Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - I. Versek - Sántha Károly. Nem halok meg, hanem élek

takarolás sft) vagy az ennek ellenértékekép megállapított munkaváltságot, felbecsülve ennek az értékét is Hangsúlyozom, hogy a törvényben világosan ki van mondva: a föld után csak a tiszta jövedelem vehető fel. Ha nem is lenne utána téve -- ámbár jó, hogy ott van— hogy „a föld mivelésére fordított költség . . levonandó már maga e kitétel: „a föld tiszta jövedelme," — kizárja azt, hogy ide holmi szántás vetés, ugarolásnak az értékét belevegyük. Ez nem jövedelme a tanítónak. Ezt elnyeli a föld, mely megkivánja a munkát. A tanítónak jövedelme az, a mit a föld megterem : búza, árpa, széna stb., a mit a tanitó betakarói. De hát ezt nem is kellene bizonyítgatni, a mikor hozzá úgyis ott van a magyarázó kitétel magában e törvényben is. Ép igy nem számitható be az egyes gyülekezetekben hiványilag megállapított „műnk a vált. s ág" pénzértéke sem. Hisz ez ne;n jövedelme a tanítónak, ó ez összeget kifizeti a föld megművelésére felfogadott munkásoknak, tehát azt ráfordítja a földmunkára. Neki meglehetősen mindegy : vájjon a gyülekezet állítja e oda a munkásokat, vagy pedig pénzt ad arra, hogy ó maga állíttasson be munkásokat. Ez nem jövedelem, legfeljebb vesződség. Ismétlem tehát magának a törvénynek szavait: „A földbirtoknak csupán tiszta jövedelme számíttatik, a föld mivelésére fordított költség és mindennemű adó levonása mellett." Ajánlom ezt egynémelyik tanfelügyelő úr figyelmébe. Akadhatnak azonban olyanok is, a kik a földmunka értékének a tanítói javadalomból leendő levonását igaztalannak tartják, s azt állítják, hogy a mi eljárásunk a törvény „téves értelmezésén alapul." Azt vélik u. i., hogy eljárásunkkal mi egy rókán két bőrt veszünk s állításuk mellett igy érvelnek : „A tanitó a hivány értelmében megkapja a föld jövedelmét tisztán, mert a gyülekezet munkálja meg a földet, vagy pedig ad e czólra „munkaváltság" czimón bizonyos összeget. Midőn tehát most a tanitó még az államtól is kéri a munka diját, akkor egy rókán két bőrt vesz, mert ezt a gyülekezet úgyis megadja a hivány értelmében, most meg még az államtól is kóril A dolog azonban nem úgy áll. Mi nem azt kérjük, hogy az állam adjon munkaváltságot, illetve pénzt a föld megmunkálására, hanem csak azt kérjük : ne számítsa jövedelemnek azt, a mit a föld elnyel, ne váltsa be csengő pénzre — a tanitó rovására, bőrére — a gyülekezet által a föld megművelésére fordított munkát. Munkaváltságot csak oly esetben kérnénk az államtól, ha a gyülekezet nem volna hiványilag kötelezve a föld megmunkálására. Ekkor igenis r'evonjuk a föld megművelésére fordított összeget* a föld jövedelméből s a megmaradt összeget vall» juk be, mint „a földbirtoknak tiszta jövedelmét." Erre meg feljogosít a törvény. Igy tehát tulajdonképen nem mi értelmezzük helytelenül a törvényt

r hanem ama tanfelügyelő urak, a kik a fentjelzett indokolással visszavetik ily tárgyú kérvényeinket. A törvény e tekintetben különben igen világosan szól s éles határvonalat húz a „föld jövedelem" ós a föld „tiszta jövedelme" között. Ezért ne engedjük félremagyarázni a törvénynek világos rendelkezéseit. A törvény szava pedig a. jelen esetben ugyancsak világos. Egyébiránt mindenesetre igen jó lenne sbizonnyal csak az ügynek válnék ha

öznára, ha a kérdés felett egy egészséges eszmecsere indulna meg, hogy mire a tanítói javadalmak újra becslésének ideje elérkezik : tisztázva legyen a helyzet. Az idő pedig közéig, itt van. Első kötelességünk most az lesz, hogy az illetékes fórumok előtt kérjük a tanítói javadalmak újra becslését a hivány egyes pontjai szerint. Jöjjünk tisztába a törvény szellemével s aztán — résen legyünk. MOHÁCSY LAJOS. Nem halok meg, hanem élek. Hála néked, örök Isteni Angyal szól: az Úr nincs itten — Örvendj lélek e szent hitben 1 Nincs a sirba beszegezve Az igazság és az eszme : Fénylik közel, lénylik messze. Mint hatalom jár itt, jár ott, Éjt eloszlat, szóttör jármot, Meghódítja a világot. A teremtés koronája A Lélek fuvallatára Istenképet ölt magára. Földre száll le a menyország.. S létünket megaranyozzák A békesség ós szabadság. Nincs a sirba eltemetve, A ki áldva ólt s szeretve, Mig csak lelkét kilehelte. Szép emléke el nem hervad, Bánatos könny rá a harmat —Csak a por az, mi elhamvad.