Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - A két protestáns egyház egyesítése

"vagy dogmatikailag is De mivel szembeállítja egymással a két egyház űrvacsorai tanát s abban áthidalhatatlan ellentétet nem talál, azt kell hinnem, hogy teljes összeforrást, szervi, dogmatikai egybeforrást, összeolvadáot kiván Ön. Ha lehetséges volna, mindenesetre ez volna a legkívánatosabb ; de hát a felvetett eszme lényegére nézve ez mindegy. Három szempont az, a mely Önt vezeti. Az egyik a magyarság izmosodása, a másik a kierikálizmus elleni sikeres védekezés, a harmadik jogos igényeink kielégítése. Mind a három oly czél, a melyeknek valósulását én is szivemből -óhajtom. De hát az egyesülés útján elérjük e ezt a •ozélt, vagyis más szóval erősebbek leszünk-e? mert hiszen ezt akarja ön. Én attól tartok, hogy nem, sót ellenkezőleg, gyengülünk. A magyar nemzetnek, ide értve a nemzetiségeket is, és a magyar protestantizmusnak közös bűne az indolentia. Mikor bókében hagyják, mintha «sak lethargikus álomban feküdnék, nem törődik semmivel. A helyett, hogy a béke idején védvárait erősítgetné, még a meglevő falakat is omladozni hagyja. Hanem azután ha bántják, különösen ha nyelvét és vallását bántják, felriad, mint az alvó oroszlán. Nem is kell igen messze vissza mennünk, példa rá az ötvenes években a hivatalos germanisálás ós a pátens elleni küzdelem. Már most mi történnék akkor, ha az unió kérdése a zsinat tárgyai közé felvétetnék? Hogy felriadnának akkor tót testvéreink, a kik minden egyesülési törekvésben magyarositási törekvést látnak ! Milyen harcz, milyen belső meghasonlás támadna akkor az egyházban 1 És pedig nemcsak aL evangélikus egyházban ám, hanem a reformá tusban is. Hiszen csak a mult héten olvastuk a „Magyar Szó"-ban egyik ref. lelkész levelét, a ki feljajdul, mert a tótajkú reformátusok a róm. katholicizmus karjaiba vetették magukat, csupán azért, mert a convent nem engedte meg az elfogyott tót nyelvű énekeskönyv újból való kinyomatását, hanem a magyar énekeskönyv használatát rendelte el Már most melyik erősebb ? Két különálló, de összetartó, consolidált egyház-e, vagy egy egyesült egyház, de a melyet belső harcz emészt? Hiszen „minden ház, mely önmagával meghasonlik, elbomol.Hát még ha a hitelvi kérdés felvettetnók, abból származnék ám még csak bábeli zűrzavar. Bármint gondolkodjék is valaki a dogmák felől, de annyi tény, hogy azok adják meg valamely egyháznak sajátos jellegét Ha lehetséges volna az összes dogmákat egyszerre kitörölni az emberiség emlékezetóból ós oda adni kinek-kinek kezébe az evangéliomot, mint hitünknek egyedüli szabályozóját: holnap a dogma újra megszületnék, mert az Írást mindenki saját felfogása szerint magyarázná s megalkotott meggyőződéséért elmenne újra a máglyára. A dogma kérdését tehát kicsinyelni épen nem lehet. Azt látom, hogy Ön e kérdésben nem elfogult. Én sem tartom magamat annak s ime, mégse tudunk egyetérteni, hogyau tudnának tehát megegyezésre jutni azok, a kik közül egyik Lutherre, a másik Kálvinra esküszik? Dogmatikai kérdés a zsinaton I Hiszen akkor meghasonlanók önmagában a luth, zsinat is, meg a ref. zsinat is, azután pedig összevesznék egymással a két zsinat. Ugyebár, ez nem az eró, hanem a gyengeség forrása. A dogmatikai unió nem képzelhető másként, mint hogy mindegyik fél valamit engedne. No, az volna ám az épületes látvány, mikor a zsinati atyák hi.telveik felett alkudoznának ós kiegyeznének 50#re. De tegyük fel, hogy valami csodálatos módon sikerül az unió. Ki kényszeríthet minden gyülekezetet, hogy abba belemenjen? Nos, akkor lesz egy hivatalos, egyesült egyház; azután lesz két régi lutheri ós kálvini egyház. Két egyetértő, egymást szerető egyház helyett három viszálykodó, gyűlölködő egyház. Hát hol van a nagyobb eró? Most még egyet, ön kedves collegaaz unió kérdését a zsinat tárgyai közé akarja felvétetni, vagyis más szóval az egyesülést zsinati törvényben óhajtja kimondatni. Tehát a lelkeket a törvény kényszere alá,akarja helyezni; uralkodni akar a lelkiismereten, bilincsekbe akarja verni a meggyőződés szabadságát. Nem veszi észre,, mi ez? Egyik sarkalatos evang. elvnek a negátiója, elleneink annyiszor kárhoztatott bűnének sanctionálása. Régente fegyverekkel kényszeritettóií apáinkat az egyedül üdvözítő róm. kath. egyházba; ma pedig a törvény fegyverével kónyszeritsük az unokákat az egyedül üdvözítő uniált egyházbal De nem akarom a dolgot ad absurdum vinni. Hiszen, a mint mondám, czólom nem a polémia. Csupán azt akartam bizonyítani, hogy az unió bármely alakjában csak gyengitene bennünket és igy veszélyes lehetne. Nem olyan nagy baj ám az, mikor az édes anya egy erőteljes magzat helyett ikreket hoz a világra Hiszen az ikrek is megerősödhetnek, azután rendszerint mennyire hasonlítanak egymáshoz arczban, hajlamokban, jellemben ós milyen megható szeretettel viseltetnek egymás iránt I Jó és balsorsban el nem válnak, örömöt, bánatot megosztanak, együtt munkálódnak, fáradnak, küz denek. De ha ezt valami fátum, mint a siámi ikreket, természetellenes módon összeforrasztaná, akkor egyik a másikat szabadságában — akaratlanul is — gátolná. Félő, hogy a bókét viszály, a szeretetet gyűlölet váltaná fel. A reformatiónak két ilyen egymást szeretó ikergyermeke a testvér prot. egyházak. Maradjunk