Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Veres József

TOB át össe meg. A törvényt máskép nem tudora érteni ; bármennyire foglalkozom vele, egyedül ezt az értelmet találom. De ugyanezt az értelmet találta benne a t. miniszter úr is az ő nyilatko zatában, mert a mikor a törvényjavaslatot beterjesztette, ezt mondta: „E kétségkívül jogos kifogás következtében, — hogy t. i. az összeg teljes folyósitásáig kevesebb lenne ezen lelkészek fizetése, mint volt a régi kiegészítéssel — a legnagyobb készséggel feleltem meg annak, hogy addig is, a meddig a fokozatos végrehajtással a 800 frtba jutnak, rendelkezésükre bocsáttassák a megfelelő összeg, ha igazolják, hogy 800 forintig ki volt egészitve a fizetésük." A t. miniszter úr tehát szintén úgy értette, inint én és a mint az egész érdekelt közönség értette. Mi történt mégis? A kongrua kiszámításának nehéz ügyével a minisztérium sokat foglalkozott; nagyon lassan haladt előre a munka. Elismerem, óriási akadályai voltak. Ennek tulajdonítom, hogy az illetők figyelmét a kongrua megállapítása kötötte le egészen ós a régi segélyt nem adták ki. A lelkészek folyamodtak. Két esztendeig választ sem kaptak kérvényükre. Mikor tavaly az evang. egyház egyetemes gyűlésén ezt előhoztam, akkor átlátták a minisztériumnál is annak a felfogásnak helyességót, hogy a régi segélyből addig illeti a lelkészeket bizonyos összeg, a mig illetményük az 1600 koronát el nem éri. Érre aztán egyszerre elintézték a kérvényeket, a melyek a minisztériumnál voltak ós egyszerre három esztendőre visszamenőleg kifizették a segélyt. Ez azt mutatja, hogy a minisztériumban a paragrafus értelmére nézve előbb tévedtek ; mert ha az első álláspont lett volna a helyes, hogy ugyanis nem illeti a lelkészeket a segély, akkor 1901. őszén n^m adták volna ki utólag 3 esztendőre. De mert elismerték, hogy az első felfogás téves volt, három esztendőre utólagosan kiutalványozták. Itt volt az első vesztesége az illető lelkészeknek. De ott van a második hiba; a számitásban a minisztériumban most sem mennek el addig, a meddig a törvény rendelkezése szerint kellene. Nem utalványozták ós nem utalványozzák ki a segélyt 1600 koronáig, hanem egészen más magyarázatot adnak a törvénynek. Itt van kezemben egy eredeti elintézés. Az illető lelkésznek megáltapitott fizetése 1200 korona, kap a régi segélyből 100 koronát, a kongruából kellene kapnia 400 koronát, de a végzés azt mondja, minthogy most a kongruából kap annyit, mint azelőtt a régi segélyből, tehát a régi segély megszűnik, holott még 1600 koronáig nem megy fel a fizetése Pedig a 20. §. értelmében a régi segélyből mindig annyira lesz igénye, a mennyi az 1600 koronából hiányzik a fizetéshez, hozzászámítva a kongruát. Ezt pótolja a régi segély; ha a kongrua megközelíti az 1600 koronát, pl. ha a fizetés ós a kongrua 1500 korona, akkor a régi segélyből 100 korona illeti. Ez a végzés azt mondja: ha már annyit kap valaki kongruában, a mennyit kapott a régi segélyből, akkor a régi segély megszűnik, habár a fizetés az 1600 koronát nem is éri el. Épen azért, mert a t. minisztériumban belátták, hogy az első felfogás hibás volt, remélem, befogják az illetők látni, hogy a második felfogás is hibás és a t. miniszter urak magyarázata szerint 1600 koronáig kell mindazon lelkészeknek a fizetését kiegészíteni, kiknek kongruája ós fizetése nem megy el 1600 koronáig. Ezt következtetem abból is, hogy azóta is következetesen felveszi a t. miniszter úr az előirányzatba szükséges összeget. Előirányoztatott erre 1899 re 500.000 korona, 1900 ra 500,000 korona, 1901-re 500.000 korona, 1902-re 600.000 korona, holott megfordítva lehetne most már nem emelkednie, hanem csökkennie lehetne ennek az összegnek 1 Ennek magyarázatát nem tudom, minthogy a kongrua emelkedett, a régi segély leszállhat, a kilenczedik évben a régi segély meg fog szűnni ós a kongrua teljes összegben fog szerepelni. De még a zárszámadásnál is ilyen eset fordul elő. A t. minisztérium úgy érti, hogy ezt az összeget neki 1600 koronáig ki kell egészíteni, de azt nem egészítette ki; mert pl. az előirányzott 500 000 koronából az 1899 iki zárszámadás szerint csak 300.000 koronát fizetett ki, 900-ban 377.000 koronát; hogy 1901-ben mennyit fizetett ki, azt nem tudom. Ez természetes következése az előbbi magyarázatnak. De minthogy ez nagyon sok jóravaló családnak olyan igényét szünteti meg, a melyet neki a törvény megád, a melyet neki a miniszter úr biztosit, a minek teljesítését a költségvetés lehetővé teszi, mert a törvényhozás megadja a költséget a miniszter úrnak erre a czólra: ón tisztelettel kérem a t. miniszter urat, méltóztassék ezt az ügyet figyelemre méltatni ós tekintve azon, szegény lelkészeknek nyomorult helyzetét, mikor 5—6 száz forintból családot kénytelenek úri módon ellátni, — már t. i. úri módon falusi viszonyok közt, — továbbá gyermekeket neveltetni : ne vonják meg ezt tőlük hibás törvény magyarázat miatt, mikor a törvényhozás maga azt akarta, hogy 1600 koronát kapjanak. (Igaz! Ugy vanJ a szélsóbaloldalon.) A t. miniszter úr nevéhez van fűzve az érdem, hogy ezen szegény családokon segíteni igyekezett az 1898. XIV. törvónyczikkel. Ne tűrje, hogy az ő nevéhez legyen fűzve az is, hogy ezt a törvényt rosszul értve, rosszul hajtották végre. Egész bizalommal ós tisztelettel kérem a t. miniszter urat, hogy a törvény szellemének megfelelő