedig rossz pap. Rossz, mert a helyett, hogy a szeretet igéit hirdetné, a visszavonás magját hinti el ott, a hol megfészkeli magát. Rossz a mi szemünkben azért is, mert a jezsuita a megtestesült internacionalismus. — Sokat lehetne arról irni, hogy micsoda mnnkát végeztek nálunk Magyarországon a jezsuiták az utolsó 20 esztendőben. A mi felekezeti villongás volt és van, annak a magvetői mind ók voltak, részint az.