Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Prot. egyházi és iskolai lap

& azt az ünnepet Iwárólág a maga részére fog­lalta le. Mikor a ker Magyarország helyreállítá­sát hangsúlyozza: hivatkozva a protestánsok ker voltára, azokat is be akarja vpnni az akczióba. S mikor a vallásegyenlőség törvénybe iktatott nagy elvének a prot. keresztyénekkel szemben való meg­valósításáról van szó az egyenlő jog, a törvény és igazság neveben: akkor az ellen kézzel-lábbal hadakozik, meghiúsítására minden lehetőt elkövet. Pedig hát ÍX 48. XX végrehajtása szintén a k^r. Magyarország megerősödését jelenlené. Igen 1 De nem pápás értelemben, mert „kaíholicismus és keresztyénség egy," tehát küzdeni kell ellene I Va­lóban ez is pápas igazság!" Erdélyi protestáns lap. „Mondjuk ki., őszintén : államkormányzatunkkal szemben a ka­thoiicizmus hatalom. Elméleti jogviszonyaink sze­rint a kath. vallás éppen úgy nem állam-vallás, mint a többi; valóságban azonban : több az állam vallásnál. Nem munkatárs, hanem rendelkező úr, ki nagyon is duzzog;—nem azért, havaiamiben sérelme -van, mert erre alkalom nem esik, hanem — ha az állam, kedveért nem tagadja meg más felekezeteknek a levegőhöz való jogát, Bizony valóságos káromkodás számba jöhet, mikor nap­jainkban akadnak, a kik nem átalják panaszolkodni, kiabálni a kath. egyház elnyomattatásáról, üldöz-' tetéséről. — De hat e kiabálások, követelődzések, jogformálások,-- Ha tán némelyek előtt Iféptêlerî ségnek latszik is, ez nagyon is befolyásolják ál­lamkormányzatunkat. Hogyan szólana, egy minisz ter férfias bátorsággal, mikor egv hath. főpap kívánja, hogy hagyományos képzelgésének támo gatásara, fehérnek állapittassék meg a fekete!? (Gondoljunk csak az erdélyi püspöki czim kérdésre.) — Vagy a mi az újabb törvényhozási alkotások ban oly nagy mértékben felzúditotta a kath. szó­vivők méltatlankodását: az egyházpolitikai refor­mok, vájjon a katholikus kívánalmak vereségét jelentenék? Határozottan nem. A serelem minden józan gondolkozó előtt csak kép/elges Sőt, ha a kiindulást vesszük, az elkeresztelesi ügyben folyta­tott megfékezhetetlen visszaéléseiknek találtak tör vényes alapot. — Ám azért az elnyomatás miatti panasznak reszükiől vége nincs. Es a míg a kath jogtalan kiváltságok ez érzékenység által valóságos „ne bántsd virágokká" válnak: mit teszünk mi? Emelné fel a protestan­tismus érdekeinek, legtisztább jogainak megóvá­sára szavát valaki világi jeleseink közül ? Sót ellenkezőleg az elalkuvás szelleme dominál min­denütt, a hol komoly h angna k kellene felemelkednie. Most a „szabadelvüseg," majd a kormányzattal való „Jóviszony," itt valamely látszólagos „viv­mány 4 biztosítása, ott anyaszentegyházunk szellemi „felsőbbségének" önérzetes czimen nagy „felül­emelkedettséggel " mondunk le érdekeinknek vé­delmezéséről és csitítgatják el befolyásos világi vezetőink a. ^méltatlankodás kitöréseit éâ 'eszik „néma gyermekké" egyházi kormányzó testülete­inket, a kinek természetesen „anyja sem értheti a szavát.* Felsőbb egyházi hatóságaink igy épitik meg az állam kormány részére az aranyhidat, azon mélységek felett, melyeket provinciális egyházi életünk betöltésre tár fel az előtt. Sérelmeink, panaszaink bizonyos apathiával láttatnak el. S hogyan kivánhatnók az államkormáhytól, hogv komolyan vegye azokat, ha mi magunk sem vesz­szüli, látszólag komolyan? Csodálkozhatunk-e, ha a rnegalázásunkat ké Fező állami döntések támasz . pontot keresnek abban, „hogy as egyházi hatóság sem tulajdonit jelentőséget a kérdésnek." Végre• valahára be kell látnunk egyházi érdekeink ere­lyesebb felkarolásának szükségét. Fel kell ismer­nünk, hogy a lábra kapott irány mellett, a belül sorvasztó közönyösség és kívülről fekapatott számba sem vétel kiszámíthatatlan romlásba jui tatja anyaszentegyházunkat " Protestáns egyházi és iskolai lap. „ Az 1848. XX. t. cz. végrehajtásának ügye nem po­litikai, hanem állami, nemzeti és felekezeti kérdés. Helyes, • megnyugtató megpldása csak az e törvény által érintett legmagasabb állami, nemzeti és egy­házi érdekâk elfogulatlan mérlegelése és kiegyez­tetése melleit lehetséges. Éppen azért a kérdést a párt- vagy éppen felekezeti politika sekélyes tala­jára hurczolni s belőle párt- vagy felekezeti kér­dést csinálni nem lehet, és nem szabad. A vég­rehajtásnál ugyanannak az államböcsesógnek, nem­zeti közvéleménynek és felekezeti elfogulatlan­ságnak kell szerepelnie es érvényesülnie, a mely magát a törvényt létrehozta. Párt- vagy fele kezeti politika terére hurczoltatva azonban a kérdés egyoldalúvá is tétetnék, szükségtelen és a megvalósítást lehetetlenné tevő politikai és felekezeti ellentéteket tamasztana. Az 18 48. XX. t.-czikk végső elemzésében nem vezet egyébre. mint az egyháznak teljes szeku* larizácziójára. Ezt pedig okos ésszel nem kíván­hatjuk, mert azzal el kellene vétetnie autonómiánk­nak is. Nem a teljes vagy a részleges szekulari­záczio alakjában tartom tehát szükségesnek az 1848. XX. t. cz. végrehajtását, nem is úgy. a mint a törvény mondja, hogy „minden bevett felekezet egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költ ségek által fedezhessenek," hogy legelső sorban eltüntessenek azok a kirívó ellentétek, a melyek a rom. kath. ós a többi bevett egyházak között az államhatalomhoz való viszonyukban feltűn­nek, szóval, hogy a törvénybiztositotta teljes egyenlőség és viszonosság valóban meglegyen ; azután pedig, hogy a róni. kath. egyházi vagyon felhasználásának kellő ellenőrzése mellett, a többi egyházak oly aránylagos állami doiácziót nyer­jenek, a mely szükségleteiknek -megfelel, lehet, ségessé teszi a teherviselés méltá.iyossa tételé

Next

/
Thumbnails
Contents