Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

1902-06-12 / 24. szám

származás külső kötelékénél fogva, hanem szivünk­ben, bensőnkben isi „Uj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek!" ezt olvassuk az írásnak drága soraiban. „Senkinek semmivel ne tartozzatok, ha­nem, hogy egymást szeressétek!" — „Sze­resd a te Uradat istenedet, szeresd felebará­todat, mint tenmagadat!" Szeressétek ellensé­geiteket; áldjátok azokat, a kii titeket átkoznak 1" .A szeretet ne légyen tettetés! „Ne szeres­sük egymást csak beszéddel és nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal !" Oh nem akarok több idézetet venni ajkaimra az Uj szövetségből, melynek fejezetei valósággal megannyi dicsőitő költeményei az egész minden­séget átkarolni, fentartani, összefűzni hivatott, fel­magasztositó, szent szeretetnek ! Ne feledjük el azt, a mit Deák Ferenc mondott (1841.,) hogy: „Áldás gyanánt adta az Isten a vallást az embernek s igy nem egyéb, mint annak mivoltából való kivet kő zte­tése az, ha ezt a legszentebb áldást indulat s vakbuzgóság oly gyakran teszi súlyos átkoknak forrásává !" Azt szoktáü mondani a nemzetközi jogban, hogy a tenger választó-fal az ellenségek s összekötő hid a jó barátok között! A hitnek mélységes tengere, a mely vihartalan hullámaiban a legdrágább gyöngyöket rejti számunkra, ne le­gyen és ne lehessen választó-fal soha mi közöt­tünk ! Legyen az erős, összekapcsoló hid mind­nyájunk között, a mely valamennyiünket egy ós ugyanazon helyre vezet; a teremtő szeretetéhez s ebben — az ő képmására teremtett lényeknek — az embernek szeretetéhez ! Vallásunkat hadd nevezzék méltán a „szeretet vallásá"-nak ! Nyissuk meg szivünket, lelkünket ennek érzete előtt ! vallásunknak nem lehetünk méltó követői e nélkül s minden lépésünkben, melyet a szeretet hiánya vezérel, ellentmondásba jutottunk hitünkkel ! Oh, ne fukarkodj szived melegével S a mennyit adhatsz : adj a szeretetnek ! Szeresd, szeresd, ki szivét hozza hozzád S öleld szivedre, a ki hőn szeret ! Tudod, mi tartja fenn a nagy világot ? A szeretet, csupán a szeretet I Ha ez nem élne, ez nem járna köztünk, Mi sem járnánk, csak örvény s rom felett... A gyűlölet ! az örök éj maga ! Villáma van, de nincsen csillagai '' (Endrödy.) Tekintsünk tehát szabadnak, tekintsünk tehát­a mienkkel teljesen egyenlőnek minden vallásos­meggyőződést és szeressük embertársainkat test­vérek gyanánt, mert csak akkor lehet jogos igé­nyünk arra, hogy ezt kivánhassuk saját magunk: irányában is ! Szabadsági Egyenlőség! Viszonosság! Ez az a három egységes elv tehát, a mely az előadottakból a vallásos élet terén egyenesen: öred. Ez az a három egységes elv, a melyet az újkor államainak egész terjedelmében alkalmazásba kell venniök és meg kell valósitaniok, az összes — létüket nem veszélyeztető — vallásfelekeze­tekre nézve egyaránt! Ez az a három egységes­elv, a mely az összes törvényesen bevett ós tör­vényesen elismert vallásfelekezetekre nézve, az. 1848. XX., az 1868. LIII. ós az 1895. XLIII. t. cikkek rendelkezéseiben, ott diszeleg már a Magyar Törvénytár lapjain is ! Úgy lehet, hogy a gyakorlati élet ennek a nagy elvnek a teljes érvényesülését nem mindenben teszi lehetővé, de ez reánk nézve csak egyet jelenthet, azt, hogy türelemmel, kitartással, hűséggel és mindenek­fölött szeretettel igyekezzünk a felmerülő gyakor­lati nehézségeket elháritani és kivinni azt, hogy édes hazánk több, mint ezeréves alkotmánya, mely — mint minden történeti alkotmány — a nélkül is a nemzet egészének szivéből, lelkéből fakadt: a szép, az egyedül helyes s a nemzetünk szivéhez és lelkéhez egyedül illő hármas nagy elvet, a gyakorlatban is teljes megvalósításra tudja emelni És most hadd soroljam fel futólag azokat a követelményeket, a melyek az általános államjog tanítása szerint, a vallásszabadság nagy elvébea benne gyökereznek s a melyeket — 14 pont­ban — a legszebben kifejtve, Hinschius Pál­nál, a berlini egyetem kiváló tanáránál olvastam. 1. Biztosítani kell az egyesek szabadságát a tekintetben, hogy minden őket ezért érhető hát­rány nélkül, bármilyen vallásos meggyőződést kö­vethessenek, illetve ne követhessenek mindaddig, mig vallásos meggyőződésüket kifejezésre juttató cselekvónyeik a büntető törvényekbe nem ütköz­nek s a közrendet nem zavarják. 2. Biztosítani kell az egy vallásos meggyő­ződésen levőket arról, hogy vallásuk gyakorlása és ápolása végett, társulatokká tömörülhessenek, természetesen ugyanazon korlátok mellett, melyek

Next

/
Thumbnails
Contents