Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Bajaink forrásai és orvosszerei

sein járhat ám dédapjáról reá maradt galléros köpenyben ; sőt — ha azt nem akarja, hogy meg énekeljék, — nem várhatja be azt sem, mig Luther kabátja kivirágzik s zöldül 1 — mi lenne akkor? Itt van a bajok punctum saliense, mely megbénítja egyházunk fejlődését; mely zsibbasztólag ós dermesztőleg hat egész egyházi beléle tünkre. Ezt kell mindenekelőtt megszüntetnünk, ezt kell mindenekelőtt orvosolnunk, ha boldogulni, előre haladni akarunk. Az orvoslás első módja, — szerény nézetem szerint — a következő volna: írja össze minden gyülekezet összes egyházi szükségletét. Mutassa ki gyónó személyeinek számát és állami, adóját. Ezen kimutatások terjesztessenek fel a kerület útján az egyetemes egyházhoz azon megkereséssel : mondja ki az egyetemes egyház, hogy híveink 20, vagy 30$ egyházi adónál magasabbat elviselni nem tudnak (a római katholikusok még ennyit sem fizetnek.) A mi a 20, vagy 30$ ból ki nem kerül, azt kérje, követelje a magyar államtol I Attól a magyar államtól, a melyért, a melynek szabadságáért és alkotmányáért hitőseink annyit, mindent áldoztak I Hiszen nagy kérdés: volna-e ma magyar állam, ha protestánsok nem lettek volna?! Mostoha gyermekeinek milliókat adott, — édes gyermekei m o r z s a 1 é k o k a t talán szintén megérdemelnek ! a szegénység közös bajunk testvéreinkkel, a reformátusokkal. Legyen közös az orvoslás is. Különállva gyengék vagyunk; mi is, ők is. Egyesülve erősek leszünk. Ha külön emeljük fel szavunkat: elhangzó szó lesz az; de ha együtt kiáltunk, akkorát kiáltunk, hogy Kárpátoktól Adriáig visszhangzik I Hiszem, hogy illetékes helyen ís meghallják 1 s megérkezik végre a rég várt panacea. Pénze van az államnak elég. Hiszen az évi számadás mindig 20—30 millió fölösleggel záródik. Ebből csak kerül egy-két milliócska a szegény protestánsoknak is I De van az orvoslásnak egy másik módja is. Ne csak könyörögjünk, ne csak követeljünk, hanem segítsünk magunk is magunkon, úgy segit meg Isten, úgy segit a magas kormány is bennünket. Kövessünk el mindent, hogy híveink minél pénzesebbek, minél jobb módúak legyenek. Azon legyünk, hogy ne csak a szellemiekben, hanem az anyagiakban is erősek legyenek ; ne csak a szellemiekben, hanem az anya giakban is vezérszerepet vigyenek. Tanuljunk az ellenféltől. Mit tesznek ott, a hol szilárd talajt éreznek lábaik alatt ? Összevásárolják az evangélikus birtokot. Ha meghallják, hogy egy evangélikus birtok kerül eladásra, minden követ megmozdítanak, hogy annak birtokába jussanak. Kivessük mi is az ó példájukat. (Sok helyen követik is már és pedig tényes eredménynyel.) Ha meghalljuk, hogy községünkben pápista birtok kerül eladásra, azonnal hívjuk össze híveinket. Buzdítsuk a vételre őket. Ha nem volna elég pénzük r eszközöljünk ki számukra olcsó kölcsönöket; ha a birtok nagy : osztassuk fel velük (Péter vegyen ennyit, Pál ennyit) s ha csak lehet, ne engedjük pápista kézre. E mellett tanítsuk meg népünket helyesen gazdálkodni; jövedelmét helyesen beosztani. Nyissunk előtte új jövedelmi forrásokat; igy halaà előre a jólétben; igy veti meg a biztos fundamentumát annak, hogy az egyház is boldogulhasson, haladhasson és fejlődhessen. 2. A szegénység mellett nem kisebb baja egyházunknak a közönyösség, az egyházi ügyekkel való nem-törődés sem Egyházunk mindig szegény egyház volt. Sohasem duskálkodott a világi javakban. Sohasem voltak nagy uradalmai. Mikor alkalma lett volna is azokat szerezni, — csak kezét kellett volna utána kinyújtani, — akkor sem kellettek azok neki. Még sem volt soha, még az üldözések: szomorú korszakában sem, jelene oly sötét, jövője oly sivár, mint ma, a felvilágosodás és szabadság korszakában! Mi ennek az oka? Az, hogy a mult ban a szegénység mellett volt hitbuzgóság, volt áldozatkészség, volt hegyeket megmozgató hit, — ma meg szegények is vagyunk (szegényebbek, mint a múltban) s hozzá még hitünk sincsen, közönyösek is vagyunk 1 Járjuk, végig egyházi gyűléseinket. Mit látunk azokon! §-ok útvesztőjét és szivet fagyasztó jéghideg közönyt. Világi uraink távolmaradásukkal tüntetnek. A kik megjelennek, azok is csak betekintenek; alig várják, hogy megszökhessenek. Csak elvétve találunk egy egy buzgó, lelkeS férfiút, a kit a hitbuzgóság visz el gyűléseinkre s a ki igazi apostoli buzgósággal segiti kormányozni egyházunk hajóját. Vagy foiditsuk tekintetünket templomaink felé.