Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Veres József. Az 1848. XX. t.-cz. a képviselőházban

fizet iskolai és egyházi czólokra, holott összes keresete évenként alig 300 korona, nem lehet csodálni, ha kísértetbe jön és igyekezik menekülni a nagy tehertől a felekezetnélküliség, a vallástalanság, (Felkiáltások a néppárton : Minek hozták be?) a szoczializmus karjaiba, annál inkább, mert látja, hogy más felekezet egyházi adót nem vet ki híveire, sót bőségben ól az állam kegyéből. (Felkiáltások a néppárton. Ebben igaza vanl) Az iskolák fenntartása a dolog természete szerint az államnak volna feladata és ha az állam most már ezt a feladatot megváltja a felekezeteknek nyújtott segély által, voltaképen tartozásának csak kis részét fizeti meg ós nem rótta még le a hálát a századokon át nyújtott áldozatokért. (Igaz 1 Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Ha már most pl. a protestáns felekezet fizeti a maga iskoláját, a hivek hozzájárulnak az állami, községi iskolák terheihez is, stb., akkor oly terhet viselnek, a melyet más felekezet épen nem hordoz. A segélyt erre a czélra az önkényuralom idejében nagyon kínálták a protestáns egyházaknak, (Igaz ! Úgy van ! a szélső balolda Ion.) de aí,ok akkor azt nem fogadták el, mert törvénytelennek tekintették a kormányt. Azonban a magyar alkotmányos kormánytól, önérzetük teljesen megóvása mellett kórhetik, sürgethetik ezt a segélyt. Alidon mi a képviselőháznak figyel met erre a törvényre és annak alkalmazására felhívjuk, méltán reméljük a kormány jóindulatú támogatását, (Igaz I Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) midőn azt kérjük, hogy hallgassa meg ebben a tárgyban a hitfelekezeteket, vegye azoknak teherviselési képességét, szolgálatuknak értókét, hazafiságuk érdemét komoly fontolóra ós az egyenlőség, az igazság elvének megfelelően keressen módot, hogy régi tartozásának eleget lehessen s a királyi esküvel szentesitett törvény akaratának érvényt szerezzen. Én azt hiszem, hogy méltán számithatunk azoknak a felekezeteknek is a támogatására ós jóakaratára, a melyek eddig az államtól századok óta élveznek ilyen czélra javakat, mert hiszen önzésből vagy irigységből csak nem tagadják meg mástól azt, a mit ők maguk is igénybe vesznek. Számítunk még azoknak a támogatására is, a kik más párton ülnek, hogy a mit ők a nyilvánosság előtt maguk is igazságosnak, sőt kívánatosnak tartottak, azt most nem tagadják meg pártfegyelem miatt. Számítunk a kérdés kedvező megoldására azért is, mert a mi felfogásunk szerint nem kedvezményt, nem kiváltságot és előjogot kérünk, csak igazságot, nem jutalomosztogatást remélünk, csak azt óhajtjuk, hogy jogot és kötelességet egyazon igazsággal merjen ki az állam minden felekezetnek. (Igaz! Ugy vanl a szélsőbaloldalon.) A mi óhajtásunk teljesülése nem szegényitenó és nem gyengítené az'államot, sőt erkölcsi erejében gystr rapitaná ós a hálás polgároknak ragaszkodásával erősítené. Bármi legyen azonban javaslatunknak a sorsa

r két dologról kötelességemnek tartom biztosítani a képviselőházat. (Halljuk I Halljuk !) Az egyik az

r hogy távolról sem óhajtjuk mi javaslatunkat egyszerűen csak politikai sakkhúzásnak tekinteni, a melylyel gáncsot akarnánk vetni a kormánynak, hogy a kiegyezés miatt nehéz helyzetéi még inkább megnehezítsük és ezt a magunk pártja előnyére kizsákmányoljuk, vagy pedig, hogy a figyelmet akarnók a közgazdasági nagy kérdésekről elterelni. Egyiket sem akarjuk. Az 1848 iki elvek oly fölséges magasságban állnak a mi szemeink előtt, hogy vakmerőségnek tartanók ezekkel az elvekkel visszaélni egyszerű pártpolitikai czólokra. (Igaz I Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Mi elégtételt és igazságot akarunk osztani, az egyenlőséget a teherviselésben és az egyenjogúságot óhajtjuk óletbeléptetni. Elérkezettnek tartjuk az időt épen most arra, hogy felkérjük a képviselőház figyelmét, miszerint akkor, mikor az országnak évi feleslege 70—80 millió korona szokott lenni, mikor a közvéleményben a közgazdasági nehéz helyzet minden magasabb esemény iránti lelkesedóst és áldozatkészséget lohaszt, itt az ideje, hogy a félszázados törvényben tett ígéretet igyekezzék teljesiteni a kormány. Sürgőssé és szükségessé vált ez nem kizárólag, sőt nem is főkép egyházi, hanem még inkább nemzeti érdekből. (Igaz! Ugy van I a szélsőbaloldalon ) A másik, a miről biztosítani akartam a képviselőházat, a közbejött események következtében kétszeres kötelességem. Távol van tőlünk minden szándék, hogy javaslatunkkal bármelyik felekezetben féltékenységet, viszályt, vagy gyűlöltséget keltsünk! (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon ) Sót hivatkozunk a felirati vitában kifejtett szándékunkra. Azt akarjuk, hogy minden törvényes, méltányos és jogos követelmény megkapja a maga kielégítését, hogy igy azután az osztó igazság mérlege megnyugtasson minden polgárt. Ez fogja helyreállítani a békét, megelégedést és egymás iránti tiszteletet. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A nemzet a haza akaratát tiszteli a törvényben. A haza felekezeti különbség nélkül mindnyájunk édes anyja ; ez az édes anya legyen igazságos az ő adományai elosztásában, s akkor annál jobban magához csatolja a hűség, a ragaszkodás, a hála által is az ő polgárait. Igazságot kérünk, nem kegyet. Igazságot, a haza érdekei ós a felekezetek érdemei mérlegelésében, igazságot kérünk abban, hogy a 48 as fönséges eszmék megvalósítását a körülményekhez képest megkísértsük létesíteni. Ez különösen feladata ugyan a függetlenségi ós 48-as pár inak, a mely hivatásának tekinti ezt, de feladata a kormány pártjának is, a mely