Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Mohácsy Lajos. Államsegély a lelkészeknek

a kellő tiszteletet megadják ! 1" (Prot. Sc.iröter 636, 675, 699. 1.) 1667-ben már Columbi András, szlabosi lelkészt sem fizettték Zabreczky László földes úr parancsából a hívek, Osetneken Widony András káplán nyomorgott, miután Andrássy Miklós ííItal minden jövedelmétől megfosztatott, ez évben a gömöri főispánná választott II. Széchy Györgyhöz hiába küldettek R

jgius Jakab rozsnyoi és Nigrini Kristóf veszverési lelkész „protectionale" nélkül tértek vissza! 1668 ban Veszverésen is minden jövedelem nélkül volt a lelkész és 1670ben Kaprini Izsák baradnai lelkész ellen is tört Zabreczky László. Esperességünk egészen magára hagyatván és minden oldalról megtámadtatván mindinkább háttérbe szőrűit, több és több anya- ós leányegyháyat veszitett és miután 1667 ben I. Rákóczy Fejenczhez, illetőleg a „pataki iskola" visszaállitásálioz kötött reménye is meghiúsult és 1669 ben a tized mindenütt elfoglaltatott: fennmaradása is kérdésessé lett! Hogy a tized elvétele után a lelkészek fizetését illetőleg kellő intézkedéseket tehessen és a még fennmaradt egyházakat a végenyészettói meginentsp. az általános egyházlátogatást rendelte el, mely 1670. január 28 tói 1670 február 19 ig Veszverésen, A. Sajón, Kobeláron, Dobsinán, F.Sajón, Geczelen, Restéren, Szlaboson, Ochtinán, Osetneken, Rozlosnán, Kuntaploczán, Gömörpanyiton, Sajógömörön, Siivetén, Köviben, Ratkón, Ribniken, Budikfalván, Balogon, Derecsényben, Kietén, Baradnán, Bisztrón, Rákoson, Jolsvataploczán, Sumjáczon, Hosszúréten, Róczén, Vizesróten, Chisnón ós Rozsnyón, összesen tehát 32 egyházban meg is tartatott. Polornka, Oláhpataka, Betlér, Tamásfalva, Jolsva, Hárskút, mint látjuk, teljesen elveszett és más egyházak is a magát befészkelt róm kath. plébános mellett a létért folytonos küzdelemben állottak. Kiemelem még itt, hogy esperességünk kérJelhetlen üldözőjétől, Vesselényi Ferencztől és a murányi összeesküvéstől teljesen távol állott, leg alább semmi nyoma, hogy az e koiszakbeli üzel- » mekben részt vett avagy azokról csak tudomással is bírt vjlna. (Folyt, köv.) BELFOLD. Beküldetett Készséggel adjuk közzé a dunántúli ág. h. ev. egyházkerület püspöki titkárának alább következő hozzánk beküldött levelét, a mely az 1897. év végéig a lelkészek által élvezett államsegély kérelmezése tárgyában a dunán túli ev. püspök által tett lépésekről ós sürgető felterjesztésekről szólván, őszinte örömünkre arról győz meg; hogy „az intézők" nem mindenütt hallgattak, sőt a mint éppen e levél is bizonyítja Gyurátz Ferencz püspök — igen helyesen — gyakori telterjesztéseivel • sürgette az 1898. XIV. t. cz. 20 § ának végrehajtását és pedig a mint erről Mohácsy Lajos püspöki titkár órtesit — nem eredménytelenül, de szóljon maga a levél :. Nagytiszteletö szerkesztő úr ! Az „Evang. Egyház ós Iskola" deczember hó 19-én megjelent 51. számában a „Szerkesztői üzenetek"-ben Oii. Zs. úrnak szólva, az 1897. ó/ végóig élvezett lelkészí államsegély ügyében szerzett tapasztalatainak felsorolása után, üzenetét ezzel zárja be: „Az érdekelt kongruás lelkészek hallgattak, az intézők hallgattak, — de jól jártak, a kik rám hallgattak !" Nem tudom, hogy az intézők alatt kiket ért ; valószínű azonban, hogy az esperesi, illetve püspöki hivatalokat méltóztatik ez alatt érteni, a minthogy tényleg ezek az intézők a jelzett államsegély kérelmezésében, miután az ő kezeiken át mennek fel az e tárgyban a minisztériumhoz intézett kérvények. A midőn egyrészt készséggel elismerem, hogy b. lapjában többször szólott ezen államsegélyről s buzdította a lelkésztársakat, hogy folyamodjanak a segélyért, zörgessenek a minisztériumnál : addig másrészt teljes tisztelettel felkérem, méltóztassék tudomásul venni, hogy ha talán egyéb helyen „hallgattak is az intézők," a dunántúli püspök nem hallgatott, hanem többszöri felterjesztéseivel sürgette a kormánynál az 1898 évi XIV. t cz. 20. § ának és a 3159/98. számú miniszteri leiratnak mielőbbi végrehajtását. A püspöki hivatal iktató könyvével tudom igazolni, hogy az elmúlt 1901. évben három izben tett főt. Gyurátz püspök úr felterjesztést sürgetve az államtól a se góly folyósítását. De sót ugyancsak iktató könyvi adatokkal bizonyíthatom azt is, hogy ez ügyben ó méltósága már az 1900. év folyamán is többször intézett felterjesztést, igy tehát egy teljes esztendővel előbb, mint azt szerkesztő úr b. lapjában sürgette. S a mikor a levélbeli többszörös felterjesztésnek nem volt eredménye püspök urunkszemélyesen kereste fel a kultuszminisztérium illetékes ügyosziályának vezetőjét s igy szorgalmazta a kérvények elintézését. S a sok utánjárásnak bizony még csak a mult év deczemberében láttuk eredményét, a kultuszminisztérium 21,120/901. számú leiratával 15 dunántúli lelkész részére utalványozta ki az 1897. év végéig élvezett államsegélyt. Gondolhatja szerkesztő úr, hogy biz gyakran gondolkoztunk a felett, hogy vájjon mire vezet ez? Mert hisz elvégre is az egyházi főhatóság megkereséseire illik legalább válaszolni. De a minisztérium még csak nem is válaszolt a többszöri felterjesztésre. Ekkor