Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

1902-03-20 / 12. szám

lekezelek tótajkú híveinek a helyzete. Az iskolában a nép tótul többé nem tanul, otthon megtanul úgy a hogy tóiul, az életben s az iskolában megtanul magyaiul. De azért -— s ezt kívánnám különösen figyelembe venni — egyrészt apáinak példája, másrészt veleszületett conservatismusa a tótnyelvű istenitiszteletre viszi, noha a fiatalabb nemzedék a tót nyelvet jól nem érti ; a magyar istenitisztelethez, jóllehet talán jobban megértené, nem vonzódik, mivel itt bizonyos, neki idegen és hűvös szellemet talál ; mindezt pedig azért, hogy nem találja ott ősi énekeit, melyek apja, nagyapja ajakán megcsendülve lelkét ájtatos hangulatba ringatták. S méltóztassék ennek azután elképzelni a psychologiáját s következményeit 1 . . . Sapienti pauca. Nagy érdeke ev. egyházunknak, hogy olyan énekes könyv adassék híveink kezébe, a mely megfeleljen a mai kor fejlettségének, de megfeleljen a magyarosodó tótajkú evangélikusok igényeinek is s kielégítse e tekintetben is a móltányos szükségletet. Mert ha ez nem lesz meg, ha továbbra is a mai silány énekeskönyvekkel fogunk döczögni a finomodott izlés, a tótul nemtudás s mégis a magyartól való idegenkedés, a haladás kötelessége s az eszközök kerékkötő voltának ellenmondásai között: annak az egyházias" ság fogja kárát vallani. Én annak idején, épen e lap hasábjain, bátor voltam részletesebben elmondani, hogy — épen a helyzet különleges voltánál fogva — magyar ev. énekügyünket nem elég csak nyelvi simítások, egy-két új ének, vagy a mit újabban hangsúlyoznak, magyar ritmusú szövegek ós melódiák által fejlesztenünk ós gazdagítanunk, hanem szükséges, hogy a magyarosodó tótajkú hivek szükségeire való tekintetből azok gazdag kincstárából a készülő magyar énekeskönyvbe átvétessenek a tót kardinálisabb énekek is. E nézetem támogatására felhozhatnám még azt is, hogy ezen átkölcsönzós tulajdonkópen magyar ónekügyünknek gazdagodását, ós pedig nagybecsű, hiteróben, tartalmi s zenei gazdagodását jelentené, de ez alkalommal csak is a vallási ós hazafias motívumokra utalok. Hogy a mai nemzedék nincs hiján a vallásos költői ihletnek, a mely ennek a korszerű műnek megalkotását lehetővé tenné, mutatják a megjelent próbafüzetek, melyeknek egyes új ónekszövegei igazán gyönyörű produktumai a vallásos költészetnek. S ha a meglévő erőknek impulsuá s támogatás adatnék, hiszem, hogy legrövidebb idő alatt a legszebben oldatnék meg egyházunknak e fontos s régen vajúdó kérdése. Ismerem az ez idei egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 95'ik pontját, a mely — jó ősi szokás szerint — a kórdós megoldását boldogabb időkre halasztja. Nagyra becsülöm azokat az urakat, a kik e pont értelmében e fontos kérdést megoldani lesznek hivatva; szabad legyen azonban megjegyeznem, hogy indokolatlan számos, az ének ügyben kiválóan jártas s hasznavehető munkaerőnek e bizottságból való kihagyása. Én, megvallom,, nem hiszem, hogy ez a bizottság, úgy, a hogy ma ki van „nevezve," kielégitőleg oldja meg » kérdést, ha másért nem, azért, mert egyoldalú munkaerőkből áll. Mindezek alapján nekem az az alázatos véleményem, melyet Méltóságtokhoz javaslatképen vagyok bátor beterjeszteni, hogy az új magyar ónekeskönyv mielőbb egyetemesen vétessék munkába! S e czélra alakittassék: 1. egy országos ev. énekügyi bizottság, a mely a kérdést vógrevalahára dűlőre vigye. E bizottságnak, szerény nézetem szerint legalább 12—14 tagból kell állania, — az mellékes, hogy melyik kerületből mennyi legyen, mivel az arra való hivatottság a fő dolog, — ós pedig úgy, hogy az ónekügy minden oldalához értők (aránylagosan) legyenek benne kép« viselve s legalább egyharmada a bizottságnak tótúl is tudjon, illetve több-nyelvű gyülekezet papja legyen, a szakértelem mellett természetesen nem hiányozván a tagokból az ügy iránt való lelkesültség sem. E bizottság ólén álljon az egyetemes egyházi elnökség, mint összetartó kapocs. A bizottság aztán czélszerú munkafelosztással intézkedik a szükséges anyag összegyűjtéséről, megirásá* ról vagy fordíttatásáról; a beérkezett anyagot ala~posan megbírálja, korrigálja stb ; szóval : dolgozik. Miután pedig e földön az eszmék anyagi eszközökre szorúlnak, bocsáttassék e bizottságnak rendelkezésére : 2. Pénzbeli segély, ós pedig számbavehető és egyetemes, mivel az ügy is nemcsak egy kerületnek s annál kevósbbó néhány lelkes embernek az ügye. Erre azért volna szükség, hogy a bizottság, a mikor szükségét látja, összejöhessen, tanácskozhassók s a munkálatokat honorálhassa. Ez utóbbival, mivel benn van a kor szel-