Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Késmárk
tói egyházhoz tartozó schveinsbachi leánjegyház látogatására rándult ki a főpásztor. Látnivaló, hogy pihenést nem ismerő komolysággal „carpsit dies" mindenütt evang. hithűségre buzdítva, félreértéseket szeliden eloszlatva, rendelkezései által csakis az egyházak javát munkálva, s az egyházi törvényeknek érvényt szerezve; s milyen eredménynyel? Itt történt a tót egyház visitatója után, hogy a jámbor becsületes nép hazaérve az isteni tiszteletből, könnyleli szemekkel dicsérte, hogy : „csak most láttuk és tudjuk, hogy milyen ember ez a mi püspökünk ; nem az, akinek festették, a kik sziveinket fel akarták ingerelni ellene, hanem az, a ki szent vallásunkat hiven ápolja, szeretett nyelvűnket nem sérti, hisz maga is azon beszél legjobban, s tehát javunkat célozza; jöjjenek bár most a hamis próféták, siket fülekre ós zárt szivekre találnak ezentúl ! a Adja is hát az igazságos Isten, hogy úgy legyen. Itt megjegyzendő még, hogy ide Bazinba Pozsonymegye alispánja is követte püspök úr ő méltóságát, hogy a megye területén itten mutassa be tiszteletét. Május hó 25-én délután tovább indult a püspök úr. hosszú kocsisor kíséretében, M o • dórba; útközben a modori tót egyház filiájában, Teriingen megállva s szemügyre véve ennek is kóláját. Azután Modor városában három torony kilencz harangszava alatt bevonulván, a városháza előtt a polgármester diszben fogadta, őszinte tisztelettel üdvözölte, mint e város barátját, tovább haladva, a tót paplak előtt megállt a díszmenet, a hol a tót egyház tisztelgett s azután szállása, a német paplak s egyszersmind főesperesi otthon felé indulva, mindenütt élő virágok, a leánykoszorúk szebbnél szebb ós virulónál virulóbb sorfala között a kapú elé érve, a főesperes úr, mint helyi lelkész által, a legtiszteletteljesebb szívélyességgel üdvözöltetett. Rövid pihenés után azonnal folytatódott a munka a német presbyteriummal s nem hiába a főesperes egyháza volt a most vizitált egyház, mert mindazon tényezők és állapotok, melyek valamely egyházat igen jó egyházzá teszik s melyeket már az eddig meglátogatott egyházakban is oly bő mértékben talált volt a püspök úr, hogy egy élces nyilatkozata szerint már egészen el volt kényeztetve : a hitbuzgóság, az áldozatkészség, a haladás, a rendezettség, a szakavatott vezetés s hozzá hiven ragaszkodó követés, szóval mindezen evang. erények tekintetében ezen egyház régi történelmi dicsőségéhez hiven méltán a többinek élén járó nak találtatott. Különösen megható részlete volt e vizitációnak az, midőn a püspök úr meghatott szavakkal üdvözölte a főesperes urat áldott tevékenysége legbensőbb színhelyén, itt helyi gyülekezete közepette és köszönetet mondott neki azon fáradhatatlan buzgalmáért, melylyel Isten országa kiépítésében a maga részét mindenkor hiven teljesítette, — neki, a püspöknek közigazgatási hovatovább fárasztóbb munkájában, mint főesperes nemcsak a mennyiben ez az esperesség területére vonatkozik, hanem a szélesebb körökben is egyik legkészségesebb és megbízhatóbb munkatársa volt, a miért is kívánja, hogy az Isten áldása a jövőben is kisérje minden léptét. E megható jelenet gyöngyévé vált pedig a prèsbyteriumnak nyomban ehhez csatoltan felhangzó azon kérése, hogy engedné meg püspök úr, hogy itt e történelmi fontosságú pillanatban, a midőn lelkészök visitáló püspöke előtt áll, kifejezhesse iránta érzett mély háláját azon hithű vezetésért, melylyel eddig egyházát oly fényes magaslatra emelte, rendithetlen bizalmát lelkipásztora minden intézkedése iránt és büszkeségét azon örvendetes tapasztalatokon, hogy lelkészök működésének nyomai az egyházi élet keretén kivül a város ügyeiben is mindenütt, mint legmaradandóbbak és legáldásosabbak tűnnek fel. Püspök úr e keresetlenül, de visszatarthatatlanul is e pillanatban felhangzott igaz elismerést ol} érdemjelnek nevezi, mely értékesebb minden drága kövekkel díszített arany érdemkeresztnél, lévén ez a legfőbb kitüntető elismerés, a melylyel egy hálás gyülekezet méltó lelkészének adózhatik s szívből kívánja, hogy ennek mindkét fél, a lelkész is és a gyülekezet is az évek még hosszú során át örvendezhessen, mert akkor az Úr Isten is örvend mindnyájukon. A gyülekezet iránt a püspök úr az egyházkerület hálájának adott kifejezést azon rendkívüli áldozatkészségéért, melylyel lehetővé tette azt, hogy az egyházkerület leánynevelő intézete már most és itt helyben állitható fel, a mi a modori német egyház oly tetemes hozzájárulása nélkül még nem vált volna lehetségessé. Ezután május hó 26-ának délutánja és a következő nap délelőttje pihenési időnek volt jelezve ezen vizitáció programmjában ; de hát mi ból állott valóban a pihenes? Abból, hogy délután a német egyház 2 s a tót egyház 3 iskolája vizsgáltatott meg s abból, hogy másnap egész délelóttjét a befejezése felé haladó kerületi leánynevelő intézet építő bizottsága élén ex épület tetőtől talpig, vagyis a villámhárítótól egész az utolsó pincezugig át meg át lett kutatva, szemlélve és a nevezett bizottság ülésében jegyzőkönyvezve Csupán a delet négy óráig a modori gyönyörű, üde fenyveserdőben töltötte őméltósága; aztán pedig ismét visszatért a tót egyházban végzendő munkához. Ennek csak két főbb mozzanatát emelem ki itt: az egyik az egyház legöregebbik tanítójának, Izák Jánosnak 50 éves tanítói jubileuma volt, melynek megtartásához püspök úr ő méltósága teljes szívből lélekből hozzájárult; a másik az egyháznak kibékítése a
