Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Mikulik József. A gyömöri ág. hitv. ev. esperesség viszontagságai 1645–1670.

Majer Anarás, jolsvai lelkész, választatott esperesnek. 1651. május 3-án Jolsván ismét a czikkelyeket olvasták fel, különösen az e czélra összecsóditett tanítóknak, a lelkészeknek pedig ez úttal meghagyatott, hogy e szabályokat irják le magoknak és kiki a maga példányát a következő gyűlésen mutassa be, 1651. október 9 én pedig a néhai Fabriczi Mihály altal kidolgozott „agenda" állapíttatott meg, mely aztán egyöntetű eljárás végett minden egyes lelkésznek kiadatott (Prot. Schröter 573. 1 ) Ez időben Andrássy Monoki Anna a csetneki és más tizedet konokul megtagadta a lelkészektől, mely okból a megye és az esztergomi érsek újból és újból, de mindig hiába kerestetett meg. Több egyhazban nagy zavar és rendetlenség észleltetvén, 1652. október 1-én Jolsván határozatba ment, hogy általános egyházlátogatás tartandó, a megye pedig megkeresendő, hogy „nagyobb tekintély okából" két nemes tagját küldje ki az esperes oldalához (Prot. Schröter 580. 1.) mintegy „világi karhatalom" (brachium seculare) gyanánt.

8 Ezen egyházlátogatás 1653. február 2 án vette kezdetét s 1653. márczius 8 ig tartott, mely alkalommal Majer András, jolsvai lelkész, esperes, Lyhan Márton, olábpataki lelkész, alesperes és Remenik Mátyás, csetneki lelkész, jegyző által a süvetei, sajógömöri, gömörpanyiti, tamásfalvai, baloghi, budikfalvai, derencsényi, kietei, baradnai, ribniki, ratkói, bisztrói, rákosi, kövii, jolsvai, cliisitói, vizesréti, sumjáczi, polomkai. hosszúréti, rőczei, rozlosnai. csetneki, restéri, ochtinai, szia)>osi, geczeli, felsősajói dobsinai, oláhpataki, alsósajói. veszverési, betléri, hárskúti és rozsnyói (összesen tehát 35) egyház lett beható vizsgálódás alá vonva. Ezen, a hozott végzés ellenére világiak közbenjöUe nélkül keresztül vitt egyházi vizsgálatnál psperességünk egy régi mulasztást is hozott helyre: az 1604 ben szerkesztett és 1610 ben Thurzo György nádor által megerősitett czikkelyek ugyanis eddigelé az egyes községeknek bemutatva ínég nem voltak, csak most kezdték az esperesség tagjai belátni, hogy e czikkelyek csak akkor érvényesek és általánosan kötelezők, ha azokat a „hivek* is elfogadják és ennélfogva 1653. január 16-án Csetneken elhatároztatott, hogy ezen törvény az egyházlátogatás alkalmával magyar, német és tót fordításban minden egyháznak és minden tanitónak elfogadás és aláirás végett bemutatandó (Schröter 581. 1.) Ezen határozat végrehajtasa itt ott akadályokba ütközött; igy pl. Dobsina városa 1653. márczius 4-én ezen szabályok ellen hevesen tiltakozott és azok aláírását egyenesen megtagadta; a szófogadatlan egyház 1653. május 6-án Jolsvára idéztetvén képviselői, Bodnár Kristóf és Krausz Tóbiás által okát adta a tiltakozásnak, előterjesztvén, hogy a szabályok régi kiváltságát, melynél fogva lelkészet szabadon — az esperes befolyása nélkül — választhatja, sértik. De hiába volt minden, az esperesség a megye elé terjesztette az ügyet, Dobsina városa végre meghajolt és 1654. április 21-én Jolsván nemcsak aláirta és pecsétével megerősítette a czikkelyeket, de meg is követte az esperességet és 6 frtot is fizetett büntetésül. (Prot. Schröter 812., 589., 599. 1.) A cathedraticum ez időben Szirmay Péter (tizedes?) által ott is szedetett, a hol lelkész, templom vagy imaház sem volt és az esperesség kénytelen volt azt eltúrni. 1654. április 21 én Stefanides János, betléri lelkész, választatott esperesnek, a rozsnyói tanács már akkor nem egy bűnöst mentett fel az egyházi fenyíték „a szégyen szemre kiállítás** alól, mint 1654. szeptember 16 án Betléren Kószeghi István, magyar, és Peler Farkas, német lelkész panaszolta (Prot. Schröter 605. 1) ós bizonyára kevés sikerrel járhatott el a két tisztelendő úr, kik rozsnyóra küldettek és óva intették a városi tanácsot, hogy ne vágjon az egyházi hatóság hatás körébe. Az andrássy család a tized kiszolgáltatását konokul megtagadta és az esperesség hiába fordult e tárgyban Andrássy Miklóshoz, Monoki Anna fiához, -hiába a megyéhez, az esztergomi érsekhez, az országgyűléshez. Rozsnyón a nemzetiségi" kérdés is támasztott zavart A német lakosság u. i. nem tűrte, hogy a magyar „kántor" is „reciornak" czimeztessék, és a magyar lakossággal teljesen meghasonlott! Ezen ügy az 1655. április 20 án Betléren tartott gyűlésen a rozsnyói németek küldöttsége által panaszkép előterjesztetvén, az esperesség el nem titkolt fájdalommal vette tudomásul a dolgot és olykép döntötte el, hogy a németség elsőbbsé gét elismerte ugyan, de kérve-kérte a két „nemzetet," hogy egyenlítsék ki barátságos úton az ügyet és eljenek békességben egymással

3. 8) Megjegyzendő, hogy Rozsnyóbáaya * 16-ík században még .egészen, német volt, de a 17-ik szazad elején már ma gyarosodasnak indult úgy, hogy a csucsomi és nadabulai leányegyházak számára is csakhamar magyar káplánt kellett alkalmazni, söt idővel a rozsnyói „magyar egyház" is megalakult, mely úgy mint hitszónoka, a német lelkész felügyelete alatt maradt Ez igy tartott 1653-ig, mikor a xnarczius 8-an tartott egyházlátogatás alkalmával Köszeghi István panaszt emelt, hogy megliivó levele szerint „magyar prédikátor" és nem mint czimezni szokták „káplán," egyszersmind kérte hiveit, nevezzék inkább „masodlelkésznek," mibe az esperesség belé is egyezett kikötvén-azt, hogy ,az első lelkésztől tüggö viszonyban maradjon !" A magyar lelkész példáját csakhamar a magyar tanitó is követte, mivel „a városi tanács" vagyis inkább a német laKosság azonnal nem tudott, nem akart megbarátkozni ós a tönnebbi gyűlésen ugyancsak vitatta, hogy több, mint 200 éve, hogy a német elem az uralkodó Rozsnyon 1 Jelíemzö az 1655 évi viszályra vonatkozó jegyzőkönyv szélére 1669-ben irt következő versecske: ,Cerne hic auxesiu | meram amphibolin A tempore Lutheri | nec dum sunt tot aani (czélzás a 12C0 évre)